Az ágy melletti kis szekrényben turkáltam mikor legalúl megtaláltam a naplóm. Mosolyogva vettem a kezembe a finom lila kötéses füzetet. Ott nyitottam ki ahol utoljára írtam. De furcsa amikor azt írtam még minden rendben volt. Hihetetlen, hogy egy éjszaka mennyire el tud cseszni mindent. Had kezdjem az elején.
2 héttel ezelőtt volt az évfordulónk, szóval Levi elvitt vacsizni. Minden tökéletes volt aztán haza jöttünk, de a meglepinek még nem volt vége. Egy rózsa csokor feküdt az ágyon és körülötte rózsa szirmok. Le feküdtünk, csodálatos éjszaka volt. Nem is hittem, hogy ezek után bármi baj lehet egészen tegnap estig. Tegnap Bencével, Klauval, Milánnal (a legjobb barátom) és persze Levivel el mentünk vacsizni, meg ünnepelni, hogy be fejeztem a középiskolát. Az egyik kaja után rosszul lettem és hányni kezdtem meg szédülni, ezeket a tüneteket már pár nappal ezelőtt is tapasztaltam, de nem foglalkoztam vele. Mondtam Levinek, hogy nyugodtan maradjon, de nem mehettem haza egyedül, jött velem Milán. Aki kérdezősködött, hogy mitől lehet ez vagy, hogy történt-e már ilyen. Akkor elmeséltem neki, hogy mostanában reggel rosszul vagyok meg ha valami nagyon zsíros ételt eszek hányingerem lesz. Erre ki mondta azt amitől nagyon félek.
"-Luca, hogy is mondjam.. Nem vagy véletlenül..terhes?"
Aznap este Milán elment venni nekem egy tesztet. Addig én fel hívtam Klaut, hogy vegyék rá Levit, hogy hozzájuk menjen. Meg csináltam a tesztet és...pozitív lett. Milán probált nyugtatni, hogy nem lesz baj, de nem járt sikerrel. Másnap vagyis ma délelőtt elmentem a nőgyógyászatra, hogy biztos-e a terhesség.
"-Igen, hölgyem a pici 2 hetes."
2 hete feküdtünk le és úgy látszik, hogy most nem volt szerencsénk az óvszer nélküli szexszel. 1-másfél órája jöttem haza jelenleg ülök az ágy mellett és sírok. Levi elfog hagyni és nem tudok fel nevelni egyedül egy gyereket. Elvetetni képtelen lennék. Fel álltam, össze szedtem a cuccom és írtam egy levelet Levinek.

Levi nagyon szeretlek, de szakítok mielőtt te tennéd meg. Kérlek ne keress. A cuccaimat elvittem.
Puszi Luca

Újra sós könnyek áztatták az arcom. Meg fogtam a böröndöm, ki mentem az utcára és hívtam egy taxit. Elöször anyáékhoz megyek, remélve, hogy nem dobnak ki.
Gyomor görcsel kopogtam be az ajtón. Anya nyitott ajtót és amikor meglátta a ki sírt szemeimet és a böröndömet azonnal meg ölelt.
-Mi történt Luca? - kérdezte aggódva
Le ültem a kanapéra és anya is így tett.
-Anya nagy baj van.. és ha nem kérsz belőle.. megértem. - mondtam szaggatottan
-Kislányom megijesztesz, bármi van rám számíthatsz. - bólintottam, anya az ölébe húzta a kezem és fogta
-... Terhes vagyok. - böktem ki gyorsan egy szúszra, hogy végig tudjam mondani
-Óh jaj! Levente tudja? - a kérdésre csak meg ingattam a fejem - Figyelj Luca el kell mondanod neki, addig maradsz amíg akarsz, rendben? - anya nyugtatása és segítség nyújtására ki tört belőlem a sírás. Anya át ölelt és probált nyugtatni.
-Rajtad kívül van itthon valaki? - kérdezem a sírás után, de még nem húzódtam el anyától
-Apád nem sokára jön, mert csak boltba ment, a hugod meg Bencénél van. Te akarod el mondani apának? - simít végig a szőke hajamon
-Igen, de utána be mehetek a szobámba?-kérdezem motyogva
-Nem vagy kisgyerek Luca. - szól rám anya poénkodva
Be vittem a cuccom a szobámba. Nem mostanában voltam itt. Épphogy csak ki pakoltam 2 nadrágot, megjött apa. Ki mentem és apa szatyrokkal a kezében beszél anyával. Apa megfordul és találkozik a tekintetünk, aggódik.
