- Daiki~

- Mi az?

- Nézd, mi van nálam! – mondtam boldogan. – Mondjuk csukott szemmel elég nehéz látni, szóval nyisd ki őket.

- Éppen pihenni próbálok – mordult fel.

- Ha annyira aludni akarsz, vesd le a köntöst és öltözz fel rendesen.

- Az ki van zárva. Lusta vagyok.

- Akkor legalább nézd meg, mi van nálam...

Lustán elemelte kezeit a szeme elől és fél szemmel rám nézett. – Mit kellene látnom?

Hirtelen nem jött ki szó a számon, a látvány megbabonázott. Daiki haja szanaszét állt, és csak nézett rám lustán a hosszú szempillái mögül. Meg akartam szólalni, de valahogy nem sikerült.

- Na, mi van? Elvitte a cica a nyelved? – kuncogott.

- Mi? Ja, nem. Egyáltalán nem.

- Akkor mutasd meg, mi miatt vagy annyira izgatott.

- Tessék – mondtam és a kezébe nyomtam egy doboz epres pockyt.

- Ennyi? – nézett rám mérgesen. – (neved), figyelj. Nehéz napon vagyok túl, ilyenkor pihenésre van szükségem. Ettől a marhaságtól igazán megkímélhettél volna.

- Jól van, ezt megjegyeztem – válaszoltam és sértődötten elfordultam tőle.

Aomine morgott egyet – talán Nigou beléköltözött? – majd megfogta a vállamat és magához húzott.

- Ne haragudj, csak egy kicsit feszült vagyok – suttogta a nyakamba. – Na, de essünk túl rajta.

Visszafordultam és szembeültem vele. – Ne is álmodj róla, hogy te nyersz majd.

- Ezt most komolyan mondod? – nevetett. – Drága (neved), nagyon jól tudod, hogy az egyetlen, aki legyőzhet engem, az én vagyok.

- Uh, oké. Vegyünk vissza az egóból, ha lehet.

- Azt nem garantálom – vigyorgott és kikapta a dobozt a kezemből.

Mielőtt még felocsúdhattam volna, a pocky már a szájában volt, és arra várt, hogy én is harapjak rá. Közelebb csúsztam hozzá és a térdein megtámasztottam magam, hogy közelebb legyek hozzá.

Lassan a számba vettem a pockyt és leharaptam belőle egy kis darabot. Daiki is ugyanezt tette. Közben egyszer sem vette le rólam a szemét. Zavarba hozott és éreztem, hogy pirulni kezdek. Ezek után meg mertem volna esküdni, hogy a vigyor visszatért arra az utálatos képére.

A pocky egyre fogyott, és pedig mindig közelebb másztam hozzá. A végén már a combjait markoltam, hogy meg tudjam magam tartani, míg ő hátradőlt és a kezeivel támasztotta meg magát az ágyon. Mikor már nagyon közel jártunk a végéhez, gondoltam, elveszem tőle azt a kis darabot, de megelőzött. Nyelvével benyúlt a számba, és elvitte a maradékot úgy, hogy végigsimította a nyelvemet az övével. Majd egy győzedelmes vigyorral elfeküdt az ágyon, én pedig vele együtt estem, a mellkasára.

- Szállj le rólam, nehéz vagy – mondta és még mindig azon a kis pockyn rágódott. – Na, tessék, nem megmondtam? És ezért nem hagytál aludni? Hallatlan – mondta, majd ásított egyet. – Jó éjt.

- Huh? Daiki? Hé, hallod, el ne merj nekem aludni! Hahó, föld hívja Daiki-t – rázogattam a vállát.

Több sikertelen próbálkozás után felhagytam az ébresztgetésével és úgy döntöttem, leszállok a mellkasáról. Csak ez nem éppen sikerült, mert kezei megragadták a csípőmet, a szemei kipattantak és átfordított, szóval most én voltam alul. És már megint elállt a lélegzetem. A haja eltakarta a szemeit, a frufruja alól nézett le rám. Valamint mivel köntösben volt, tökéletes kilátás nyílt a mellkasára. Lejjebb nem, mert szorosan volt megkötve, és nem lehetett odalátni.

Szemmel láthatóan tetszett neki, hogy sikerült elbűvölnie, ezért kapott is az alkalmon és megcsókolt. A kezeim egyből a hajába vándoroltak, amit kicsit meghúztam. Ettől sokkal szenvedélyesebben csókolt, alig tudtam tartani vele a lépést. Az pocky epres íze még mindig ott volt a szájában, szóval én is élvezhettem egy kicsit. Meg igazából még jobban megédesítette a csókunkat.

Aomine megharapta az alsó ajkamat. Gondoltam, kicsit játszok vele, így nem nyitottam ki neki a számat. Erre csak elvigyorodott és betette a hideg kezét a pólóm alá. Torkomon akadt a levegő, és a meglepetésemet kihasználva becsúsztatta a nyelvét a számba. Meg sem próbáltam harcba szállni vele, hagytam, hadd irányítson. Egyszer csak hirtelen kinyitotta a száját, én pedig azon nyomban követtem a példáját. A francia csók egyike volt a gyengéimnek, szóval, ha akartam sem tudtam volna magamban tartani a nyögést, ami elhagyta akkor a számat. De még mielőtt nagyon beindulhattak volna a dolgok, el kellett szakadnunk egymástól, a levegő hiánya már égette a tüdőmet.

Mindketten hevesen ziháltunk. Aomine egyenesen a szemembe nézett, ahogy megnyalta az ajkait.

- Máskor is játsszunk ilyet! – mondta csillogó tekintettel.

- ... Daiki?

- Mondjad.

- Van valami rajtad ezen a köntösön kívül?

- Nincs.

- Érzem~ – kacsintottam és a húzogattam a szemöldökömet.

- Mit szólnál hozzá, hogyha azt mondom, érezhetsz többet is? – mondta vigyorogva és lehajolt, hogy újra megcsókolhasson.