Animefan8881 kérésére

(Régebbi időben vagyunk)

Szia. A nevem Mika Shotoro. Éppen menekülök mivel el akarnak kapni. És, hogy miért akarnak elfogni? Mert megvádoltak egy lopással amit mellékesen nem is én követtem el, csak éppen gyanús gyorsasággal futottam egy sikátorban. De hát ki nem szokta ezt csinálni?

Éppen egy ismerősöm háza felé tartok ahova nem gondolnák, hogy be merem tenni a lábam... legalábbis koszos ruhámból erre következtetnének. Egy utcával lehagytam őket így szélsebesen befordultam a hatalmas vár hátsó bejáratához. Benyitottam és észrevétlenül besurrantam kedves barátom szobájába, aki éppen az ágyán döglődött mert nem volt semmi dolga.

- Szia. -köszöntem a fiúnak.

- Mibe keveredtél megint idióta? -kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna.

- Rosszkor voltam rossz helyen. -Indultam meg az ágy melletti szék felé és, mint egy zsák krumpli rázuhantam.- De esküszöm nem csináltam semmit. -ekkor felnézett.

- Ha nem csináltál semmit akkor hogyhogy ilyen hamar visszajöttél? -ült fel.

- Hát kérlek szépen úgy, hogy a hülye őreitek azt hitték én loptam... Nem vakarnád őket le rólam? Légyszi~ -néztem rá boci szemekkel.

- Legyen. De többször nem húzlak ki a csávából. És öltözz át mert megint úgy nézel ki, mint aki most jött haza a csatából. -húzta kis félmosolyra a száját.

- De nem akarok megint olyan puccos izéket hordaniiiiiii. -nyüszítettem.... Ja azt el is felejtettem mondani, hogy én vagyok a herceg biztonsági testőre. Csak a szakadt ruhákban nem ismertek fel az őrök. És jól gondoljátok. Ez a dilis akivel beszélgettem a herceg volt.

- Akkor mit akarsz csinálni? -dőlt vissza az ágyában a fiú.

- Mondjuk kiszökni megint. Te is jöhetnél velem, el ebből a habosbabos micsodából drága kis hercegem. -jött az ötlet. Erre a herceg felém fordította a fejét és elmosolyodott.

- Nem is olyan rossz ötlet... -godolkodott el.

- De most még nem lehet mert mindenkinek feltűnne, hogy a herceg nem ordibál a szokásos dühkitöréseiben. -kuncogtam.

- MIT MONDTÁL LIBA?! -ordította le a fejem.

- Na látod erről beszéltem Katsuki drága.

- ... Fogd be! -váltott vissza normális hangerőre és beduzzogott.

- Majd este olyan kilenc-fél tíz környékén gyere le a hátsó bejárathoz. Aztán elrohanunk amilyen gyorsan és amilyen messze tudunk. - vázoltam a tervet.

~Nagyjából a megbeszélt időpontban~

Éppen terveztem elindulni keresni Katsukit, hogy hol marad már mire végre ide ért. Amennyire csendben tudtunk kiosontunk a kastély területéről és elkezdtünk rohanni. A mögöttem futó még nem tudta hova megyünk vagy, hogy mi a tervem. Csak követett. Elértünk egy erdőt ahol kicsit megálltam kifújni magam. A fiú se tett másképp.

- Mégis hova a faszomba viszel te bolond nőszemély? -lihegi a fáradtságtól.

- Majd meglátod. De ha nem akarsz elveszni ajánlom, hogy kövess baka. -ezzel a mondattal újra nekiiramodtam be az erdőbe. Még hallottam egy kedves beszólást a drága ifjútól miután ő is elindult, de nem törődtem vele.

Elértünk egy kisebb barlangnyílást a fák között. A szőke süni értetlenkedve nézett rám mire megragadtam a csuklóját és rángattam magam után a sötét lyukon át. Egy kis séta után fény látszódott a járat végén mire gyorsítottam a tempón. Kiérve egy tisztást láttunk magunk előtt kőfallal körülvéve.(olyan természetes sziklafallal) Átfolyt rajta egy kis csermely(igen van ilyen szó -_-) és a hold fénye gyönyörűen megvilágította a területet. Én már jól ismertem ezt a helyet, mivel csomószor jártam itt. Most azért hoztam el ide a herceget mert szerettem volna neki bevallani az érzéseimet.

- Hogy találtad meg ezt az helyet? -ámult el a mellettem álló. Pedig neki nen szokása ámuldozni.

- Hát tudod vannak szabadnapjaim. Tán csak nem tetszik? -néztem rá mosolyogva.

- Az igazat megvallva... Gyönyörű. -nézett jobban szét majd felém fordult.- De..... Nálad nem gyönyörűbb. -erre a mondatára villám sebességgel fordítottam felé a fejem és paradicsom vörös lettem. Bár az ő arcán is volt pír, de közel sem annyi, mint az enyémen.

- M-mi? -lettem teljesen zavarban és lehajtottam fejem, hogy ne lássa a piros képem. Katsuki hirtelen mutató ujját az állam alá helyezte és felemelte a buksim.

- Jól hallottad. -szólt a megszokottnál mélyebb hangon amitől megborzongtam.

El kezdett még közelebb jönni és amelyik keze az előbb az államnál volt most derekamat fogta ezzel is ott tartva. Már alig volt köztünk táv és végül megtörtént. Megcsókolt. Kissé lesokkoltam, de amint magamhoz tértem viszonoztam. Másik kezével is átölelte a derekam én pedig sajátommal átkaroltam a nyakát és bele túrtam a hajába. Nem tudom pontosan meddig lehettünk így. Miután elváltunk, fejem a melkasának döntöttem.

- Katsuki.... E-ezt most miért? -kérdeztem visszafolytva öröm sikolyom.

- Kettőt találhatsz. -tette állát a fejem tetejére.- Bár szerintem egyértelmű a válasz. Szeretlek hülye -súgta mire én olyan vörös lettem, mint amilyen régen voltam.

- É-én is téged. -feleltem bizonytalanul.

Még egy ideig ott maradtunk a kis tisztáson majd mikor már elálmosodtunk, haza indultunk. De mostmár nem úgy, mint herceg és a testőre. Hanem úgy, mint egy pár. Pár hónapig titokban tartottuk, de egyszer megláttak így fel kellett fednünk a titkunkat. A fiú szülei viszont meglehetősen jól viselték mivel nagyon kedveltek.

Nos... Szóval ja. Tessék. Ha valami baj van vele jelezzétek, de ha megfelel akkor ti is kérhettek.
Ja és pluszba itt egy Kacchan. :3