(kicsit az előző rérszből lesz pár sor)

- Nem szállnál ki a képemből? -kérdeztem piros arccal.

- Mi van ha nem akarok? -mosolyodott el. És te szent isten milyen aranyosan mosolygott. Nem bírtam tovább a rideget játszani. A nyakába akasztottam a kezem így még jobban magamhoz húztam és megcsókoltam. Kissé meglepődött ám pár másodperc múlva viszonozta és a derekamra helyezte a kezeit. Egy kis idő után elváltam tőle és, hogy ne lássa a pírt az arcomon a mellkasába fúrtam a fejem.- Hú... Egész jó vagy kisegér. Ilyet máskor is csinálhatunk. -szorított magához.

- Ez még mindig nem helyes...

- Ugyan mi? -kérdezte értetlenül.

- Te továbbra is gonosztevő vagy. Aki embereket öl. -engedtem le kezeim a nyakából.

- Ha nagyon akarod... azt a szokásom korlátozhatom. -mondta.

- A-az elég jó lenne. De akkor tényleg ne ölj nagyon! -néztem a szemébe.

- De csak a te kedvedért. -puszilta meg a fejem tetejét.

-Time skip

A nyári táborban éppen Minával beszélgettünk.

- No és (név)- chaaaan. Mi van azzal a fiúval? -bökött oldalba.

- Azzal az idiótával? Komolyan Mina-chan? -néztem rá szikrát szóró szemekkel.

- Igen komolyan. -mosolygott. Ekkor odalépett Denki.

- Mina-chan szükségünk lenne rád. Tudsz jönni? -kérte a lányt.

- Megyek. -felelt majd felém fordult.- Ha nem vagyok ott azonnal valami baj lesz. -súgta és elment. Egyedül maradtam. Egy kis idő múlva felálltam és elindultam a földet nézve, így nem vettem észre az előttem álló fiút akibe sikeresen belesétáltam. Kicsit hátrébb léptem. - Oh. B-bocsi. Nem volt szándékos. -mentegetőztem. Felnéztem és megláttam Todorokit.

- Semmi baj. -lépett ő is hátrébb egyet.- És hamár tudunk így beszélni szeretnék valamit kérdezni... -vakarta meg a tarkóját.

- Mi lenne az? -értetlenkedtem. Éppen szólásra nyitotta a száját mikor kék számomra nagyon ismerős lángok borították be az erdőt.-  Dabi... -motyogtam alig hallhatóan.

- Tessék? -kérdezte a fiú.

- Ja semmi. Csak eszembe jutott valami ezekről a fura lángokról. -próbáltam hazudni ami be is vált.

- Aha... Szerintem valami gonosztevő betört a táborba. -nézett a lángok felé.- Maradjunk együtt, hogy kevesebb esélyük legyen.

- De hát külön-külön nagyobb területet tudunk befedni. -javasoltam mert szerettem volna egyedül megkeresni a sebhelyest.

- Biztos vagy benne? -fordult felém.

- Igen. A képességem miatt úgyse tudnak elkapni. Remélem te is túléled - indultam el. Éppen futottam az erdőben mikor valaki berántott a bokrok közé, egy fához nyomott és a lábát az enyémek közé tette. Mikor megláttam ki az kicsit megnyugodtam.

- Nocsak kisegér... Hát így vigyáznak az én kis hősömre? -mosolygott rám a fiú.

- Mit keres itt egy ilyen helyes fiú ha? Neked nem otthon kéne várnod Dabi? -viszonoztam mosolyát.

- Nem bírtam tovább várni. -húzódott közelebb hozzám.

- És ha meglátnak?

- Nem érdekel, hogy meglát-e valamelyik idióta. -simított végig az arcomon.

- Ez az idióta előtted most is lát. -néztem igéző kék szemeit.

- Ezen viszont változtatnunk kell... -mondta majd egyik kezével lefogta az enyémeket míg a másikkal eltakarta a szememet és megcsókolt.

- (NÉV) VIGYÁZZ! -kiáltotta valaki majd hirtelen azt éreztem, hogy Dabi eltávolodik tőlem. Mikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy Iida *vinné el a halál* és a párom hadakoztak.

