Annabelle összegömbölyödve aludt mint egy macska a priccsen, amikor felébredt a katonák jöttére. Azon nyomban kipattant a szeme, és egy mozdulattal a rácshoz ugrott. - Indulás! - nyitották ki a vasrácsot. A lány szinte repült kifelé, hogy már maga mögött tudja a patkányszaros, bűzös kalitkát. A ruháját már fel sem emelete, az alja csupa kosz volt a takarítatlan kőpadlótól. Az első dolga lesz lefürödni, ha feljutottak a hajóra. A kísérői most teljesen mások voltak, nyoma sem volt a hadnagynak vagy a márkinak. Az udvaron a lányok várták még több kíséret mellett, majd mindhármójukat egy hintóba zárták, úgy vitték őket a rakpartra. Az úton egymás szavába vágva mesélték az elmúlt eseményeket. -Sajnos nem tudtam mit tenni -szabadkozott Annabelle-, fegyverrel kényszerítettek. Fel kell kutatnunk a Félkarút, elrabolt egy gazdag úrikisasszonyt. - a lányok szomorúan bólintottak. - Bántottak titeket? - kérdezte Annabelle.- Nem - kuncogtak össze a lányok- a katonák inkább egymással voltak elfoglalva. - De azért volt egy akinek tetszettél - bökte oldalba Chacha Lolitát. - Persze - nevetett fel - kedveskedtem is neki, legalább adott egy kevés sülthúst. -Na az én őröm egy Quasimodo volt, bottal nem piszkáltam volna meg, nálam is próbálkozott, de a hús nála maradt...-erre mindhárman kacagtak. -Nem tudom mi fog kisülni, de megtesszük ami kell, hogy kihozzuk a többieket. - Odahajolt a lányokhoz úgy suttogta - majd a katonákat az ujjunk köré csavarjuk, és valahogy megszabadulunk tőlük. Mindenki egyetértően bólintott. Amikor a hajóhoz értek, még tartott a berakodás, de már a fedélzeten állt a hadnagy és a márki, aki ismét makulátlan ruhában feszített, nézte a rakodómunkásokat és osztotta a parancsokat. Annabelle rajta felejtette a szemét, amiből a hadnagy ellentmondást nem tűrő hangja zökkentette ki. - Ne fáradjanak a szökéssel, minden fegyvert elvettünk, csak a térkép és a papírok maradhattak. Bármilyen szökés, vagy életünk elleni merénylet során a lányokat azonnal kivégzik a börtönben. Most mutassa meg merre kell hajózni, hamarosan indulunk. - De én kormányzok! - Van kapitányunk.- Akkor muszáj ott lennem, mert az út nem egyszerű. -Rendben. De mindvégig az árnyéka leszek. Egy rossz mozdulat és mehet cápaeleségnek! - húzta össze a szemét a hadnagy. Annabelle-nek libabőrös lett a karja, olyan metszőn nézett rá a férfi. -Most menjenek, a kabinban készítettek fürdőt. Mossa le ezt a ... A hajón nem tűrök semmilyen mocskot!- Akkor magával kellene kezdeni! - fordult meg a lány és állát felszegve elindult a kabinba. Nem látta már, ahogy a hadnagy elmosolyodik.