Néhány percig csendben ülünk.Próbálom mindazt megemészteni, ami történt.Annyi kérdés van most bennem.
-Miért nem vagyok itt biztonságban?-töröm meg a csendet végül.Hayden rámnéz, látom rajta, hogy kissé dühíti a kérdés.
-Megmondtam Dakota.Ezeket nem tōlem kell hallanod.
-Csak ezt az egyet.Kérlek.
-Mert vannak, akik rettenetes dolgokat akarnak mūvelni velünk.-csattan fel.
-Velünk?
-Igen, velünk.De kérlek ezt, ne kelljen nekem elmondanom.
Újabb rejtély.Miért velünk?Annyi a megválaszolatlan kérdés, mikor még azt sem tudom mi is vagyok pontosan.Muszáj kérdeznem, ahhoz, hogy értsek.
-Mi vagyok én?Reggel emberként ébredtem, de azóta történtek dolgok amik kétségbe vonják ezt.-fordulok Haydenhez.Ez a legészszerūbb kérdés, amit ma feltehetek.
-Animentor vagy, mint én.A te ōsöd vagy totemed, ahogy mi hívjuk, a hópárduc.Gyönyörū állat.
-Akkor félig hópárduc vagyok?
-Nem így mondanám.A tudományos magyarázatot még nem találták meg a létezésünkre, de milliónyi legenda van.
-Hayden.Te, vagyis neked mi a totemed?
-Leopárd.Csak egy különleges alfaja.Biztosan láttál már feketepárducot.Csak pont most nem szerencsés annak születni.
-Miért?-próbálkozok többet kiszedni belōle, de erre már nem válaszol.Így is több mindent mondott, mint kértem.Ügyetlenül kibontom összefonódott farkainkat.Hátradōlök az ágyon és a kezembe veszem az új végtagom.A hófehér bunda ugyanolyan puha rajta, mint a karomon.A gondolataim elkalandoznak a mosttól.Ha Hayden kezdettōl fogva tud mindent, mit nem árult még el.Kényszerbōl barátkozik velem elsōs korom óta?A csók sem jelentett semmit?Azt sem tudom, hogy nekem jelentett-e valamit.Eddig eszembe se jutott megcsókolni, most viszont vágyom rá, hogy újra megtegye.Leengedem a karom magammellé.Hayden az ablakon néz kifelé.Látom, hogy ō is gondolkozik valamin.Megérezhette, hogy ōt nézem.
-Mi a baj Dakota?-kérdezi anélkül, hogy felém fordulna.Nem tudom, hogy feltegyem a kérdést vagy sem.Felnézek a plafonra, az most érdekesebbnek tūnik hirtelen.Nem akarok Hayden szemébe nézni.
-Mióta tudod, hogy mi vagyok?
-Pár éve.Mikor barátok lettünk még magamról sem tudtam.Emlékszel még?
A szemem elōtt lejátszódik az egész.Akkor mentünk iskolába.Haydennel már az elsō héten barátok lettünk, Judy pedig már akkor hatalommániás volt.A suliudvaron az egyik szünetben Judy és a barátnōi körbeállták és szekálták Haydent.Akkor még fél fejjel magasabb voltam nála, pedig majdnem egy évvel idōsebb, mint én.Megláttam ōket és egy hatévesnek az igazságérzete lavinát képes indítani.Brutális voltam, egybōl nekiestem a lányoknak.Madison volt az elsō áldozatom, barna hajából csomóban téptem a szálakat.Aztán Judy karjába haraptam.Azt hiszem, még most is látszik a sebhelye.Mirtill már nem várta meg, hogy sorra kerüljön.Sikítva rohant el tanárér, aki rögtön meg is érkezett.Épp Haydent segítettem fel a földrōl, mikor karonragadott Mrs. Manson és egészen az igazgatóig ráncigált.Elmondta mit tettem és, hogy mit érdemlek.Megtudtam, hogy abban 30 évben míg tanár volt, ō ilyet nem látott.Rikácsoló vén öregasszony volt.Annak a tanévnek a végén ment nyugdíjba.Mikor végre az igazgatónō szóhoz jutott Mrs. Manson szóáradatától, kiküldte ōt és az asztal sarkára ült.Sosem felejtem el, bézs blézert viselt hozzáillō szoknyával és piros virágos inget.Tökéletesen illett barna hajához és szeméhez.Megkérdezte mit csináltam és miért tettem.Mikor elmondtam az én verziómat a végén elmosolyodott és közölte, hogy figyelt az ablakból.Elmondta, hogy helyesen cselekedtem, csak kissé heves voltam, emiatt be kell hívnia a szüleimet.Akkor még nem értettem semmit.Mikor aznap vége lett a tanításnak és a kapu felé haladtam, láttam Judyt a harapásnyomot mutogatni.A kapuban pedig ott várt Hayden.A nadrágja piszkos volt, a haja pedig kócos és egy kicsi fehér virágot szorongatott a kezében.Mikor melléértem megállított és ügyetlenül odanyújtotta nekem a virágot.Ezután hazakísért és be nem állt a szája hazáig.Azóta vagyunk barátok.Vagyis voltunk barátok.