- Szent isten... Egyszer nem látom mi van körülöttem ezek meg azonnal verekednek. -fogtam a fejem majd megbénítottam őket.

- Kisegér... Elengednél végre? -kérdezte a tűzöttképű.

- Kisegér? Ő nem egér hanem egy ember. És nem illendő így beszélni a hölgyekkel. Továbbá az sem illendő, hogy az engedélye nélkül megcsókolod -dühödt fel Iida.

- Tenya! Elég legyen! -parancsoltam rá a fiúra majd elengedtem Dabit.

- (Név) miért engedted el? Ő egy gonosztevő. -lepődött meg szegény Tenya ám ekkor a kérdésére választ adva a sebhelyes mögém állt és átölelte a derekam.

- Figyelj.... Én ismerem ezt az idiótát itt mögöttem. Jobban mint egy.... Barátot. -sütöttem le a szemem.

- MICSODA? (NÉV) EZT HOGY KÉPZELTED? A GONOSZTEVŐKET ELFOGNI KELL NEM JÁTSZADOZNI VELÜK. -Háborodott fel a még mindig megbénított.

- Már tudom miért aggódtál annyira amiatt, hogy összejöttünk. -hajtotta a fejét a vállamra Dabi.- Most tehetek egy kivételt? Ez a szemüveges barom rohadtul irritál. És nem tűröm, hogy valaki így beszéljen veled. -súgta a fülembe végig a szemüvegest figyelve.

- Nem. Őt nem ölheted meg! Megígérted, hogy nem ölsz meg senkit, akit ismerek. Tartsd magad ehhez kérlek! Továbbá Tenyával nem harcolhatsz! -jelentettem ki.

- Ez most komoly? Még csak le se verhetem? Miért véded? -szorított jobban magához és megpuszilta a nyakam.

- Mert az unokatestvérem. -engedtem el ezzel a mondattal Iidát.

- (Név) ugye tudod, hogy be kell jelentened ezt az illetőt? -indult meg felénk a fiú.

- Tenya kérlek. Nem akarom feldobni. És kérlek te se tedd ezt. -néztem rá boci szemekkel.

- Huh... Nagyon fárasztó vagy. Most az egyszer. De többé nem falazok neked, akár rokonok vagyunk, akár nem. -fújta ki a levegőt fáradtan.

- Köszi. -ugrottam ki kedvesem karjaiból Tenya nyakát átölelve mire Dabi nemtetszését egy morgással jelezte.

- Viszont vissza kell mennünk a többiekhez mert ha keresni kezdenek meglátják. -biccentett fejével a tűzöttképű felé.

- Te indulj nyugodtan. Majd én is megyek. -mondam majd elengedtem unokatestvérem.

- De ha észre veszik nem tudok segíteni. -indult el. Mikor eltűnt visszafordultam Dabihoz.

- Akkor most mi legyen kisegér? -kérdezte. Erre megfogtam a pklója nyakát és elhúztam egy rejtettebb helyre.

- Szerintem kicsit maradjunk itt. -suttogtam a fülébe. Karjaimat nyaka köré fontam, majd a szájához hajoltam és ajkaimat az övékre nyomtam.

-Time skip ( mert annyira szeretjük a time skipet. Ja és reader-chan már hős.)-

Éppen egy fontos bűnszervezet után nyomozok, és egy sikátoron haladok át, mikor meglátok egy ismerős alakot.

- Nocsak nocsak kit látnak szemeim? Tán csak nem az egyik legkeresettebb bűnözőt? -figyelem az alakot.

- Téged is ráállítottak az ügyre? Csak nehogy bajod legyen kisegér. - mosolyodik el.

- Esetleg nincs valami információd drága bűnöző uraság? -lépdelek hozzá közelebb majd nyakába akasztom a kezem.

- Éppen van... De azért adnod kell valamit cserébe. -karol át, majd megsimítja a fejem.

- No és mégis mi lenne az Dabi?  -hajolok hozzá még közelebb.

- Azt majd otthon megtudod. -mondja perverz vigyorral és megcsókol.

Nem a legjobb, de ta da. Itt a második rész. Reménykedem benne, hogy nem lett szötnyen rossz. Na csá.    
:3