-Hayden, Dakota, Marylin! Ébresztő! - kiabál anya a földszintről. Én már egy órája fenn vagyok és olvasok a szobám sarkában lévō babzsákfotelben. Ránézek az órára. 6:40. Korábban szokott szólni anya, úgyhogy jó lesz, ha felkeltem Haydent. Szokás szerint kiterülve fekszik az ágyamon és félhangosan hortyog. Pár hete összeveszett az apjával valamin, amit nem hajlandó elmondani. Csak annyit tudok, hogy egy monokli és egy táskányi ruhájával el kellett jönnie és az apja nem várja haza. Anya ismeri Hayden apját és magát Haydent is, így minden tétovázás nélkül beleegyezett, hogy határozatlan időre nálunk lakjon. Pénzünk van elég és volt már alkalom ezelőtt is, hogy itt aludt. Míg eldöntöm, hogy felkeltsem vagy se felöltözök, leveszem a pizsamám és fehérneműbe a szekrényem elé állok. Egy szűk, egyszínű piros hosszúujjú felső és egy sötétkék farmer mellett döntök. Felkapok még egy kockás flanelinget, a hajam összefogom valamiféle kontyba és már indulásra kész is vagyok. Hallom, hogy Marylin a szomszéd szobába anyával veszekszik, hogy hol van a pink hajpántja. Gyilkos egy hatéves kislány hisztije. Az egyetlen, ami le tudja kötni az Hayden. Fülig bele van zúgva. Most, hogy hozzánk költözött szegény srácnak nincs nyugta, de szó mi szó, bírja a strapát.

- Ugye senki sem meztelen!?-nyit be anya a szobába. Mióta Haydennel összebarátkoztunk állítja, hogy egyszer össze fogunk házasodni és nagy dolgok várnak ránk. Ez a mániája.

-Alszik még.-szólok hátra neki.

-Dehogy alszom, már végignéztem ahogy öltözöl. - szólal meg hirtelen Hayden. Biztos vagyok benn, hogy hazudik, szokása anya alá adni a lovat. Szőke haja szanaszét áll, szemei még alig nyíltak ki. Biztos, hogy akkor ébredt fel mikor anya bejött.

- Akkor én megyek is - távozik anya sunyi mosollyal az arcán.

-Muszáj volt? - kérdezem tettetett haraggal.

-Nem, de az arcod ilyenkor felbecsülhetetlen - kacsint egyet a nyomatékosításért.

-Utállak - közlöm vele fapofával. - Nagyon utállak - és hozzávágok egy kezembe akadó párnát. Csak a nyomatékosításért. Persze elkapja minden gond nélkül, nem is az volt a célom, hogy eltaláljam, hanem, hogy felkeltsem. És ahogy számításaim beigazolódni látszanak elönt az önbizalom. Hayden feltápázkodik és elindul a szekrényem felé. A legfelső polcot amúgy sem használtam, mert nem érem fel, így megkapta a ruháinak. Komótosan mellém ér és direkt a vállaimra nehezedve felnyúl a cuccaiért. Testének stratégiai pontjait egyetlen alsónadrág fedi. Nem szégyenlős az biztos. Nehézkesen felöltözik és felveszi az ágy mellől a szinte üres iskolatáskáját, a tanszereit renszeresen az iskolában hagyja és ha nagyritkán tanulni akar az én felszerelésem használja.

-Siess már! Indulhatunk? - kérdezi vigyorogva. Levánszorgunk a lépcsőn és megérzem a frissensült gofri illatát. Anya épp a kabátját veszi, indul munkába. Egy közeli nyomdában dolgozik a főnök keze alatt.

-Az uzsonnátok a pulton van. Segítsetek Marylinnek elkészülni, de siessetek, mindjárt jön a busz.

Ledobom a táskám a lépcső sarkába egy szemforgatás kíséretében, anyához lépek és megpuszilom. Int Haydennek és már kint is van az ajtón. Hallom ahogy felmordul a rozoga furgon a garázsban. Pár pillanat és a hangja már túl messzi ahhoz, hogy halljam. Megfordulok és célba veszem a húgom szobáját. Bekopogtatok és benyitok. Marylin a tükör előtt állva illegeti magát a pink ruhájában.

-Kész vagy?

-Még nem. Szerinted Haydennek tetszeni fog?

-Biztosan. Na gyere, indulnunk kell.

-Nem. Még nem vagyok kész. Így Haydennek nem tetszem majd.

Hát igen. Ez egy fejlődő hiszti.

-Marylin, gyere! Mindjárt jön a busz.

-Hagyj békén!Menj el!

Bevetem a legjobb fegyvert, amit ilyenkor csak lehet.

-Kérdezzük meg Haydent mit szól.

Marylin arcára meglepettség ül ki.

- Hayden! - hívom igazából is az ütőkártyám. Marylin kapkodni kezd, bepakolja a cuccait és az eddig befejezetlen öltözéke hirtelen tökéletes lett. Hallom ahogy Hayden a lépcsőn jön fel.

- Mi történt? - játsza az ártatlant.

- Csak kíváncsiak voltunk Marylinnel, hogy milyennek találod az öltözékét. - nézek először Haydenre aztán Marylinre.

- Marylin, szerintem csodaszép vagy. Pont indulásra kész.

