Éppen sétáltam vissza a koleszba gyerekkori barátommal Fumikagéval mikor megszólalt.

- Szerinted miért folyton minket támadnak a gonoszok? -értetlen arckifejezésemre elmagyarázta mire gondol.- Először a USJ-ben aztán még Bakugout is elrabolták. És még az I-isnand-en (Az első MHA filmben szereplő hely ahova mennek) is.

- Szerintem féltékenyek a cuki sötét árnyadra. -hülyéskedtem. Ekkor elő is röppent az említett, és odalibegett hozzám mire megsimogattam a buksiját.

Eme tettemre bár tollai miatt nem látszott, tudtam, hogy barátom elpirult. Így mentünk tovább míg beértünk a kollégiumba. Éppen indultam volna a szobámba amikor valaki megragadta a kezem. Ijedten fordultam hátra majd mikor megláttam a madárembert megnyugodtam. Kérdőn néztem rá mire belekezdett.

- T-tudod ma este telihold l-lesz és gondoltam kimehetnénk a tetőre megnézni. -javasolta. Egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok.

Felérve a szobámba legszívesebben sikoltoztam volna az örömtől mivel már elég hosszú ideje be akartam neki vallani az érzelmeimet. Igen... A gyerekkori barátomba zúgtam bele fülig. Hát mit lehet tenni? Elhatároztam, hogy ma vallom be neki.

Mikor a nap eléggé lent volt felindultam a tetőre ahol barátom már várt. Az épület szélén ült. Intett majd megpaskolta maga mellett a betont jelezvén, hogy üljek oda amit rövid időn belül meg is tettem. Miután leültem még pár percig volt egy kevés napfény utána pedig a hold csodás fénye világított be mindent.

-F-figyelj (név)... Tu-tudod én nem vagyok jó az ilyesmiben, de azért megpróbálom. -Kezdett kissé dadogni. *Huh? Most szerelmet akar vallani? ÚRISTEN! Mit csináljak? Megcsókoljam mielőtt végig mondaná? Hallgassam végig és aztán valljak én is?* Gondoltam át gyorsan a dolgokat.- Tudod amióta megismertelek valami furcsa érzés volt bennem. És én-.... Te-.... -Ha így halad hajnalig itt leszünk. Szerintem rövidesen közbelépek mert már nagyon nem birok várni.- Szóval te egy gyönyörű, kedves, gondoskodó és csodálatos lány vagy-nő és azt hiszem, hogy én..... Tehát-...... -Na eddig a szent pillanatig bírtam nem tovább.

A nyakába ugrottam, szorosan átöleltem és (amennyire lehet mert ugye csőre van) megcsókoltam.

- Én is szeretlek te dilis madáragyú te! -szorítottam még jobban. Pár másodpercig lefagyva ült ölelésemben utána viszonozta azt.

- Szeretlek. -fúrta fejét a nyakamba. Végszóra pedig a kis sötét árnnya is előbukkant és odadörgölőzött hozzánk.

So here it is. Yeah I know this is sh#t and short but I don't know better. But I hope you liked it. És továbbra is ha akartok kérhettek ti is oneshootokat. Pusza
~3•