4. fejezet
Annabelle nem tudott elaludni, helyette a jelmezbálon járt az agya. Minduntalan a Márki arca sejlett fel előtte, a finom úrias, arisztokrata vonások, a makulátlan ruházat és paróka, a finom modor.... Elérhetetlen volt aznap estig a számára, de a sors kegyes volt hozzá, jegyese az elnök unokája fejfájásra hivatkozva-ami mint tudjuk a hölgyek vörös napjait jelölik- nem jelent meg a jelmezbálon, így minden jelenlevő fiatal és öreg pártában maradt hölgy a Márki kegyeit kereste. A táncolni vágyók sora hosszú volt, és mivel a Márki imádott táncolni, senkinek sem mondott nemet. Még Annabellenek sem, igaz a jelmeze alapján nem is tudta kicsoda. Tánc közben a lány le sem tudta venni a férfi arcáról a szemét, aki kedvesen mosolygott rá, tartása viszont merev volt, szigorúan tartotta az etikai távolságot. A lány nem is akarta kellemetlen helyzetbe hozni, így is hatalmas élmény volt a Márki karjai között ritmusra táncot lejteni.
Azok a ruhák! Sok ruhát látott már életében,ahogy járt-kelt a világban, de egy-ket ruha így is elkápráztatta. A szivárvány minden színében pompáztak, az ékszerekkel együtt. Sikerült elcsennie egy hatalmas zafírt is, amit saját magának akart megtartani. Épp elég bevételük lesz a többiből. Már ha kikecmeregnek ebből az egészből és nem találja meg senki a hajón elrejtve a kincses ládikót.
Vajon honnan tudta a Félkarú,hogy ott van?! Igaz a nagybácsinak mindenhol voltak emberei, nemcsak itt az országban, hanem a környező szigeteken is. Híres volt róla,hogy nem lop szegényektől. Erre Annabelle is büszke volt és folytatta ezt a hagyományt. A neve már összekötődött a Félkarúéval, hírből már mindenki tudta, hogy rokonok.
Hogy szerezzék vissza a lányt és a papírokat, hogy mindenki jól járjon?!
A nagybácsiját sem akarta elárulni, de a lányokat sem hagyhatta rabságban, hiszen mindig ott voltak mögötte amikor kellett, és húzták ki egymást a pácból.
Remélte hogy majd a hajón kiötlenek valamit Chachával (Charlotte) és Lolitával.
A Marki velük jön! Mi lenne ha elcsábítaná? Esetleg magába tudná bolondítani a férfit, ezzel talán nyerhetne időt, jóindulatot, kegyelmet vagy szerelmet....
Ahogy így morfondírozott, nem is érezte hogy lassan elbóbiskol. A még rajta levő eső elleni köpönyeget akaratlanul is szorosabban összehúzta magán és összekuporodva elaludt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro