Bakugou_Katsuki2005 Augusztusban kértél két Kacchan-os oneshot-ot. Ebből az egyiket mostanra elkészítettem de napokon belül érkezik a másik is!

Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig húztam! Remélem megbocsájtasz nekem!

És tetszeni fog amit összehoztam. (na meg azt is hogy eléggé Yandere lett a mi kedvenc robbanékony sünink.....)

-------------------------------

- He?

- Te süket vagy? Hányszor mondjam el, hogy azt akarom, te legyél a csajom?

- HEEEEEEEE?

Bakugou Katsuki... a srác, aki megnyerte a tavalyi sportfesztivált. Akit elrabolt a gonosztevők szövetsége. Már az első évének a közepére ismerte mindenki a nevét. Az alapján, amiket mondanak róla sejtettem, hogy nem egy kellemes személy. Élőben találkozni vele viszont már egészen már kategória. Egy évvel jár jelenleg felettem a hősakadémián. És jelenleg az iskola mögött vagyunk ketten. És arra kér legyek én az ő barátnője....

...

Hogy hogyan is történt ez? Hát nem, úgy ahogyan elképzelnétek. Pár osztálytársam piszkálni kezdett a képességem miatt, hogy egyáltalán miért kerültem be én ide, mert első látásra a képességem nem éppen hősnek való. De ettől függetlenül magasabb pontszámmal jutottam be, mint ez a kettő együttvéve...

Az egyikük meg akart ütni, mikor ez a szőke srác ott termett mellettem és belerobbantott mindkettejük arcába egy-egy hatalmasat.

- Hányok az olyan szemetektől, akik bántanak egy lányt csak úgy. – morogta úgy, mintha egy gonosztevő szólalt volna meg a füst mögött.

Az egyiküket a gallérjánál fogva megemelte és ijesztő aurát sugárzott. Hallottam róla, hogy ő ilyen „kinyírlak" típusú ember. Legalábbis gyakran használja ezt a kifejezést. Én magam is hallottam már, ahogyan azt ordítja: SHINEEEEE! Valamint a televízióban mikor néztem a sportfesztivált akkor ott is elég sokakat küldött el így a halálba. Tudtam, hogy egy agresszív állat4 De akkor ott előttem, ahogy kicsiket robbantott a másik tenyerében olyan kisugárzást ereztem belőle, mint aki tényleg képes lenne rá, hogy most ezeket átküldje a túlvilágra. Korábban még nem találkoztam olyan személlyel, aki a Yandere kategóriába tartozott. De most egyértelműen ez a szó lebegett a szemem elé.

Felni kezdtem. Tudtam, ha nem teszek valamit, akkor tényleg bántani fogja ezeket. Ha gonosztevők lettek volna, ám legyen. De az osztálytársaim... Nem hagyhatom, hogy ártson nekik. Viszont azt sem akartam, hogy aztán nekem essen. Mert milyen az már, hogy megmentett és mégis az ő pártjukat fogom.

Nyeltem egyet és odaléptem hozzá. Megfogtam a kezét, amelyik szabadon volt. Megdermedt a mozdulatban és lassan felém nézett. Előbb a szemembe, majd a kezét nézte, amelyiket megfogtam.

- Oi? Te meg mit akarsz?

- Sz- Csak szeretnem megköszönni, hogy segítettel rajtam.... m- meghívhatlak valamire cserébe?

Elengedte az osztálytársam nyakát, aki nyekkenve hullott vissza a porba. Bakugou felállt és alaposabban végigmért. Majd kihasználva, hogy még fogtam a kezét közelebb rántott és elkapta a derekamat is. Másik kezével pedig az állam alá nyúlt tartotta a fejemet, hogy ne tudjam oldalra fordítani azt.

- Hé! Mit művelsz? – estem kétségbe hirtelen.

- Közelebbről szemügyre veszlek.... – morogta az orra alatt és tényleg mintha beszkennelt volna.

Zavarba hozott azzal, hogy olyan közelről bámult rám. De hamar abbahagyta elengedett és mellettem elsétálva mordult csak hátra nekem.

- Gyere!

- M-megyek!

Siettem utána. Nem igazán mertem volna ellentmondani neki. Elvégre ő az évfolyam legjobbja. És a következő 3 legerősebb diák egyike aki a UA-ra jár. Még hátrapillantottam a társaimra. Úgy láttam megúszták kisebb bajjal. De túlélik. Nem hiszem, hogy megint az útjába akarnak ezek után kerülni. És talán engem is békén hagynak.

