Akane_Kimura kérésére itt is van az első fejezet.

Remelem tetszeni fog. Első probálkozasom hogy Denkivel bármit is írjak de ha ezt kérted akkor legyen. Megpróbáltam kihozni belőle a legtöbbet amit tudtam.

---------------------------------

Még mindig előttem lebeg annak a jelenetnek a képe. 

Már hazafelé megyünk a busszal de még érzem azt a feszültséget ami akkor töltött el mikor megfogta a kezemet.

[Név] vagyok másodeves hőstagozatos a Yokohamai hősakademián. A képessegem kék villámok. 

Ma volt az ideiglenes engedély megszerzesének vizsgája. Már hónapok óta hajtottak minket a tanáraink erre de valamire nem tudtak felkésziteni.

Arra hogy találkozok egy UA-s sráccal akivel egyezik az erőnk.Na jó tudtam hogy létezik az a srác... és már jól tudom hogy Kaminari a neve.... 

A vizsgára való felkészülésünk egyik része volt hogy mindent tudjunk a UA-sokról. A sportfesztiváljukat tanulmányoztuk hetekig.Nem úgy mint azt a másik sulit... nem jut eszembe a nevük. De ilyen fekete egyenruhájuk meg kalapjuk van. Az egyikük az első próbán elkapott. Fura képessege volt. Összegyúrt minket mint valami gyúrmát. De nem estünk ki. 

Ekkor megjelent 3 UA-s. Ebből kettő ugyan úgy járt mint mi. De az a srác. Aranyszőke haja volt és volt egy kis fekete villám is benne. Valamint gyönyörű sárga szeme. Kiált a masik ellen és nyert. Legyőzte. Egyedül. Nagyon menő volt.

Miután kiszabadultunk megint mindenki egymásnak ugrott. Én gyorsan beszereztem a saját pontjaim és már mentem volna az átmenteknek fentartott helyre mikor az egyik benga srác rám támadt. Lehet hogy nem vette észre hogy én már továbbjutottam. Lehet nem is érdekelte. Csak le akart csapni rám. Engem ez keszületlenül ért. De akkor az a szöszi ott termett és megmentett. Bár hátraestem az energiáktól. 

Mikor kinyitottam a szemem előttem állt és a kezét nyújtotta felém hogy felsegítsen. Már ő is átment. Elfogadtam a kezét de ahogy összeértek ujjaink elkezdett szikrázni körülöttünk a levegő. Neki sárga villámai vannak nekem kékek. És a szikrák körben zöldek voltak. Lattam rajta hogy ő is megdöbbent ezen. Felsegitett de nem engedte el a kezem ahogy én sem az övét csak figyeltük az emergiákat körülöttünk.

- E-ez meg mi? - szólalt meg

- N-nem tudom de szép. - figyeltem a zöld áramnyalábokat.

Éreztem magamon a tekintetét. Így visszanéztem rá.

- Igen?

- H-hogy hívnak? - dadogott kicsit.

- [Név] és téged?- Én -

- Oi! Pikachu! Húzd ide a tetves beled! Mert itthagyunk! - szakította félbe a robbantó képessegű társa

- Kaminari igyekezz mert Bakugou komolyan gondolja! - integetett neki a másik vörös hajú srác.

- Mennem kell! - fordult megint felém a sárga szemü - Remélem még találkozunk. Akkor meghívlak egy ... akármire! Sok sikert a tovabbiakhoz! - elhadarta aztán a társaihoz futott.

- Sz-szia.... - néztem utánuk.

Majd én is elindultam megkeresni a saját társaimat.Sajnos a vizsga további részén nem találkoztunk, de láttam az eredményhírdető tablán hogy átmemt. Ahogy én is. Ennek nagyon örültem. De nem találkoztunk megint. 

Már hazaértünk és pihenő napot kaptunk mára. 

...

Teltek a hetek és nekem csak azok a sikrák jártak a fejemben. Na meg az az aranyos mosolya. Akár hányszor rá gondolok elpirulok. Nagyon megtetszett nekem az a fiú.Utánanéztem kicsit. Kaminari Denki. Kepesség: statikus elektromosság. Egyertelműen megkedveltem... de a távolság miatt úgy sem működött volna.... így nem is kerestem fel. Nem írtam rá. Csak távolról figyeltem.... És reménykedtem hogy egyszer talán megint megtalál...

....

Egyik nap az utcán sétáltam Yokohamaban. Elmerültem a gondolataimban mikor mintha a nevemet hallottam volna.Körbenéztem de nem láttam senkit.Majd megint:

- [Név]! - Hatrakaptam a fejem.

A távolban Kaminari rohant felém.

- [Név]! Tényleg te vagy az! - ült ki hatalmas mosoly az arcára.

Nekem viszont nedves lett a szemem. Mikor odaért hozzám és kifújta magát ezt egyből észre is vette. 

- Oi....[Név] ? Jól vagy? Miért sírsz?

- Megtaláltál! - engedtem ki örömkönnyeimet.

- He?- Te tényleg megtaláltál! - ugrottam a nyakába.

- Hoe? - érte hirtelen a tettem 

- [N-Név]?- Annyira örülök hogy megint találkozunk! - engedtem el - De hogy kerülsz ide?

- A nagyszüleimnél vagyok látogatóban. Boltba indultam, de megláttalak a tömegben és nem tudtam nem ide jönni. Hiányoztál!

Ettől fülig pirultam. Kicsit ő is zavarban volt hogy ezt ilyen egyszerűen kimomdta de úgy tűnt nem bánta meg.

- De de hiszen szinte még nem is ismerjük egymást.

- Lehet... De ha jól emlékeszem megigértem hogy ha legközelebb találkozunk meghivlak valamire. Szóval megismerhetjük egymást.

- T-te most randira hívsz?

- H-ha szeretnéd akkor h-hívahtjuk annak is. - pirult bele ő is egy kicsit.

- Akkor hívjuk annak!

- He?

- Tudod.... te is... hiányoztál nekem....

- [N-Név]?

- Ezt el akartam mondani.... - kezdtem el a járdát figyelni.

Éreztem ahogy közelebb lép. Óvatosan az állam alá nyúl és felemeli fejemet.

- K-Kaminari?

- Ezért ne üss majd meg!

- Mi?

Fel sem tudtam fogni. Egyszerűen megcsókolt! Még csak két percet beszéltünk és csak másodjára találkoztunk és mégis megcsókolt. De azt nem mondhatom hogy nem esett jól. Mert de. Annyiszor elképzeltem már és most megtörtént. Visszacsókoltam amin meglepődött de egy pillanattal később elmélyitette.

------------------------------------------------

Tudom.......Nem..... Inkább bele se kezdek úgy is megírjatok hogy milyen lett.

Tényleg első de remelem elnyerte a tetszésed!