Amikor reggel felébredt, Maxnek a hűlt helyét találta. Viszont egy méh bross volt rátűzve az egyik párnájára. Leakasztotta, és a fény felé fordította. Már látta ezt a brosst a hadnagy kék mellényén. Az arany bogár közepén egy nagy, csillogó, szépen csiszolt kő volt, látszott rajta hogy sokat ér.
Hirtelen kipattant az ágyból, majd felrángatta a ruháit és közben magában szitkozódott.
-Minek néz ez engem?! Nem vagyok én kurva, akit csak úgy megfizetnek egy légyottért!
Már rohant is megkeresni a férfit, aki persze már frissen, megborotválkozva állt a kapitány mellett. A lányok éppen Bertranddal évődtek egy kicsit arréb.
- Jó reggelt! Beszélhetnénk?! - szólt oda élesen Maxnek. A lányok abban a pillanatban már hegyezték is a fülüket és lesték a szavaikat. 
Annabelle az ingujjánál fogva húzta félre a hadnagyot , persze a dühtől nem is figyelte, hogy a lányok egyre közelebb settenkednek.
- Ez?! Ez mi?! - tartotta fel a brosst és nekinyomta a férfi mellkasának, aki azonnal odakapott nehogy leesen. - Nem vagyok kurva! Nem kell fizetség az éjszakáért! - suttogta remegő, folytott hangon .
- Ti lefeküdtetek?! - hajolt ki csodálkozva a rejtekhelyről Lolita.
- Igen!
- Nem! - szólt a majdnem egyöntetű válasz, majd Annabelle rájuk rivalt. - Most négyszemközt akarok beszélni Maxszel! - A férfihoz fordult. -  Szóval tartsd meg a brosst!
- Félreérted. Ezzel csak azt szeretném kifejezni , ha hordanád, hogy hozzám tartozol.
- Senkinek nem vagyok a tajdona! - a szemei szikrát szórtak.
- Igen, értem! Nem is úgy gondoltam! Nyugodj le egy pillanatra és figyelj rám! Ezzel azt üzenjük mindenkinek, hogy hozzám tartozol, és nem nyúlhatnak hozzád! A te védelmedre szól!
- Ez nem egy eljegyzési gyűrű.
- Nagyon jól tudod, azt nem adhatok ebben a helyzetben. Most csak ezt tudom nyújtani. Annabelle! Leszel a szeretőm?
- A kitartottad?! Az ágyasod?! - kérdezte gúnyosan. Majdnem sírva fakadt. Persze. Az ő helyzetében nem is érdemel többet. Sarkon fordult és otthagyta a férfit.
A kabinjában maga elé meredt.
Lesz valaha férje?! Vagy mindig csak a szerető státuszig jut majd? Hárman is voltak,akik komolyan csapták neki a szelet, de mindegyik visszalépett, ahogy elmondta nekik az igazi múltját. Senki sem tudott azzal megbírkózni azzal, hogy ő egy  független, hírgedt családból származó nő.
Nagyot sóhajtott. Figadja el a sorsát?! És mi lesz,ha a férfi már feleséget akar majd magának, egy másik nőt?!
A lányok dugták be a fejüket, mert látták,hogy Annabelle nem fog kijönni onnan egyhamar. Hoztak neki ebédet.
- Mondjátok mit tegyek?! 
- Lennél a szeretője?
- Igen, de nem a kitartottja. Nagyon jó éjszakánk volt! - mosolyodott el önkéntelenül.
- Nem fogunk neked tanácsot adni! Ezt a harcot neked kell megvívni! Csak egyet mondhatok: ha nem tudod mit akarsz, akkor még ne dönts. Az élet majd úgyis eldönti.
- Azt hiszem igazad van Chacha. Majd az élet eldönti.
- Szép volt az a bross?
- Igen, Lolita. Az volt, amelyik ott vilt a mellényén. Egy vagyonba kerülhetett.
- Nekem még sosem adtak ilyet. Biztos nagy hatással lehetsz rá.
- Hát az éjszaka jó nagy adag hatást kapott! - nevetett fel Annabelle.