- H-hova megyünk?

Értem utol a zsebre dugott kézzel sétáló srácot. Nem a büfé irányába vezetet. Inkább valami kevésbé látható helyre. Így kezdtem elbizonytalanodni, hogy én tényleg követni akarom őt a továbbiakban is.

- Azt mondtad meg akarod hálálni, hogy kisegítettelek. Most megteheted.

- Állj! Nem veszel rá semmi OLYANRA! Hallottad? Én nem az a fajta lány vagyok-

- Ne rinyálj már! – piszkálta a fülét, mint akit zavart a hangom is - Ha olyat akarnék kérni tőled, akkor most a koleszszobámba vinnélek, nem a suli mögé.

Belepirultam abba, hogy elgondolkodott a dolgon. Bakugou nagy népszerűségnek örvend. Nem tudom hány alkalmi partnere volt a tanulók közül.... de ha annyi amennyit rebesgetnek, akkor nem biztos, hogy be akarok menni a szobájába.

Megtorpant előttem és megvárta, hogy csak néhány lépés távolságra legyek tőle. Nagyon izmos fiú, már most is... pedig csak másodéves. Mi lesz később? Ha már most ennyire látni az egyenruhája alatt feszülő izomcsoportokat.

- Hogy hívnak? -ordult meg és mért végig újra.

- [Teljes Név].... Te pedig Bakugou Katsuki vagy igaz?

- Nocsak, a hírem megelőzött? – szaladt fel a szemöldöke, de elégedett vigyor ült ki az arcára

- Szerintem te vagy az évfolyamotokról a leghíresebb tanuló...

- Helyes.

Húzta ki magát. Valamiért éreztem, hogy a „helyes" kifejezést arra értette, hogy előrébb van a listán, mint az osztálytársa Midoriya Izuku. Mindenki tudja, hogy rivalizálnak. Megmondom, őszintén nem tudnám eldönteni melyikük az erősebb. De a robbanékony süni előtt nyilván azt fogom mondani, hogy ő az. Nem akarok haragban lenni vele. Közelebb lépett hozzám. Majd körözni kezdett körülöttem. Nem tudtam, hogy miért csinálja ezt. Viszont olyan volt mintha feltérképezne.

- Szerintem te megfelelsz... - fejezte be és állt meg mellettem

- M-mire?

- Hogy a csajom légy.

- Mi?

- Mondom, hogy te legyél a csajom

- He?

- Te süket vagy? Hányszor mondjam el, hogy azt akarom, te legyél a csajom?

- HEEEEEEEE?

- Te tényleg ilyen hülye vagy. Vagy fogja valaki a kezedet?

- T-te komolyan azt akarod, hogy én-

- Igen. Ezt mondtam el már háromszor. Elég lassú a felfogásod tudod?

- Nem... csak nem hiszem el, amit mondasz...

- Miért?

- Ezt inkább nekem kéne kérdezni! Miért akarod ezt? Most ismertél csak meg és-

- Megmentettem a segged. Az a minimum, hogy viszonzod valamivel. Ezt kérem cserébe.

- Mi van? Meg vagy húzatva?

- Nem. Komolyan gondolom!

- Nem vagy normális.

- Valami bajod van velem?

- N-nem...

Az, ahogyan kérdezett ijesztő volt. Olyan hangsúllyal mondta, mint korábban, ahogyan beszélt az osztálytársaimmal. Megijedtem tőle. És ezt ő is észrevette. Közelebb lepett hozzám, amire én távolodni kezdtem. Egészen addig, amíg az épület fala engedte. A fejem mellett robbantott bele a falba egy sikítást is kicsalva belőlem.

- Te magad mondtad, hogy én vagyok a leghíresebb. És én tudom, hogy a legerősebb is. Akkor mi bajod van velem? Miért nem akarod ezt?

Oldalra pillantottam a fekete foltra, amit a robbanása festett olyanra. Ezt látta és egyből leesett neki mi a bajom

- Te félsz tőlem? – emelte el a kezét a fejem mellől és engedte le.

- K-komolyan kérdezed ezt ezek után?

Már majdnem sírtam. Nagyon féltem, hogy én is kapok egy ilyen robbantást valamimre. Félve néztem rá megint és láttam, hogy le van döbbenve. Kitört belőlem az indulat, na meg egy két könnycsepp is kicsordult a szememből.

- Baka! Így nem fogsz megnyerni magadnak egyetlen lányt sem! Jól esett, hogy megvédtél. Igen! Viszonozni akartam a szívességedet? Igen! De ez az agresszív viselkedésed megrémít! Miért akarnék éppen a te barátnőd lenni mikor-

Átölelt. Óvatos volt és gyengéd. Finoman érintett meg. És nem szorított nagyon. A vállamra borította a fejét. Úgy suttogott.

- Bocs.... nem gondoltam vele, hogy mit csinálok... ne haragudj rám!

- B- Bakugou?

- Szólíts Katsuki-nak...

- Ha?

- Nem kell félned tőlem [Név]. Én vigyázni fogok rád. Mert a barátnőm vagy. És nekem az a dolgom hogy megvédjelek. Ígérem, egyszer sem emelek rád kezet! Nem ijesztelek meg így többé!

- K- Katsuki?

Akkor értettem meg, hogy ennek a srácnak két énje van. Az egyiket mutatja a világnak. A másik az a gyengéd fiú, aki megtántorodott attól, hogy sírni látott és tudta miatta ijedtem meg ennyire. Viszonoztam az ölelésé. Nem gondoltam, hogy egyszer ilyen kapcsolat lesz közöttünk. Amióta hallottam róla felnézek rá. Erre egyik pillanatról a másikra barátnő státuszba kerültem nála.

...

Egészen jól megvagyunk azóta. És egyre jobban hasonlítunk egy párra. Bár még sosem mondta, hogy szeret és még sosem csókolt meg. De mindenki tudja, hogy járunk, mert kijelentette. Az ő nője vagyok. Ha élhetek a szavaival...

Viszont 2 hónappal a találkozásunk után...

A folyosón sétáltam az osztályterme felé, mikor hatalmas robbanás rázta meg a folyosót. Tudtam, hogy Katsuki az és rohantam, mert féltem, hogy valaki nagyon meg fog sérülni. Mikor odaértem átfúrtam magamat a tömegen és leesett az állam.

Katsuki egy végzős srácot fojtogatott a padlón térdelve, amíg az próbált védekezni, de esélye sem volt ellene, főleg hogy a vörös köd már leszállt a szeme elé. Nem állíthatta volna le még egy tanár sem.

- Megdöglesz hallod? Most foglak megölni!

- Katsuki!

Ugrottam oda mellé és próbáltam lefeszíteni az ujjait a másik nyakáról

- [Név] te mit keresel itt?

Kitisztult a tekintete, ahogy a szemébe néztem. Enyhült a szorítása így sikerült kimentenem a másik srácot, aki nyüszítve menekült az ablak alá, mert más merre nem lehetett távolabb jutnia a szőkétől. Láttam, hogy Katsuki még utána ment volna így odatérdeltem a párom mellé.

- Mit csinálsz te idióta? – fordítottam magam felé a tekintetét.

- Megölöm azt a szemetet!

- Miért? Mit tett, hogy ennyire felbosszantott?

- Hallottam, hogy rólad beszélnek a haverjával. Úgy írt le, mint egy ribancot! És tervezték, hogy elhívnak valahova, hogy ketten is rád mozduljanak!

- K- Katsuki?

- Senki sem beszelhet, így a barátnőmről! Senki!

Átölelt és az ölébe húzott. Úgy vicsorgott tovább a falfehér srácra. De éreztem, ahogy reszket. Nem tudtam levenni a szememet róla.

- Senki sem veheti el tőlem [Név]-et! Ő az enyém! Az én asszonyom! Az enyém! Nem engedem át senkinek!

Már remegett a teste. Éreztem, hogy mi lapul az indulataiban. Védelmezte, ami az övé, vagyis engem. Arcára simítottam a tenyeremet és ezzel lehalkítottam a kiabálását. Rám nézett láttam a szemében, hogy lecsillapodott.

- [Név]?

- Ennyire szeretsz engem?

Kikerekedtek vörös szemei a szóra: szeretsz. Majd megcsókolt és becsukat a szemeit. Viszonoztam a tettét. Hosszú pillanatig tartott az első csókunk és bár a maga módján ez is romantikus volt nem ilyennek képzeltem el a helyzetet.

- Szeretlek... [Név]! – suttogta, ahogy még jobban átöltet és a nyakamba fúrta a fejét.

Simogattam és átkaroltam a nyakát. Tudatni akartam vele, hogy hálás vagyok, amiért vigyáz rám. És akartam, hogy tudja, nem vehet el tőle senki.

Katsuki egy idegbeteg Yandere ha attól van szó, hogy engem elszakítanak tőle. Erre akkor jöttem rá. A termük előtt az ölében ülve a földön. Ahol először csókolt meg.