Sikeresen itt is megtalálták azokat az iratokat, amiket a Félkarú ellopott, így gyorsan vissza is indulhattak a csónakhoz. Mikor a pirájás tavat elhagyták egy falka vaddisznó úgy robbant be közéjük mint az ágyúgolyók. Mindenki ugrált, amerre csak tudott, hatalmas csetepaté keletkezett belőle. Jó tíz perc telt el, mire a vaddisznók maradéka továbbállt, de jó nagy kárt okoztak. Három katonát megökleltek, egynek a keze is eltört esés közben. Annabelle kétségbeesetten kereste a hadnagyot, mert a zűrzavarban eltávoldotak, akit kissé odébb lelt meg,  a hátán, a földön feküdt, hadakozott egy vaddisznóval. A kardja beleragadt az állat kulcscsontjába, ami megvadulva harapta a hadnagy lábát.
– Bertrand! – sikoltotta a lány, aki azonnal ott termett és lelőtte a vaddisznót.
Vér terített be mindent, a hadnagy több sebből is vérzett.
Azonnal nekiestek sebeinek a lábán, de jól láthatóan nagyon mélyek voltak. Elszorították térd alatt, így csökkentették a vérzést. Két legerősebb katona felnyalábolta és gyorsan indultak a csónak felé.
– Ne a hajóhoz, mutatom az utat! – kiáltott Ann, amikor nagy nehezen beszálltak a csónakba. Max a fájdalomtól csak néha nyögött egyet, arca egyre fehérebb lett, szája is elszíntelenedett.
A katonák húzták az evezőt, amennyire csak bírták, a harmadik öböl után egy sziklaszirt mögé irányította őket. Ahogy megkerülték azt, előtünt egy móló. Amint kikötöttek, Ann megfújta a hatalmas csigaházat, ami ki volt akasztva az egyik cölöpre. Pár perc múlva meg is jelent a parton Veracruz, a boszorkány.
– Vera segíts! Megsebesült! - mutatott Annabelle Maxre. Veracruz futtában megölelte a lányt,majd szemügyre vette a sebesültet.
– Be a házba. Gyorsan! – A kis csapat azonnal beszaladt Maxxel a házba, aki néha el-elájult egy pillanatra. Addigr már elég sok vért veszített.
A boszorkány gyorsan utasításokat osztogatott. Tüzet raktak, majd vasat izzítottak benne. A hadnagy fogai közé egy bőr övet dugtak.
Először a legveszélyesebb sebet látta el. Kitisztította egy alkohollal átitatott rongydarabbal, majd a roncsolódott érre rányomta az izzó vasat. A levegőt megtöltötte az égett hús szaga, a hadnagy kínjában felhörgött,majd elájult.
– Így jobb lesz. Bibee figyeld hogy lélegzik.
– Hogy mondtad?!
– Nem is emlékszel már hogy hívtunk édesanyáddal kicsinek, kicsi méhecske?! – Mosolygott Veracruz. Annabelle önkéntelenül is megérintette a brosst a zsebében. Majd hirtelen ötlettől feltűzte a blúzára. Odahajolt Max füléhez és suttogott neki, amíg Vera összevarrta a nagy sebet.
– Kitűztem Max, hallod?! Maradj velem! Veracruz meggyógyít! – A boszorkány bólintott, majd folytatta a sebek ellátását. A többi szerencsére nem volt ilyen komoly, de a térde viszont szinte szétszakadt.
– Nem fog tudni rendesen járni. Bekötözöm. Figyeld hogy csinálom, hogyha majd cserélni kell, akkor meg tudd csinálni helyesen, különben szétmegy a térde!
Fogott pár fa lapot, amiket rongycsíkokkal rárögzített a térdére, hogy ne tudja behajlítani, mereven tartsa, jó alaposan de nem túl szorosan körbekötözte.
– Így. Figyeltél?! Nagyon fontos! Még két hónapon keresztül így kell kötöznöd, hogy egyáltalán lábra tudjon állni. Addig nem terhelheti, nem nehezedhet rá. És készülj fel, nagyon fog neki fájni. Adok teákat. Egyik nyugtató, a másik altató és adok olyan cseppeket is, ami a fertőzés ellen kell. Mindent fel fogok írni, hogy tudd mikor mit kell csinálnod.
– Életben marad?
– Erős a szervezete az emberednek, ez a szerencséd. Ha nem kap fertőzést, akkor igen. Csak a lába nem lesz a régi.
– Bibee... El is felejtettem ezt a nevet.
– Te magad kezdted el mondani, amikor kicsi voltál és még nem tudtad kimondani hogy Annabelle. Úgy látszik – bökött Vera a brossra – azért te is örököltél anyád boszorkányságából. Ezért sem mertek veled kekeckedni az emberek.
– Vera! Szerinted lehet szerelem nélkül élni, csak a testi örömökért?
– Ha rá gondolsz – bökött Maxre – akkor nagyon is tévedsz. Itt nem csak testi öröm van. Jóval több is annál. Mindenesetre most mellette kell hogy legyél,ha kicsit is fontos neked. A következő hónapok nem lesznek egyszerűek, föleg nem egy hadnagynak.
– Honnan tudod?!
– Már hozták a híreteket. Tudod, előttem nincs sok titok.
– Élhetek majd férj nélkül? Mert ha mellette maradok, nem lehetek feleség.
– Én tudok élni férj nélkül?! Tudod hogy itt van Johannes velem, nem vagyunk összeházasodva. Szerinted egy papírtol boldogabbak leszennénk?! Amúgy meg nem tudhatod mit tartogat neked az élet. Csak annyit mondhatok, élvezd ki a jelent, ne a jövön való rágódás uralja!
Megölelték egymást, majd q boszi ellátta mindenféle orvossággal.