Mert elegem volt az angol faktból:(  Megkésve, de elhoztam

▬

◘ Midoriya Izuku ◘

  Angol órád van nyolc órakor, a barátodnak viszont nincsen, ezért, hogy ne keltsd fel, kimentél a nappaliba, hogy ott szenved végig a csodálatos órát. Le-lecsukódó szemekkel készítesz magadnak egy tejeskávét, hogy azzal ébren tartsd magad. Bekuckózva a kanapé végén, magadra terítesz egy takarót, kinyitod a laptopodat, aztán becsatlakozol az órához. Bögrédet szorongatva hallgatod a tanárt, amint magyaráz a múlt órát, mert a többi osztálytársadnak, akik nem voltak vagy akiknek érthető.

  - T/N-chan.... Miért nem alszol? - jelenik meg barátod szemét dörzsölgetve. Felé fordítod a fejedet, miközben ráböksz a gépedre. - Milyen órád van?

  - Angol.

  - És mit csináltok?

  - Hát... Nyelvtant magyarázza el megint.

  - De azt már este átbeszéltük - ül le melléd, mielőtt fejét válladra hajtaná és karjait derekad köré fonná. Le se tagadhatná, hogy mindjárt elalszik, amin nem csodálkozol, hajnal kettő írt egy beadandót, miután elnézte a határidőt. Viszont akármennyire is szeretne aludni, nélküled nem lenne ugyanolyan. - Gyere  vissza az ágyba - motyogja hajadba, és fél kézzel lecsukja a laptopot. Vagy legalábbis szeretné, ha nem állítanád meg és löknéd félre a kezét.

  - Észreveszik, ha leléptem, menj vissza nélkülem aludni, Deku - puszilod arcon, amiből nem úgy fogta fel a dolgokat, ahogy te szeretnéd. Feláll, amiből úgy sejted, hogy visszamászik az ágyába, ám a következő pillanatban azon kapod magad, hogy a vállára felkapva cipel. A laptopod még mindig a kanapén, de a kávéd már a földön, a bögréd széttörve, és ha most azonnal nem szeded fel, akkor minden ragadni fog később - Deku! Tegyél csak le! Azt fel kell takarítanom! - parancsolsz rá indulatosan. De amennyire édes a barátod ugyan annyira makacs és fáradt is.

  - Majd reggel feltakarítom... - motyogja, amikor letesz az ágyra. Ezt az alkalmat pedig ki szeretnéd használni, hogy kisurranj és összetakaríts - az angol óráról már lemondtál -, azonban Deku izmos karjait derekad köré fonja és arcon puszil. - Csinálok palacsintát neked... Meg kávét... Ahogy szereted... Csak maradj... - motyogja orra alatt. Mindegyik szónál egyre mélyebb és mélyebb álomba zuhan, viszont az ölelésének a szorításából nem enged és tisztában vagy vele, hogy akármennyire is szeretnél kibújni karjai közül, nem fog menni.

  És látva alvó arcát, egyáltalán nem is érdekelt már. Sem az óra.

  Hozzá bújva, hunyod le a szemed, pár perc múlva pedig ismét az álmok tengerében lubickolsz.

◘ Bakugou Katsuki ◘

  Barátodnak többször elmondtad a héten, hogy a mai nap felelni fogsz angolból és egyedül szeretnél lenni, majd a szobádba. Katsuki szokása, hogy random bejön hozzád, mert unatkozik. Ezzel még nem is lenne probléma, hogyha nem robbantaná le az ajtót és üvöltene. Ez most is ugyan úgy megtörtént:

  - Hé! Mégis mi a szart csinálsz még mindig bent?! - kérdezi meg a tőle megszokott módon a dolgokat. Lehunyod a szemedet, egy pillanat alatt tudatosul benned az, hogy a tanárod hallhatta őt.

  - Bocsánat, tanárnő - kérsz elnézést az angol tanárodtól, mielőtt barátod felé fordulsz és mérgesen leszúrnád. - Órán vagyok, szerinted mégis mit csinálok, Katsuki?

  - Hah?! - háborodik fel. - Honnan kellett volna tudnom, hogy órán vagy?! Azt hittem egész nap a gép előtt gubbasztasz és nézel valami hülye sorozatot!

  - Csomószor elmondtam neked a héten, hogy felelni fogok, de nem figyeltél rám, mert az idióta játékoddal voltál elfoglalva!

  - Figyeltem rád, csak...! - Itt megakad barátod, mert semmilyen ürügyöt nem tud mondani.

  - Csak mégis jobban lekötött az a nyomorék játék!

  - Ne hidd már azt, hogy jobb vagy nálam! Te sem figyelsz különösképpen, ha akkor dumálok hozzád, amikor a kedvenc sorozatod megy! Vagy amikor a lányokkal beszélsz!

  - Mégsem én vagyok az, aki lerobbantja az ajtókat, mert képtelen normálisan ajtót nyitni!

  Hasonló mondatokat vágtok egymás fejéhez egészen addig, amíg azon kapod magad, hogy a tanárod a vonal túl oldalán van. Vagy legalábbis lehetett, ám megunta a veszekedéseteket, és lemondott arról, hogy feleltessen, mert nem éri meg neki, hogy közbe szóljon.

  - Nagyon remélem, hogy nem fogok miattad kapni egyest, Katsuki... - morgod orrod alatt, hogy idegesen lépsz ki a Zoom-ból, majd kapcsolod ki a gépedet.

  - Mindig megszokta adni az ötöst ilyenkor - válaszolja barátod, ahogy puszit nyom arcodra. - Na, gyere, együnk, mert éhes vagyok.

  - Jó - durcizol tovább, ám akkor esik le mit is mondott. - Várj! Direkt csináltad?!

  - Gyere, segíts főzni!

◘ Todoroki Shouto ◘

  Angol órád van, a gép előtt ülsz, hallgatod, amint a tanár magyarázza az anyagot, miközben barátod hátad mögött van. A lábai között ülsz, karjait köréd fonva pihenteti fejét a válladon. A mai nap igazán bújós kedvében van, és egyáltalán nem szeretne elengedni egy pillanatra sem, így egyértelmű volt az, hogy az óráidon úgy leszel, hogy ő közben koala módjára ölelgetni fog téged. Ezzel nem lenne probléma, ha mondjuk nem csikizne meg néha-néha.

  - Shou-chan, állj le - kuncogod a lehető leghalkabban, hogy ne hallják a többiek. Azonban barátod úgy gondolja, hogy szórakozik veled egy kicsit és tovább csikiz. - Neh... - vinnyogsz, ahogy próbálsz elmenekülni előle. Már réges-rég feladtad azt, hogy normálisan végig ülöd az órádat, most már csupán azt szeretnéd, hogy kapj néhány percnyi szünetet, mert a hasad fáj a sok nevetéstől.

  - E-E-E-Elég lesz, Shou-chan - neveted, ahogy a szemeted törölgeted. Shouto óriási mosollyal az arcán, lecsukja a laptopodat ezzel ki is lépve az óráról, majd puszit nyom a homlokodra. Közelebb von magához, megsimogatja gyengéden az arcodat, ami nedves a nem régen letörölt könnyektől és megcsókol. Csókja édes és gyengéd, akár ő maga, ettől pedig gyomrodban pillangók ébrednek.

  - Szeretlek - suttogja ajkaidra, miután elváltatok és mellkasára vont.