Tudta, nincs ideje tovább ezen rágódni, indulniuk kell az Állatok szigetére.
Zöld fűző volt rajta és bézs blúz, meg újra nadrágot húzott.

A hadnagy már kint várta a fedélzeten, ahol a katonák a csónakba rakták épp a fegyvereket, így tudtak váltani pár szót.
– Annabelle, az ajánlatom mindig állni fog. Tedd el a brosst, és tűzd ki ha benne vagy.
– Ha benne is leszek, lesznek feltételeim!
Max bólintott, majd a katonákhoz lépett és további utasításokat osztott.
A Márki természetesen nem tartott velük, tovabbra is a kabinjában Henriette után sóhajtozott. Chacha és Lolita szintúgy a hajón kellett hogy maradjanak, viszont Bertrandot a hadnagy a szigetre parancsolta.
Pár perc múlva indultak is. Eleinte rettentően feszültnek érezte magát, de lassan alábbhagyott, ahogy közeledtek a sziget felé. Már korábban elmondta a katonáknak, hogy ügyeljenek hova lépnek, mibe kapaszkodnak és legfőképpen ne lövöldözzenek vaktában, nehogy odacsődítsenek még több ragadozót.
A sziget partját fonom homok borította, pár méter után ezen is dzsungel burkánzott, keskeny ösvények szabdalták fel a buja növényzetet. Lábnyomokból látszódott, hogy járt itt valaki de nem voltak túl friss nyomok. A két ösvényből a jobb oldalit vették célba, libasorban masíroztak egymás mögött. 
Az út viszonylag jól meg volt tisztítva, csak egy-egy kósza levél, vagy frissen kihajtott ág akadt az útjukba .
Néha kiértek egy kisebb tisztásra, volt hogy őzeket zavartak meg, de majmok is voltak az út mentén bőven. Volt egy pár köztük,amik kitartóan követték őket.
– Ezek a csenő majmok. Vigyázni kell velük, szeretnek mindent ami fényes! - Szólt a katonáknak. - Hamarosan egy tóhoz érünk, de senki se nyúljon bele, vagy menjen a közelébe! Pirájákkal van tele, azonnal szétmarcangolják azt ami a vízbe kerül!
Egyöntetű mormogás volt a válasz. Már nagyon melegük volt, jól esett volna nekik egy kis fürdőzés.
Hamarosan egy tigrissel is összealadtak, de szerencséjükre az már épp a megtermett ebédjét fogyasztotta, így háborítatlanul elmehettek mellette. Annabelle hirtelen megállt egy fánál.
– Ez az! – mutatott rá – a pók!
Mindenki közelebb hajolt a fához.
Először nem láttak semmit, majd amikor közelebb hajoltak, hirtelen megmozdult a fának egy tenyérnyi része és sziszegő hangot adott. Előtűnt a nyolc vékony barna láb, majd a csápok is felmeredetek marásra készen. Mindannyian hátraugrottak. Nem csak veszélyes volt, hanem látványnak is elég gusztustalan. Annabelle megrázkódott és önkéntelenül a karjához kapott.
Az út hátralevő részét már csendben tették meg, mindenki vágyott már egy fürdőre, ruháikat már tég átizzadták a párás melegeben.
Egy kis cölöpökből összeeszkábált kis házikó volt a cél, amit egy kisebb tó partján találtak meg. A házat először a kívyoktól szabadították meg, Bertrand mutatkozott a legügyesebbnek, hármat is lekaszabolt belőlük. Mivel ebben a tóban lehetett fürdeni - ezért épült itt a ház - a katonák ahogy végeztek a kígyókkal, már rohantak is megmártózni benne. Hirtelen Annabelle egyedül maradt a hadnaggyal a házban, aki azonnal ott termett és megcsókolta.
– Tényleg nem akartalak megbántani!
– Nekem meg tényleg rosszul esett! Nem leszek kitartott nő!
– Mondd hát a feltételeidet, de előre szólok,mindenbe beleegyezem!
– Még nem döntöttem. HA beleegyezem, az sok mindennel jár.
– Kárpótollak mindenért, amiről le kell mondanod!
– Nyilvánvaló. Meg van jó pár kérdésem. Mi van, ha találsz feleséget magadnak? Akit el is vennél?
– Esélytelen. Senki sem ér fel hozzád.
– És ha én találok magamnak egy férjet?
– Ez is esélytelen. Nem hagyok egy cseppnyi lehetőséget sem, hogy más a kis szívedbe férkőzzön. – cirógatta meg a dekoltázsát a lánynak.
Annabelle kifogyott a kérdésekből. Nem is tudott gondolkozni igazán a férfi közelségétől, újra érezni akarta a testét, az érintését.
Behallatszódott hogy a többiek befejezték a fürdést és a ház felé tartottak.
Mint az előző helyen, itt is Max felügyelte, higy Ann zavartalanul fürödhessen, majd ő is levetkőzött es meztelenül becsobbant a vízbe, amit Annabelle vágyakozva nézett végig. Követte szemével, ahogy a férfi  úszott néhány kört, majd zavartan megfordult,amikor kijött a vízből.
– Este nem voltál ilyen zavarban!
– Akkor nem is voltak ott mások! - Még mielőtt tiltakozhatott volna, a férfi magához rántotta és egy újabb csókban forrtak össze. A lány érezte a víztől lehült ajkainak érintését, csiklandozták a hajából cseppenő vízcseppek lágy érintései. Hirtelen megmarkolta a férfi fenekét.
– Lassan a testtel hadnagy! Vagy akarsz egy kis műsort a katonáidnak?! – kacérkodott és elkezdte kioldani a fűzőjét. Max azonnal elkapta a kezét.
– Természetesen nem! – visszakötötte a szallagot a ruhán, majd felöltözött. – Bár nehéz magamat tűrtőztetni!