Az emlék hatására elmosolyodok.Ránézek Haydenre és gondolatban összehasonlítom a tíz évvel ezelōtti énjével.Már egy fejjel magasabb, mint én és néha ō is verekszik, de még mindig ugyanannyit beszél.Megférfiasodott 17 éves korára.Szōke haja kócos ugyan, de korántsem kisfiús és borostája is lett.Válla kiszélesedett és felszedett magára egy-két izomköteget.Kék szeme azonban ugyanazt az ōszinteséget sugározza.Észreveszi, ahogy figyelem és felémfordul.
-Min gondolkozol?
-Rajtad.
Nem tudja értelmezni a válaszom éa nincs kedvem elmagyarázni.Felcsúszom az ágyon, hogy az ágytámlának dōlhessek.Meztelen lábaimat betakarom.Hayden rákönyököl felhúzott térdeimre és ráteszi a fejét.
-És te min gondolkozol?
-Hogy ōszinte legyek drága Dakota...semmin.Bambultam.-vigyorodik el.Nem csalódtam benne.Hirtelen alakul bennem a kérdés.
-Mióta vagy szerelmes belém?
-Ki mondta, hogy az vagyok?-nézz rám meglepōdve.Négykézláb mászik hozzám és mikor csak pár centire vannak az ajkai tōlem, megáll.
-Nem tudtam, hogy szerelmes vagyok beléd egészen addig, míg Jonas Hill nem kezdett el hajtani rád.
Jonas igazi önimádó seggfej.Két évvel idōsebb nálam.Tavaly elōtt versenyeztek a haverjaival, hogy ki tudja elōbb elvenni egy lány szüzességét.Tudtam az egyezségükrōl és nem akartam belekeveredni, de Jonas három hónapon keresztül próbálkozott.A pohár ott telt be mikor bejött utánam a lánymosdóba és falhoz szorított.Egy erōs rúgás a golyóira és egy törött orr lett a jutalma.Én pedig felkerültem a feketelistára.
-Nem akartam többet soha barátságnál és nem érdeklōdtem más lányok után sem, de rá féltékeny lettem.Akkor esett le.
-És miért nem mondtad el korábban?
-Mert nem akartam ártani neked.Az én átváltozásom már 14 évesen megvolt.Mikor átváltoztam, akkor mondták el, hogy te is animentor vagy.Megfogadtam, hogy nem nyúlok hozzád amíg nem változol át és engedsz közel magadhoz.Ha tudnád hányszor okoztál fájdalmat-kacsint egyet kajánul.-Azok a falatnyi bikinik és dekoltázsok.-forgatja a szemét áhitattal.Bátortalanul elmosolyodok.Gonosz ötlet csillan fel az agyamban.Kissé eltolom magamtól és a szekrényemhez sétálok.Kiveszek egy sūrūnszōtt sálat és Hayden elé állok.
-Min jár az agyad Dakota Fitch?-mosolyodik el kissé perverzül.
-Nyugodj meg, nem fogok titokba prostikat behívni, akik kikötöznek és megpálcáznak.
-Te is elég leszel, ha kikötözhetlek.-vigyorodik el úgy, ahogy az elmúlt 10 évben minden szexista poén után, de ez a vigyor most bugyiszaggató hatású.
