Annabelle a konyhából az étkezőbe tartott megrakott tányérjával, ahol a két masik lány vihogva beszélgetett.
- Mi történt amitől ilyen jó kedvetek van?
- Semmi! - Jött egyszerre a válasz.
- Ezt most nem mondjátok komolyan, hogy előttem titkolóztok?! Na ki vele! - ült le a szabad helyre.
- Bertrand.
- Maximilian. - szólt egyszerre a válasz.
- Mi van a hadnaggyal?!
- Bertrandnak tetszünk! - tért ki Lolita.
- Nem kérdezem még egyszer!
- A hadnagy kérdezte tőlünk, mi kell ahhoz hogy kiverd a fejedből a Márkit. - válaszolt végül Charlotte.
- És erre mi volt a válaszotok?! - nézett rájuk ugrásra készen.
- Hát...- álltak fel egyszerre és araszoltak az ajtó felé. - a válaszunk az volt... - már a kilincs után nyúltak.
- Hogy a hadnagy! - majd kacagva kifordultak az ajtón.
- Ó hogy... - felkapott egy kupát és az ajtó felé vágta, ami nem a lányokat, hanem  Maxet találta el, aki meg épp belépett az ajtón. A bor végigömlött az ingén, amit azonnal lekapott, és megtörölte vele a mellkasát. Annabelle nyelt egy nagyot.
- Maga már ebédelt, nem?! - szólt élesen Max-re.
- Igen, de megkívántam egy kis bort - törölgette egyre lassabban magát, mivel látta,hogy a lány nem tudta róla levenni a szemét.
- Azt hiszem a lányoknak igazuk volt.
- Mi?! Dehogy! Nem! Mit csinál?! - kérdezte Ann elfúló hangon, amikor látta, hogy a férfi egyenesen felé tart.
- Most kipuhatolom, hogy ki mondott igazat!
Egy lépéssel ott termett és már a szájával rá is tapadt a lányéra, aki meglepetésében moccani sem tudott. Amikor szétváltak, a hadnagy szája egy félmosolyra húzódott.
- Kis hazudós! - majd sarkon fordult és kiment az étkezőből.
Annabelle odaragadt a székhez. Az ebédet tiszta eufóriában ette meg, nem is figyelt az ételre. Csak a csók járt az eszében, ami teljesen felkavarta őt. Eddig nem is volt tudatában mennyire kívánta a férfit. De most!
Egy jó nagy pohár bort lehúzott, ami szinte azonnal végigáradt az ereiben, vele együtt a harag érzése.
Hogy merészeli őt csak így megcsókolni?! És miért hagyta csak úgy ott?!
Felpattant a székről és a hadnagy után sietett. A fedélzeten kapta el, éppen utasításokat osztogatott.
- Hogy merészeli?! - kiáltott rá. Max azonnal elkapta a karját és behúzta a folyosóra, miközben intett a katonának hogy elmehet. A folyosón gyorsan a kabinja felé lépett és betuszkolta a kapálózó nőt, bevágta az ajtót és bezárta.
- Az embereim előtt tűrtőztesse magát! - suttogta ,miközben igyekezett lefogni a lányt- különben meg nem tiltakozott!
Ekkor Annabelle lekent neki egy pofont, amit Max egy csókkal viszonzott, de olyannal, hogy mindketten kapkodták utána a levegőt és egymásra meredtek. Már nem volt menekvés, feltörtek az érzelmeik.
Max miközben csókolta a nyakát, dekoltázsát, lassan kigombolta a blúzát.
- Elfeledtetem veled Vincentet!
- Kit érdekel Vincent?! - sóhajtotta a lány. Belemarkolt Max hajába, hogy hátrahúzza a fejét, és rátapadt a szájára. Közben a férfi kigombolta az ingét.
- Ha most nem hagyjuk abba, akkor tudod mi fog következni!
- Ne hagyd...
- Maximilian bent vagy?! - hangzott a folyosóról. Vincent állt az ajtó előtt.
A hadnagy káromkodott egyet és hátralépett. Remegő kézzel összehúzta az ingét és válaszolt.
- Igen mindjárt megyek! - hátat fordított Annabelle-nek úgy szedte rendbe magát - Mennem kell, de ezt majd folytatjuk!
Ann is remegő kézzel gombolta vissza a blúzát, majd morcosan rámeredt.
- Honnan gondolod, hogy én akarom folytatni?
- Innen! - majd megcsókolta úgy, hogy ismét levegőért kapkodtak.
- Nincs ellenvetésem! Este gyere a kabinomba!