-El mondtad neki? - kérdeztem anyától
-Persze, hogy nem. - válaszol kicsit mérgesen
-Apa..terhes vagyok. - le sokkolódott
-Drága kislányom nehéz lett volna kotont használni? - csesz le, mire a földet kezdem kémlelni
-Sajnálom, ha akarod elmegyek. - válaszoltam a sírás határán és akartam vissza menni a szobámba pakolni mikor apa megszólalt
-Sajnálom csak...még fiatal vagy ehhez. - hangja halk, de tele van féltéssel
-Tudom. - válaszolok az ajtó félfának dőlve
-Levente-
Épp tartok haza, alig várom, hogy magamhoz öleljem a szerelmemet. Nem tudom, hogy vett rá Bence, hogy mennyek hozzájuk úgy, hogy Luca nincs jól. Le parkoltam és fel szaladtam a 3.-ra. Az ajtó zárva, nincs itthon? Be léptem, üresnek tűnik.
-Luca itt vagy? - kiáltok egyet a lakásban, de válasz nem jön. A kocsi kulcsomat le dobtam a pultra, akartam a szobába menni mikor vissza perdültem, mert láttam valamit a pulton. Egy cetli, amit Luca írt. Végig olvastam. Nem akarom elhinni ami oda van írva. Mért? Nem értek semmit. Azonnal hívni kezdem, de nem veszi fel. Hívom Klaudiát.
"-Szia mondjad, itt hagytál valamit?"
-Klaudia.. - hihetetlen, de el sírtam magam - Luca szakított velem és elment.
"-Mi, miért?"
-Nem tudom! - válaszolok idegesen
"-Meg próbálom fel hívni, te addig nyugodj meg és maradj ott, oda küldöm az öcsédet."
Bontotta a vonalat. Luca miért hagytál el? Bele vertem egyet ököllel a falon lévő csempébe, a kezem rohadtul fájt, de nem nagyobb, mint amit belül érzek. A csempe, a pult és a kezem is véres. Le csuszok a földre és töröm a fejem, hogy mi történhetett.
-Luca-
Levi hív... Csak hagyom csörögni. Le dobtam magam az ágyra és a fejemet bele nyomtam a párnámba. Egy kis idő múlva újra csörögni kezdett a telóm. Levi.. Rá nézek a kijelzőre, ez Klau. Fel veszem hát ha nem tud semmit.
"-Szia jól vagy vagyis jobban vagy?" Nem tud semmiről. Hála az égnek.
-Szia, sajnos még rosszul vagyok.
"-Szegénykém, otthon vagy? Át megyek."
-Nem vagyok otthon..
"-Akkor hol vagy?"
Nem tudom, hogy el mondjam-e neki.
"-Luca hahó, hol vagy?"
-Itthon anyánál. - válaszolok végül
" - Mingyár ott vagyok."
Rossz érzésem van. Nem értem miért, hisz ő a testvérem.
Egy 10 perc múltán nyitódott az ajtó. Anyáék köszöntik a hugom majd az ajtóm felé jön és be nyit. - Luca mi a baj?
-Hányingerem van és szédülök, kettőt tippelhetsz. - emelem rá a tekintetem és meg látom, hogy nincs egyedül. Mögötte áll Levi döbbent arcal, ugyanazzal a ki sírt szemekkel és...véres kézzel.. Azonnal fel állok és hozzá sietek. - Mi történt a kezeddel?
Akarom meg fogni, de el rántja.
-Luca terhes vagy? - kérdezi komoly hangon én meg rettegek a választól ennek hatására hátra lépek egyet és összébb húzom magam
-Igen. - válaszolok halkan - Nem akartam hallani, hogy szakítasz velem és el hagysz. - le sütöm a szemem és érzem, hogy ki buggyan az első forró könnycsepp majd a többi
-Te idióta! - kiált fel Levi, amire össze rezzenek
-Kérlek..csak menny el, had ne kelljen hallanom.. - kezdek el zokogni és le csukom a szemem. Hirtelen 2 kar fonódik körém.
-Ezért hagytál el te idióta? - kérdezi...sírva? A szemeim ki pattantak és a pupillám akkora lehet, mint az egész szemem. - Luca szeretlek és a kis csöpséget is, aki benned növekszik. De haragszom rád! - távolodik el tőlem és meg látom az eddig boldogságtól csillogó, most könnytől piros szemét. - Ő az én gyerekem is, nincs jogod el titkolni előlem. 1 évvel ezelőtt is meg mondtam, hogy nem foglak el hagyni.
-Sajnálom!
-Megígéred, hogy nem csinálsz ilyet többet? - össze dönti a homlokunkkat
-Megígérem! - válaszolok és probálok meg nyugodni
-Oké, akkor apa leszek? - kérdezi vidámam és megfogja a hasam
-Igen. - teszem rá a kezem az ővére