Nem jutott eszembe más cím szóval ezzel kell beérnetek.

(Karakterünk a UA 1A osztályába jár. A képessége a lekötés. Az alapok megvannak jöhet a sztori. Jó olvasást.)

Egy sötét szobában ébredtem. Hogy jutottam idáig? Jó kérdés.

Pár órával ezelőtt:

- Akkor sziasztok! -köszöntem el pár osztálytársamtól. Éppen sétáltam haza. Egy sikátor mellett mentem el és hallottam valamit. Benéztem, de mivel nem láttam senkit így tovább mentem azzal a gondolattal, hogy biztos valami macska vagy kutya volt. Kezdett sötétedni. Mikor épp befordultam a lakásom kertjébe egyszer csak minden homályosodni kezdett mert valaki hátulról leütött.

Jelen:

Nos így kerültem ide. Lépteket hallottam amik közeledtek felém és árnyakat láttam.

- Felébredtél? -kérdezte egy hang.

- Ki van ott? -hunyorogtam, hogy lássam. Gondoltam még nem vetem be a képességem.

- Én vagyok Shigaraki Tomura. -lépett ki az árnyékból.

- Megint te?! Mit akarsz tőlem? -váltottam flegma hangsúlyba mert ez az ember nagyon irritáló és egyszer megtámadott minket.

- Mi a baj? Csak néhány információ kéne... Dabi majd kiszedi belőled. -nevette el magát.

- Csodás. Összeszedtetek még egy tökfilkót? Ő is olyan kezdő mint akiket simán elintéztem? Mert ha igen akkor nem fogtok megtudni semmit. Mindenkinek könnyebb lesz ha most eleng-nem tudtam befejezni mondandóm mert az említett férfi kilépett a sötétségből és megszólalt.

- Nem éppen kezdő vagyok. Hidd el, megvannak a módszereim, hogy kiszedjem belőled az információkat. Ahogy elnézlek nem lesz olyan nehéz. -közeledett felém.

- Akkor én most megyek. Te pedig vigyázz a lánnyal. Veszélyes lehet. Nem tudjuk mi a képessége. -fordult vissza még egy utolsó szóra a kezes.

- Irritáló ember mi? Eléggé nagyra tartja magát. -nézett utána unott képpel a sebhelyes. Csak most vettem észre milyen helyesen néz ki. Világoskék íriszei csillogtak a lámpa fényében. Fekete haja kissé hasonlított Bakugouéra. A sebhelyei csak még vonzóbbá tették. Kissé elbambultam ahogy gyönyörű szemeit néztem amiket egyszer csak felém fordított.- Mi az? Baj van? -erre ráeszméltem, hogy még mindig őt stírölöm és gyorsan elkaptam tekintetem, majd kissé pirulva feleltem.

- N-nincs semmi baj. -motyogtam.- Hogy tervezed megszerezni az információkat? Megkínzol? Mert az nem válik be -tettem egyértelművé. Halkan kuncogott kicsit.

- Nem. Azért ennyire nem vagyok elvetemült.

- Mondja az aki embereket gyilkol. -néztem újra szemeibe.

- Én csak megölöm őket, de meg nem kínzom. Először is kitapasztalnám mi a képességed. -lépett oda az ajtóhoz majd bezárta azt és a kulcsot a zsebébe tette.- Benne vagy egy kis harcban? -nézett rám kihívóan.

- Bármikor. -viszonoztam a pillantást. Elkezdett felém sétálni majd mikor kioldotta a kezeimet arrébb ugrottam.

Ő is felvette volna a harci pózt csak leblokkoltam a képességemmel. Látni kellett volna azt a meglepett tekintetet. Szépen odasétáltam hozzá és kivettem a zsebéből a kulcsot. Csakhogy annak érdekében, hogy elérjem a fémdarabot kissé (eléggé) oda kellett simulnom hozzá mivel a zsebecske furfangosan a pólója hátulján volt. (Nem. Arra nem gondoltunk, hogy esetleg hátulról könnyebb!) Kivettem a kis tárgyat kinyitottam az ajtót majd felrohantam a lépcsőn. Felérve egy sereg gonosztevő fogadott. Mindet leblokkoltam és gyorsan elrohantam. Mikor elég távol értem attól a helytől és nem bírtam tovább kioldottam a gonoszokat és megálltam kifújni magam. Olyan 10 perce bolyongtam mert nem tudtam hol vagyok és már rég lement a nap és éreztem, hogy valaki megfogja a csuklómat majd beránt egy még szűkebb sikátorba. A falhoz szorított és egyik lábát az enyémek közé rakta nehogy megszökjek. Mivel nem láttam az illetőből semmit, mert kapucnit viselt. Így nem tudtam leblokkolni.

- Ügyesen megszöktél, de még egyszer nem hagyom! -hajolt a fülemhez.

- Nem tudtál volna ott maradni? -próbáltam eltolni magamtól vagy levenni a kapucniját Ám ekkor lefogta a kezem. A hangjából rájöttem, hogy valószínűleg Dabi lehet az.

- Gondoltam megkeresem a kisegeret. Amúgy csak én kereslek. Nem lesz más zavaró tényező. És nyugodj meg! Nem foglak vissza vinni. Úgy is keresnének a hősök. -morogta az utolsó mondatot.- Hazakísérlek. Nincs apelláta. - jelentette ki majd húzni kezdett maga után.

- Azt se tudod hol lakom te vadállat. -próbáltam kiszabadítani a kezeimet. Hirtelen fényt láttam a sikátor végében. Kiértünk az utcára. A mellettem sétáló elengedte az egyik kezem míg a másikat továbbra is fogta. De már nem szorítottam annyira.

- Viselkedj természetesen! -szólt felém Dabi. Erre mellé rohantam, hogy ne kelljen húznia ő pedig rendesen megfogta, a kezem. Így mentünk egészen a házamig.- Pontosan tudom hol laksz. Szerinted ki rabolt el? -mosolygott. Gondoltam elenged, de nem tette. Beléptem a házba. Mivel még mindig fogta a kezem így ő is így tett. Becsuktam az ajtót mire végre elengedett.

- Te mit csinálsz? Menj vissza ahhoz a gonosz szövetséghez vagy mihez! Ugye nem tervezel itt maradni?

- Igazából most, hogy mondod... Van plusz takaród?

- Na tudod mikor fog nálam aludni egy bűnöző akit még csak nem is ismerek. -blokkoltam le.- Hívom a rendőrséget. -mentem oda a táskámhoz és kivettem belőle a telefonom. Tárcsáztam a rendőrség telefonszámát amit fel is vettek.- Halló. Jó estét. A nevem (teljes név) és szeretnék bejelenteni egy betörőt. -ránéztem a fiúra. Nem tudtam folytatni. Valahogy olyan édes és szomorú fejet vágott.- ... Ó.... Rossz macska! Bocsánat. Csak a macskám volt. Többé nem fordul elő. Nagyon sajnálom. Viszhall. -mondtam majd letettem.

- Miért nem jelentetted be azt a 'betörőt'? -nézett rám aranyosan hunyorogva.

- Őszintén nem tudom. Fáradt vagyok és aludni akarok. És mire kikérdeznek mi volt, meg téged is elvisznek... Az sok idő lett volna.

- Aha... Szóval az a neved, hogy (teljes név) huh? Szép. -mosolygott. Erre kissé elpirultam és elengedtem.

- Én megyek letusolok. Te pedig itt maradsz! Nem mész sehova! Vagy ha igen akkor kifele az ajtón. -vázoltam fel a szabályokat.- Vagy eszerint cselekszel vagy a börtönben végzed.

-És ha nem akarom ott végezni, csak max elmenni mellette? -tettette a hülyét.

- Miért nem hívtam a rendőrséget?... -indultam meg az emelet felé ahol a tusoló volt. Szépen letusoltam majd magamra tekertem a törülközőt és kiléptem. Dabi éppen telefonált.

-Mit akarsz Shigaraki?... Hogy meg van-e a lány? És ha igen?... Nem találtam meg te idióta. Különben már vissza vittem volna... Nem, a lakásában sincs.... Hogy én hol vagyok? A barátnőmnél alszok. Már azt sem szabad?!... Nem érdekel. Ma ne várjatok! -azzal letette. Megfordult és észre vette, hogy ott állok.- Hallgatóztál kisegér? -mosolyodott el.- Amint látod nem mentem el innen. -jött közelebb.

-Nem mész a barátnődhöz? Azt mondtad ott alszol. -néztem rá kérdőn.

- Ott is alszok. Csak egy takarót szeretnék kérni. Hideg lesz este. -jött még annál is közelebb. Átkarolta a derekam és megcsókolt. Leblokkolhattam volna, de valahogy egészen tetszett. Kicsit viszonoztam is. Kissé eltávolodott tőlem.- Na mi van? Miért nem ellenkezel? Miért nem csinálsz akármit? Bármit? Tán csak nem tetszett? -mosolygott öntelten. Ráeszméltem mi is történt.

- T-te... D-d-de h-hát... De... De... DE TE MI A FASZT CSINÁLTÁL TE IDIÓTA?! ALIG FÉL ÓRÁJA ISMERLEK TE SÜLT BAROM! TE MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? -ordítottam le a fejét. Felszaladtam a szobámba felvettem a pizsamám és bebújtam a takaró alá.- Mi a fenét csináltam? Miért nem löktem el? Ő egy gonosztevő én pedig hősnek készülök. Fel kellett volna dobnom a rendőrségnek. Miért nem tettem? Annyira hülye vagyok. -motyogtam a paplan alatt.

- Nem vagy hülye. -szólalt meg egy hang amire összerezzentem. Kinéztem a takaró alól és megláttam az ajtóban álldogáló tűzöttképűt.- Szerintem igazán okos vagy. Legalábbis annak tűnsz. -nézett a szemeimbe.

- Téged ki kérdezett te perverz? -néztem rá dühösen.

- Egy: nem vagyok perverz. Kettő: ha most a lenti miatt vagy zabos akkor legalább hadd kérjek bocsánatot.

- Meg tetted. Most menjél ki! Nem akarok veled beszélni. Örülj, hogy nem hívom a rendőrséget. -durcáztam be. Befordultam a fal felé és nyakig húztam a takarómat. Egyszer csak azt éreztem, hogy az eddig az ajtóban ácsorgó fiú mellém feküdt. Hozzám bújt majd átölelt. Ijedtemben gyorsan megfordultam mikor egy Dabivel találtam szemben magam.- T-Te már megint mit csinálsz? -próbáltam ellökni kisebb-nagyobb sikerrel.- Veled is nehéz... Komolyan mintha a perverz törpét utánoznád csak te helye-... -*helyesebb?! Mit képzelek?!*- Magasabb vagy. -javítottam ki a hibám

- Mintha valami mást akartál volna mondani... Helyesebb? -mosolygott gonoszul.

- NEM. Idióta. - mondtam majd vissza fordultam a fal felé. Reggel csengetésre ébredtem.- Megyek -kiáltottam le megfeledkezve arról, hogy valaki rajtam csüng. Sikeresen fel is ébresztettem az illetőt aki ijedtében leesett az ágyról.- Ezt most megérdemelted te tűzöttképű. -nevettem majd indultam el az ajtó felé. Kinyitottam és legjobb barátnőm Mina ugrott a nyakamba.

- (név)-chaaaaaaaaaan -nyújtotta el a végét.- Szia.

- Szia Mina-chan. Mára beszéltük, hogy átjössz? -néztem rá kérdőn.

- Bizony butus. Gondoltam hamar jövök, hogy sok időnk legyen... Amúgy az előbb mi volt az a puffanás? -kérdezte.

- Semmi. Csak... Leestem az ágyról. -vakartam meg a tarkóm.

- Te mindig bénázol? -nevetett.- És amúgy mi van ve-valamiért nem fejezte be. Mintha lefagyott volna. Egyenesen a hátam mögé nézett.

- Na mi van? Szellemet lá-majd mikor megfordultam én is megláttam a már kapucniban és maszkban álló személyt.- Téged ismerve ebből baj lesz.

- (n-név)-chan... TE BEPASIZTÁL? -kezdett el sipítozva ugrálni. Ekkor Dabi ránézett a mellettem ugrándozó lányra.

- NEM. Ez a rakás szerencsétlenség csak egy ismerősöm... De neki már tegnap el kellett volna mennie. -néztem a fiú felé.

- Nem nagyon ellenkeztél kisegér. -kacsintott.

- Ha mégegyszer leegerezel esküszöm rád hívom a rendőrséget.

- De cukik vagytok együtt. -fangörcsölt tovább Mina.

- Mina drága angyalom. Már megmondtam, hogy NEM járok ezzel a tökéletesen idióta állattal.

- Én meg majd elhiszem. -ironizált.

- Én se nagyon hiszek neked kisegér. -nevetett a fiú.

- Rendben Dabi. Most hívom a rendőrséget. Bár lehet, hogy elmondom Minának a kis titkodat és ketten verünk szét. -mosolyogtam Dabira.

- Úúúú. Milyen titok?

- Nem fontos. (Név)! Beszélhetnénk egy kicsit?

- Nincs miről. Lennél szíves takarodjál már el!

- Jól van na kisegér. -felvétte a cipőjét és még mielőtt kilépett volna az ajtón még megcsókolt aaszkon keresztül.- ezt azért mert reggel megijesztettél. -kacsintott. Mikor végre kiment az ajtón és legjobb barátnőm felé fordultam láttam, hogy a telefon a kezében van. Leblokkoltam a lányt és kivettem a kezéből a telefont amin éppen be volt kapcsolva a kamera. A galériába lébtem és megláttam, hogy lefotózott engem meg azt a tökfilkót.

- Mina-chaaaan hát ez meg mi? -mutattam felé az egyik képet.

- Már fent van felhőben szóval nem tudod törölni véglegesen (név)-chan. -vigyorgott.

- De ha bárkinek el mered küldeni, esküszöm eltöröm a telefont meg téged is. -oldottam ki a lányt és adtam vissza neki a telefonjátt.

- Mit kapok cserébe? -nézett rám csalafintán.

- Hmm... Az életed megfelel? -nevettem.

- Ha Ha... Mókagyár. Melyik oldalon láthatják a legtöbben? -töprengett gonoszul.

- Mina! Szét fogom törni a telefonod!

- Jól van na, csak hülyéskedtem. -nevetett.- Na de akkor most mit csináljunk?

- Előttünk van az egész nap. -feleltem.

-Time skip-

Vasárnap volt és már Mina is rég elment. Kezdett sötétedni. Én éppen otthon ültem a kanapén és olvastam. Kopogást hallottam az ajtón.

- Ki az? -tettem fel a kérdést mikor az ajtó elé értem.

- Szerinted ki kisegér? -kérdezett vissza.

- Menj vissza a gonosz ligádhoz vagy midhez!

- Engedj be! Esik az eső. -mondta. Tényleg zuhogott.

- Szerezz esernyőt! -forgattam meg a szemem.

- Te is milyen vagy. -hallotam majd távolodó léptei elhaltak.

*Legalább egyszer hallgatott rám az az idióta.* gondoltam. Ekkor dörömbölést hallottam az emeletről és gyorsan felszaladtam. Mire felértem az előbbi illetőt láttam kijönni a szobámból. Meglepetten néztem a fiúra.

- Nyitva hagytad a szobát ablakát... Van plusz törülköződ? Eláztam. -nézett úgy mintha ez teljesen természetes lenne.

- Most azonnal takarodj innen Dabi! Mostmár tényleg hívom a rendőrséget. -indultam meg a telefonom felé ám ekkor a fiú visszarántott. Magához húzott és megcsókolt. Ha akartam volna se tudtam volta ellenezni mivel a halhoz szorított, egyik lábát megint az enyémek közé nyomta, lefogta a kezem és eltakarta a szemem. Egy idő múlva elengedett és elvált tőlem.

- Csak szerettem volna beszélni veled. -suttogta a fülemhez hajolva.

-Time skip (again)-

Teltek a napok, a hetek és Dabi egyre többet járt hozzám. Már kényszerből kezdtem megszokni a helyzetet. És bevallom ahogy egyre jobban megismertem úgy én is bele. szerettem. De ezt még mindig nem vallottam be neki. Persze ő ettől függetlenül még így is nyomult. Egyik nap mikor éppen aludni indultam kopogtak. Kinyitottam az ajtót és kit láttam?

- Szia kisegér. -köszönt az ajtóban álló.

- Ma különösen bénán nézel ki. És mondtam már, hogy ne nevezz kisegérnek! -fordítottam el a fejem, hogy ne lássa zavarom.

- De ha olyan vagy, mint egy édes kisegér? -lépett be az ajtón.

- Csak tudnám miért nem dobtalak még fel. -fogtam a fejem.

- Túlzottan helyes vagyok ahhoz, hogy feljelents. -vette le a cipőjét majd felakasztotta a kabátját a fogasra.

- Inkább túlzottan öntelt vagy nem gondolod? -kuncogtam.

- Hé. Nem vagyok öntelt csak tisztában vagyok azzal mennyire jól nézek ki. - hajolt olyan közel, hogy maximum 1-1,5 cm volt az arcunk között. *Olyan közel van. És tényleg helyes. Nem tudom meddig bírom még eljátszani, hogy nem tetszik.* gondoltam.

- Nem szállnál ki a képemből? -kérdeztem piros arccal.

- Mi van ha nem akarok? -mosolyodott el. És te szent isten milyen aranyosan mosolygott. Nem bírtam tovább a rideget játszani.

Itt hagyom abba. De szenya vagyok b*zdmeg. És bocs, hogy szörnyű Lesz második rész is ha valakit érdekel esetleg. Jó olvasást.
:3