06:30-kor szólt az ébresztőm. Egy gondterhelt sóhajjal ki nyomtam és egy 5 perc fetrengés után el csoszogtam a fürdőbe.
A szobába vissza menve, ki választottam a ruhám. Egy fekete hosszú ujjút, váll rész nélkül és egy sima famer.

Fel vettem a táskám és ki mentem a nappaliba. A tatyimat le dobtam az ajtó mellé és mentem a hugomat ébreszteni. Kopogtam majd be léptem.
-Jó reggelt! - köszöntöttem hugomat, aki válaszként a párnáját a fejére húzta - Kellj fel. - simiztem meg, de semmi - Jó én próbáltam egyszerűen, de nem hagysz más választást. - el kezdtem csikizni, mire hangosan nevetni kezdett és össze vissza ficánkolt, a takaróját szét rugdosva.
Egy jó 10 perc múlva ő is készen volt, bár szörnyen nézett ki. Meg reggeliztünk és indulni készültünk. Bele ugrottam a cipőmbe, meg a dzsekimbe, fel kaptam a táskám és mire végeztem Klau is útra kész volt.
Le baggyogtunk a 3-ról és ki mentünk a tavaszi kissé hűvös levegőre. Tőlünk pár percre van a buszmegálló.
Buszoztunk egy 15 percet majd le szálltunk. Klau balra, én jobbra mentem. Sajnos Klau még csak most fogja kezdeni a gimit, én meg jövőre fejezem be.
Nagy életkedvel léptem be az iskolának nevezett pokolba. Szokás szerint mindenki meg nézett és súgdolózni kezdett. Már meg szoktam.
-Látom még mindig nem tudsz öltözködni. - "szólt be" Boglárka alias fő kurva és nevetni kezdett a "barátnőivel"
-Látom te meg még mindig csak egy olcsó kurva vagy. - szóltam vissza, mire csönd lett és egy folyosó nyílt kettőnk között
-Hogy hívtál? -kérdezte és közelebb jött
-Olcsó kurva vagy. - artikuláltam jobban ki a szavakat, közbe én is mentem felé
-Hogy mered!-lenditette a kezét, hogy fel pofoz, de akkor meg jött a kedvenc tanárom
-Boglárka ezt azonnal fejezze be! - szólt rá a nő vagy 10 méterrel arrébb. A lány össze rezzent és gyors maga mellé helyezte a kezét.
-De tanárn.. - kezdte volna el ki magyarázni magát, de a tanárnő le intette
-Igazgatóiba, most! Luca te meg gyere velem az osztályterembe. - a kurvával még egyszer össze néztünk - Váradi még ma! - szótlanul követni kezdtem a nőt. A terembe be érve, ő leült az asztalhoz én meg neki dőltem a vele szembe lévő padnak. -Meddig akarod ezt játtszani? - kérdezte egy kis hallgatás után
-Ameddig az összes kurva békén nem hagy. - válaszoltam unottan
-Mit csináljak veled? Ha az igazgató meg unja, hogy minden nap balhézol, ki fog csapni. - probál hatni rám
-Ugyanazt mondja el minden ilyen helyzetnél. Nem mond semmi használhatót. Én meg mindig el mondom, hogy nem fognak ki rugni. Már 3 éve ide járok, ha le tudok érettségizni, nem fog semmit csinálni. Mért csak engem piszkál, mért nem a többit, hogy hagyjanak végre békén. - válaszoltam hűvösen
-Tudod, ez az ijesztő benned. Mindig a hűvösséged és az éles nyelved mögé bújsz. - hajtotta le fejét, így nem látta a lepett és szomorú arcom. Ő volt az egyetlen tanár, aki küzdött értem. Erre be nyögi ezt?
Meg fogtam magam és ki viharoztam a teremből be cseszve az ajtót. Idegesen mentem ki az iskolából. Meg probáltam fel hívni Leventét. Még jobban fel cseszett, hogy nem igazán akarta fel venni. Harmadik hívásra végre fel vette.
-Na végre, mi tartott ennyi ideig?! - kiáltottam rá
"Bocsi, de neked mi bajod? A haverom el vette a telóm és nem tudtam fel venni."
-Suliba vagy? - kérdeztem már nyugodtabb hangon
"Persze, há' hol lennék. Mért, baj van?"
-El jöttem a suliból..elegem van. - újra hűvössé vált hangom
"Hol vagy?"
-Király utcába.
"Ott van iskola?"
-Nem, te barom! Már ki jöttem onnan és épp sétálok. - emeltem fel újra hangom
"Jó-jó, csak ne üvölts. Figyelj menny végig az utcán és látni fogsz egy kávézót. Oda menny be, egy 10 perc és ott vagyok. Rendben?"
-Rendben és...siess.
"Sietek." le tette
Most az elöször jövök el a suliból és most először volt az is, hogy segítséget kértem valakitől. Furcsa érzés, valahogy sebezhetőnek érzem magam.
Ahogy mondta Levi tényleg van itt egy kávézó. Be mentem. Nem voltak sokan, csak pár felnőtt. Be ültem leghátulra. Kértem egy kávét és vártam. 10 perc múlva jött meg Levi. Amint be jött én fel álltam, mire ide sietett és át ölelt. Egy kis fázis késés után vissza öleltem. Meleg és kellemes érzés járt át.
-Mesélj el mindent. - mondta miután el távolodtunk egymástól és újra furcsán éreztem magam. Vissza ültünk és bele kezdtem a mesélésbe.
-Amikor oda kerültem 1-2 hónapig minden rendben ment, de aztán el kezdtek kötözködni velem. Nem tudtam, hogy hogyan védjem meg magam, szóval hagytam. Egyszer át lépett egy határt és elegem lett. Attól kezdve teljesen megváltoztam. Addig is kissé éles nyelvű voltam, de utána már flegma és hűvös is lettem. Ma is beszólt az a lány én meg megvédtem magam. Az a tanár, aki eddig védett, most ő is hátat fordított nekem. - részletesebben is el meséltem neki a történéseket ő meg csendbe végig hallgatta - Amikor fel hívtalak nagyon bunkó voltam, de mégis itt vagy, nem is ismersz, csak 1 napja mégis jöttél, mert azt mondtam, hogy baj van. Miért?
-Soha nem volt ilyen barátom, mint te. A haverjaim mindig elmondják ha bajuk van, de te nem. Te megtartod magadnak, ami nem jó, mert belülről fog fel emészteni. Hogy mért jöttem? Tudod erre van egy szép mondásom.
Nem kerülhetsz senkihez úgy közel, hogy nem éreznél íránta szeretet. - végig a szemembe nézett és az a furcsa érzés nagyon motoszkált bennem
-Azt mondod, hogy szeretsz engem? - kérdeztem döbbent arcal
-Persze, mint mindenkit, aki közel áll hozzám. De te állhatnál még közelebb is és akkor.. - kezdte el a hülyeségét mire rá néztem a "Most fejezd be vagy meghalsz" tekintetemmel és abba hagyta - Mi lenne, ha a mai napot velem töltenéd?
-Nem, így is el rángattalak a suliból az én hülyeségem miatt. - fordultam inkább el, hogy ne kelljen rá néznem
-Ezért is kéne velem lenned, ha már miattad jöttem el. - erre nagyon le döbbentem - Eléggé szomorú, hogy le döbbensz ha valaki kedves veled. Gyere! - fel pattant és a kezét felém nyújtotta
-Fizetni is kéne. - mondtam, de őt ez nem érdekelte, csak kézen fogott és ki mentünk. Mi közbe húzott maga után csak a kezünket tudtam nézni.