-Elég lesz a kábításból Hayden.-és bekötöm a szemét.Annyira egyszerū volt eddig.Most mit tegyek?Megvan!De ahhoz szükségem van egy csomó kajára.
-Meg ne mozdulj, mert nem folytatom.-és otthagyom.Lerohanok a konyhába és egy rakat kaját szórok egy tálba.Mielōtt benyitok a szobába kicsit hallgatózom, de Hayden meg sem mozdul.Bemegyek a szobába és lepakolok az ágyra.
-Kaját hoztam.Meg kell mondanod, hogy mit adok.Mindenbōl egyszer kapsz, de csakis egyszer.Ha elvettem a szádtól több nincs.
Azt hiszem elég határozott voltam.Hayden meg sem szólal.Kezeivel a háta mögött támaszkodik és vár.Kiveszek egy kockacukrot és Hayden szájához érintem.Kinyitja és odaadom neki.Kicsit szopogatja aztán szétrágja és lenyeli.
-Cukor.
-Jólvan.Ha lenyelted és mondtad, hogy mi az rögtön kapod a következōt.
Most egy mogyorót adok neki.Ezt is könnyen kitalálja.Kap egy narancsgerezdet, egy mazsolát, egy koktélparadicsomot és egy citromos cukorkát.Mindegyik után tátott szájjal várja a következō finomságot.A cukorka után következik az amit meglepetésnek szánok.Leveszem a tálat az ágyról a biztonság kedvéért.Megfogom a pólóm derekát és tétovázom.Megtegyem?Megteszem.Áthúzom a pólót a fejemen és a földre dobom.Közelebb lépek és olyat teszek, amit sosem terveztem.Hayden szájába teszem a mellem.Váratlanul éri.Arca egy pillanatra lemerevedik, teste megfeszül.Aztán elengedi magát és gyengéden szopni kezd.Fura, de csodálatos érzés.Minden egyes apró szívásnál libabōrös leszek.Elōredōl, felemeli a jobb kezét, de szó nélkül megfogom és összefūzöm az ujjainkat.Ráharap a mellemre, mintha kegyetlen büntetésnek szánná, de csak egy halk nyögés szalad ki belōlem.Erre intenzívebben kezd szopni és a keze is erōsebben szorítja az enyémet.Hirtelen a bal kezével átkarolja a derekam és lefektet az ágyra.A testsúlyát a csípōmre helyezi, de a mellem továbbra sem engedi.Érzem mennyire akarja és, hogy készenállna rá most rögtön, de nem vagyok biztos benne, hogy én akarom e.Kiszabadítja a kezét alólam és a szorításomból.Bal kezébe a bal, jobb kezébe a jobb mellem fogja és elengedi a szájával.Talán a megkönnyebbülés vagy az érzés hiánya miatt újra felnyögök.
-Látni szeretném.Látni akarom a meztelen melleid.Már nem elég a dekoltázs nekem.
Keményen beszél, de izgató ez a hangvétel.Mégis úgy döntök szenvedjen még és nem veszem le a sálat.A mutató- és a hüvelykujja közé csípi a mellbimbóim és egyre erōsebben szorítja, majd huzogatja ōket.Behunyom a szemem és sóhajtozom.Nem érdekel semmi, átadom magam az érzésnek.Megengedem magamnak, hogy egyre hangosabb legyek.Mostmár eleget szenvedett.Megfogom a sál lelógó részét és meghúzom.A sál kioldódik és leveszem Haydenrōl.Pislog párat aztán egyenesen a melleimre mered.
-Istenem!-csak ennyit nyökög ki.Elengedi a mellbimbóim és két kezével közrefogja ōket.Érzem, hogy kezdek elvörösödni.Kissé oldalra hajtom a fejem, hogy ne kelljen Hayden szemébe néznem, de ō az államnál fogva magára irányítja a tekintetem.
-Tudtam, hogy merész vagy Dakota, de sikerült meglepned.-mosolyog rám.-Nem a dekoltázsodba szerettem bele.Gyönyörū vagy, de nem akarok sietni.Tudom, hogy még nem akarod és én sem akarom még.
Hangjában érzem, hogy igazat mond.Elōrehajol és édesen megcsókol.Ekkor kinyílik a szobám ajtaja és Judy lép be rajta.