8.fejezet
Nekidőlt a korlátnak, úgy nézte Vincent csillagokat fürkésző arcát. Valahogy magára kell irányítania a figyelmét.
- Gyakran tanulmányozza a csillagokat?
- Van amikor igen, amikor kedvező este az időjárás és tiszta az égbolt, jól láthatóak a csillagok.
- Tudta, hogy az ott a Vénusz? - hajolt közel és felmutatott a legfényesebbre. Márki megérezte az illatát, beleszagolt a lány hajába újra.
- Hmmm. Mi ez az illat?
- Keleti olaj. Éjszaka titkai a neve - rebegtette meg a pilláit a lány. A férfi azonnal vevő volt a női fortélyokra. Mélyen a szemébe nézett és feléhajolt.
Ekkor egy hatalmas krákogás törte meg a csendet. Maximilian állt nem messze tölük. A márki elmosolyodott, majd kacsintott egyet, és a hadnagyhoz fordult.
-Szép esténk van! Ilyet nem látni a város fényeitől.
-Az bizony. -dörmögte Maximilian.
Annabelle szeme szikrákat hányt a hadnagyra majd elrobogott, a hadnagy szúrós szemmel nézte végig, ahogy durcásan elvonul.
Chacha és Lolita éppen alváshoz készülődtek és halkan tárgyalták ki a katonákat, amikor neszt hallottak az ajtó felől, egyértelműen az egyik katona hallgatózott vagy leskelődött. Egymásra néztek, Chacha elvigyorodott, lehúzta áttetsző hálóingének a pántját, olyan hangon folytatta amin épp beszéltek az előbb. Közben osont az ajtóhoz.
-Neked is ízlett a sülthús? - kérdezte, Lolita egyből vette a lapot.
-Ó, igen, bár a francia királynál ettől finomabbat kaptunk. De a bor az finom …
-ekkor Chacha feltépte az ajtót.
Bertrand volt az ajtóban előre hajolva, aki már felkeltette napközben a figyelmüket. Feje a kulcslyuk magasságában volt.
-Miben segíthetek kedves Bertrand? - tette a csípőjére a kezét a lány. A katona elvörösödve egyenesedett ki, majd rámeredt a szinte semmit sem takaró hálóingre. Nyelt egy nagyot, meg sem tudott szólalni.
-Elvitte a cica a nyelvét?! Bertrand! Csak a kisfiúk leskelődnek. A férfiak meg megtalálják a módját, hogy megkapják amit akarnak- kacsintott, majd bevágta az ajtót. Hallották ahogy a rajtakapott elkullog, majd nevetésben törtek ki.
-Azt hiszem nem fogunk unatkozni- dőltek nevetve az ágyra. Összebújtak, majd egymást cirógatva bújtak a paplan alá. Kis idő múlva már csak az egyenletes szuszogás hallatszott ki a szobából.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro