Mirio szemszög: 

Tudni kell, hogy az osztályomba jár egy lány akinek Jono Rabenda a neve. Van egy ikertestvére Jono Churippu. A képességük a mágnes. Rabenda az élőlényeket míg Churippu a tárgyakat tudja mozgatni. Történetesen fülig szerelmes vagyok Rabendába. Szoktunk beszélgetni és rettentő kedves. Hasonlóan hozzám ő is mindig mosolyog.(kis infó, hogy ne a nulláról kezdjünk. + Rabenda és Churippu is lányok. És azért nem a vezetéknevükön hanem a keresztnevükön szólítják őket, hogy nehogy a összekeveredjen kinek szóltak.)

- Szia Tamaki-kun. -köszöntem rá barátomra aki összerezzent kicsit majd megfordult.

- Szervusz Mirio-san. -köszönt vissza halkan- Hogy haladsz Rabenda-channal?

- Rabenda-channal? Lassacskán haladok. Csakhát ott van a testvére. -pirultam el kissé.

- Igen. Mindig együtt vannak. -jegyezte meg a mellettem sétáló.

- Hát igen. -feleltem röviden. Beértünk a terembe és valami furcsát vettünk észre. Churippu nem volt Rabendával. Sőt egyáltalán nem volt a teremben. Odamentem az egyedül maradt ikerhez.

- Szia Rabenda-chan. Mi történt Churippu-channal? -kérdeztem.

- Szia Mirio-san. Churippu beteg lett, de én nem kaptam el így csak én jöttem be. -mosolygott.

- Értem. Jobbulást neki. -mondtam majd oda mentem Tamakihoz.- Tamaki-kun! Churippu-chan beteg lett. Most van esélyem. - ültem le a mellette lévő székre.

- Sok szerencsét. Szorítok. - mosolyodott el halványan.

Becsöngettek és belépett a tanárunk. Elkezdődött az óra. Angol volt. Kissé unatkoztam, de mikor véget ért és kicsöngettek felálltam és odabattyogtam Rabendához.

- Rabenda-chan... Lenne kedved ma délután elmenni valahova? -mosolyogtam a lányra. Viszonozta a mosolyt és kicsit elpirult. Olyan édes mikor elpirul.

Rabenda szemszög:

*Álljunk meg egy pillanatra! A fiú akibe szerelmes vagyok most randira hívott?! Biztos csak sokat képzelek bele.*gondoltam. Éreztem ahogy elpirulok.

- P-persze. -dadogtam.- Hova mennénk?

- Hát... Azt még nem tudom. -pirult el ő is.- Úgy terveztem, hogy csak sétálgatunk a városban. -mondta.

- Nagyjából hánykor és hol találkozzunk? -kérdeztem.

- Olyan három körül az iskola előtt neked jó? -döntötte kissé oldalra a fejét.

- Igen. -mosolyodtam el még jobban.

Egy kicsit még beszélgettünk majd vissza ment a helyére. A nap további része unalmasan telt míg ki nem csöngettek. Siettem haza. Beléptem a szobámba amiben ikrem az ágyán feküdt és olvasott. Én a saját ágyamra ugrottam és izgatottságomban belesikítottam a párnámba.

- Szia Rabi. Milyen volt a napod? -emelte fel tekintetét a könyvből.- Valaki szerelmet vallott? -emelgette a szemöldökét.

- Nem teljesen. Csak Mirio-san elhívott-ekkor félbe szakított.

- AZT NE MOND, HOGY RANDIZNI FOGTOK. JUJJ DE JÓÓÓÓÓÓÓ! -kezdett el sikoltozni.

- Nem randi... Csak sétálgatni fogunk a városban. -tűrtem egy tincset fülem mögé.

- Azt randinak hívják nálunk. -mosolyodott el.- Legközelebb te betegszel le és én megyek egyedül suliba! Hátha valaki engem is elhív. 

- Rendben. De ha megbocsájtasz át kell öltöznöm a ran... a találkozómra Mirio-sannal. -álltam fel az ágyamról. Odasétáltam a szekrényhez és kivettem egy szürke pólót és egy fekete, laza nadrágot.

- Mutasd csak mit választottál! -szólt rám Churippu. Felé mutattam a ruhaanyagokat mire ciccegni kezdett.

- C c c... Hát így kell öltözni egy randira? -jött oda és kivett a saját részéből egy vörös térdig érő szoknyát és egy fehér pólót.- Ezeket vedd fel! -nyomta a kezembe a ruhákat. 

Átöltöztem azokba amit adott. Felé fordultam és egy amolyan 'a mestermű' fejet vágott.

- Tökéletes vagy tesó. Ki kéne sminkelni kicsit az arcod. Mo-nem hagytam, hogy végig mondja.

- NEM fogjuk kisminkelni a fejem! Tudod, hogy utálom. Vagy így megyek vagy sehogy -makacsoltam meg magam.

- Rendben akkor így mész. -sóhajtott.

- Indulnom kell. Mindjárt három... Szia tesó. -köszöntem el ikremtől majd kirohantam a szobából. Össze pakoltam néhány dolgot majd elindultam.

Nagyjából háromkor mikor az iskola elé értem Mirio már ott várt. Oda sétáltam hozzá.

- Szervusz Mirio-san -köszöntem neki és mosolyodtam el még jobban.

Mirio szemszög:

Megérkezett Rabenda. 

- Szervusz Mirio-san -köszönt és mosolyodott el még jobban. *Te szent isten... Gyönyörű* pirultam el.

- Sz-szia Rabenda-chan -viszonoztam pirulva.- Indulhatunk?

- Persze. -mosolygott. 

El indultunk és, elkezdtünk beszélgetni. Gyorsan telt az idő. A nap már alacsonyan volt. Lassan az utolsó sugarak is eltűntek a házak mögött és a nappalt az éjszaka sötétje, és a hold világítása váltotta fel. Ahogy a hold csillogott az égen egészen varázslatos látvány volt. Mi éppen egy parkban sétáltunk egy erdős részen. Ahogy sétáltunk a kezünk kicsit összeért. Kapva az alkalmon Rabenda ujjai közé csúsztattam sajátjaimat ezzel összekulcsolva kezünket. A mellettem sétáló lány megállt így én is abba hagytam a sétálást. Rabenda csak nézte a kezünket és egy szót se szólt. Majd hirtelen rám pillantott. 

- M-mi-mirio-s-san? E-ezt... Ezt m-miért? -dadogta teljesen piros arccal. Nem feleltem csak közelebb léptem hozzá. Elengedtem a kezét és a sajátom az arcára helyeztem míg a másikkal derekát karoltam át. Oda hajoltam az arcához és megcsókoltam ám nem kaptam viszonzást így elváltam tőle.

- B-bocsánat... É-én nem t-tudom mi ü-ütött b-b-belém... -szabadkoztam.- S-sajnálom. -hajoltam meg. Nem mertem a szemébe nézni. Gondoltam jobb lesz ha inkább elmegyek, de ahogy elindultam megfogta a pólóm alját.

- M-mirio-san... V-várj. -dadogta. Vissza fordultam felé, de még mindig nem néztem a szemébe. Közelebb lépett.

Rabenda szemszög:

Kicsit közelebb léptem hozzá. Lejjebb húztam a fejét és nyomtam egy puszit a szájára. Ezt a tettem azzal díjazta, hogy teljesen kipirosodott És óriási mosoly csúszott az arcára. Magához húzott és szorosan átölelt.

- Szeretlek Rabenda -suttogta a fülembe.

- Én is szeretlek Mirio -feleltem ugyanilyen halkan és én is átöleltem. Kissé elhajolt tőlem és megpuszilta a homlokomat. 

- Kicsit késő van. Nem fognak érted aggódni a szüleid? -kérdezte.

- A szüleim nincsenek otthon. Csak holnap után érnek haza. Csak Churippu van otthon. -mosolyogtam. 

- Értem. Esetleg haza kísérhetlek? -nyújtotta a kezét édesen mosolyogva. Bólintottam majd megfogtam a kezét és elindultunk. Mikor a házam elé értünk már épp menni készült mikor megkérdezem, hogy be jön-e egy kicsit. Mosolyogva bólintott majd bementünk.

- Kérsz valamit? -kérdeztem hátha szomjas.

- Ami azt illeti igen. Téged kérhetlek? -húzott magához majd megcsókolt. A nyakába akasztottam a kezeim és kicsit beletúrtam a hajába  majd felemelt.

- Látom jól ment -mondta egy hang mögöttünk. Togata gyorsan elvált tőlem, leengedett a földre majd megfordult a tengelye körül 180° fokban.- Szevasztok -köszönt ránk a testvérem az ajtófélfának dőlve miközben beleivott a bögrébe amit a kezében tartott.

- C-churi. Azt hittem már alszol. -nem is törődve velem Miriohoz fordult.

- Nocsak Mirio-san. Egy napra nem megyek be és te máris rányomuulsz a tesómra? C c c... -rázta lasan a fejét mosolyogva.

- H-hát öhm... É-én cs-csak... Öhm... -pirosodott el teljesen a fiú.

- Nyugi. Rabi már úgyis rég várt arra, hogy végre belé szeress. -kacsintott Togatára az ikrem.

- Na de Churippu! Mostmár aztán... -szóltam rá a lányra.

- Jól van na. Én most felmegyek ti pedig nyugodtam folytassátok amit elkezdtetek. - indult meg a szobánk felé. Kis ideig kínos csönd lett.

- B-bocsi Mirio-san. -pásztáztam a földet.

- Nem baj. Viszont én most lehet, hogy megyek. Gondolom sok dolgod van. -vakarta meg tarkóját.

- Igazából nincs dolgom. Teljesen szabad vagyok. -fordultam felé.

- Ebben az esetben maradok még egy kicsit. -mosolygott. Erre a mondatra én is elmosolyodtam. Közelebb lépett és megcsókolt.- De ahhoz valamit meg kéne tenned. -kérdő szemekkel néztem rá mert nem értettem.

- I-igen?

- Legközelebb küldd el valahova a testvéred! -mosolyodott el még jobban.

- Rendben. -nevettem. Még közelebb húzott magához majd megint megcsókolt.

Hi. Most egy oneshootot hoztam. Bízom benne, hogy nem lett rossz. Továbbá ha tetszett akkor kérhettek ti is oneshootokat. Sziasztok.