Mar kipirulva bámulja a lábát. Szó nélkül elindul felénk és mikor kisurranik az ajtón egy bátortalan pillantást tesz Hayden felé. Mikor leért a lépcső aljára Hayden hozzámfordul.

-Nagyon gonosz vagy vele. Kihasználod a vonzalmát irántam. - próbál igazán komolynak tűnni. Tesz felém pár lépést és a falhoz szorít a testével, anélkül, hogy hozzámérne. Az egyik kezével megtámasztja a falon magát és egyre közelebb hajol. Mit csinál? Meg akar csókolni? A testem akaratlanul mozdul. Elkezdtem én is felé dőlni a felsőtestemmel. Nézem az ajkait végig. Meghülyültem? Mit akarok én? Vagy mit akar ő? És ekkor elmosolyodik. A szája kaján vigyorra húzódik.

-Látod, drága Dakota, én bárkit elcsábítok. - és a vigyor egy kacsintással egészül ki. Meglepődésemben nem tudok megszólalni, csak bambulok Haydenre. Legszívesebben pofán vágnám.

-Induljunk. - mondja, mintha semmi sem történt volna. Visszalép és megpofozza az arcom gyengén, hogy felébresszen a kábulatból. A keze nyomán égető érzés marja az arcom. Felsikítok a hirtelen fájdalomtól, de a sikoly végére az égető érzés megszűnik. Hayden meredten bámulja az arcom.Nem merek hozzáérni Hayden pedig szótlanul bámul. Belépek Mar szobájába, hogy lássam magam a tükörben. Nem tudom, mit higgyek. Az arcomon szabályos kéz formában szőr nőtt ki másodpercek alatt. Közelebb megyek a tükörhöz, hogy jobban megnézhessem. A szőr hófehér, de mintha mégis foltok lennének benne. Halvány körök. Végigsimítok az arcomon, a puha tömött szőr a kezemben marad. Vadul elkezdem dörzsölni az arcom, hogy az összes lejöjjön. Ahogy végeztem hátrafordulok Haydenhez. Egyenesen rámnéz. Látom rajta, hogy ő is zavarodott.

- Nem tudom mi volt ez. Hayden ne mond el senkinek kérlek! - mondom kétségbeesetten.

- De-dehogy mondom. Itthon akarsz maradni?

- Nem, menjünk iskolába.

- Akkor gyere! - mosolyog rám őszintén.
Ezután csendben vagyunk mindhárman. Marylin sem töri meg a némaságot. Elpakoljuk az uzsonnát és megyünk is. Mikor kilépünk a házból a járdán épp Jodie és a barátnői sétálnak peckesen.

-Sziasztok! Milyen volt? Hayden jól csókol?

A szokásos reggeli szivatás. Jodie szinte minden reggel a szexuális életünkről faggat minket, főleg mióta nálunk lakik Hayden. Már nem zavartatjuk magunk, de az elején nagyon szégyeltem magam. Azt terjesztette, hogy látott minket csókolózni az egyik üres teremben, aztán, hogy használt óvszert látott kiesni a táskámból. Most már szinte élvezzük a reggeleket így, de most nincs kedvem végighallgatni Jodie felesleges köreit. Hayden tudja, hogy ez így van.

-Szerintem egész jól csókolok. Kipróbálod? - siet a segítségemre. Jodie öklendező hangot ad ki és elsiet.

-Biztos nem akarsz itthon maradni?

-Biztos. Menjünk.

Kézen fogom Marylint és elindulunk a buszra. Mar busza előbb indul, mint a miénk. Kisétálunk a buszmegállóba és megvárjuk míg Marylin elindul. Mielőtt felszállna megöleli Haydent, engem pedig szinte el is felejt. Öten maradunk a buszváróba: Jodie, a két pincsije, Hayden és én. Csendben reménykedem, hogy nem lesz újabb szócsata. Ránézek Haydenre, aki lassan pislant bíztatásként. A kora tavaszi csípős hideg beférkőzött a kabátom alá és lassan kúszik végig a gerincemen. A gerincemről a karomra, aztán a a kézfejemre fut a bizsergés. Lenézek a kezemre és megáll egy pillanatra a szívverésem. A kézfejemet ugyanolyan szőr borítja, mint húsz perce a az arcom. Mások számára észrevétlenül megrántom Hayden kabátujját. Lenéz rám és rögtön észreveszi, hogy miért tettem.

-Hányingerem van Hayden. Kérlek kísérj haza. - mondom hangosan, hogy Jodienak ne legyen gyanús. Így is pletykálni fog a suliban, de csak a szokásos témát dobja fel. A kezemet magam elé szorítom, hogy ne lássák meg. Hayden átkarol én pedig szédülést színlelek. A busz pont akkor érkezik mikor elérünk a házunkhoz. Jodie még vet ránk egy pillantást aztán felszáll a buszra és eltűnik. Amint belépünk a házba ledobom a táskám, a kabátom és melltartóra és nadrágra vetkőzöm. Hayden tátott szájjal bámul, de nem a vetkőzés miatt. Látott már így. A gerincemen, a karomon végig egy-egy sávban szőr húzódik. A ugyanolyan fehér, halvány foltokkal. Újra dörzsölöm végig, de most nem jön le. Mi a franc ez?

-Hayden?! Mi ez? Mond, hogy te csináltad és csak egy rossz poén.

-Nem én voltam. Ez csakis te vagy. Gyere velem.