Itt is vagyok  Koneko8 kérésével! Rémelem tetszeni fog!

------------------

- Nem hiszem el hogy még mindig lőnek ránk! Honnan van ennyi lőszerük?

Pedig rutin munkának indult. Egyszerű feladat. Visszaszerezni egy aktatáskát amiben fontos adatok vannak. Még szerencse hogy bionikus kód van rajta mert egyébként már rég kinyitották volna. A táska már nálam van. De ezek a dögök nem fogynak el. Viszont mi már kezdünk kifogyni a lőszerből. És ráadásul az A csapattal elvesztettük a kapcsolatot. Mondjuk biztosan jól vannak. Hiszen Chuuya vezeti őket. Azt a srácot nem lehet legyőzni. Bár még nem találkoztunk személyesen, biztos vagyok hogy nem tudták elkapni. Na igen hülye helyzet. Még nem vagyok régóta a Port Maffiánál de már viszonylag magasabb helyre felküzdöttem magam. És pont azért mert folyamatosan dolgoztam. Így alig ismerem a vezetőség tagjait. Sokat hallottam már a vörös hajú kalapos srácról mert folyamatosan hozzá hasonlítanak. Annyiszor kaptam már meg hogy olyan alacson vagyok mint ő. Szívesen találkoznák már vele hogy lássam tényleg olyan törpe e mint mondják. Mert én az vagyok az biztos. De ha most feltűnne és lerendezné az ellenséget akkor annak baromira örülnék.

- [Név] meneküljön kérem! - fordult félem az egyik emberem - Ne foglalkozzon velünk!

- Meg egy frászt! Nem hagyom itt a csapatot akiket rám bíztak!

- De-

- Semmi de! Maradok!

A barikád túloldaláról elcsiptem egy mondattöredéket.

- A lánynál van a táska! A többiek nem számítanak!

- "Tsc. Szóval kiszúrtak. De lehet hogy még előnyömre tudom fordítani ezt az infót."

Menekülesi útvonalat kerestem mögöttünk nem messze volt egy alacsonyabb kőfal. Mögötte nem tudtam mi van de jobb helynek tűnt mint itt maradni. És talán bejön a tervem.

Megrántottam az egyik emberem kabatját mellettem

- Igen?

- Van egy tervem! Ezek mindenképpen engem akarnak mert nálam van a táska. Elcsalom őket. Maguk menjenek vissza a bázisra ezzel együtt! - nyújtottam át a taskát.

Az öltönyös egyből megértette mit tervezek így elvette a taskát.

- Nem láthatják meg! - néztem komolyan rá.

- Értettem! Vigyazzon magára!

Egy bólintással feleltem majd a fal felé összpontosítottam.

- Amint elértem a falig menjenek!

Egy bólintás én pedig rohanni kezdtem. 

Végig úgy mentem mintha magamhoz szorítanám a táskát. Ezzel elértem hogy az ellenég utánam rohanjon míg az embereim az ellenkező irányba. A csel sikeres volt. Felugrottam a fal tetejére.

- Ó hogy az a....

A túloldalon legalabb egy 30m mély zuhanás várt. De nem volt mit tenni. Levetettem magam. Jobb mint az ilyen söpredék keze által meghalni.

Szemeimet becsukva zuhantam de hamar kinyitottam mikor megéreztem hogy lassulok.

- He? - néztem körbe. 

A testem vörösen fénylett majd lassan földet értek lábaim.

- Te aztán nem vagy semmi. Csak így levetni magad onnan... - hallottam meg valakit közeledni.

Az iranyába néztem ahogy végigmértem a közeledőt egyből felismertem. A leirások passzoltak rá.

- Gondolom te vagy Nakahara Chuuya.

- Pontosan [Név]. Bocs a késésért.

 - Hát jöhettél volna hamarabb is. De kösz a megmentést.

- Ott vannak lent! - kiáltottak fentről az ellenség tagjai.

- Hogy rohadnátok meg. - neztem vissza rájuk - Nem volt még ennyi elég?

- Hol van a táska? - állt mellem a kalapos.

- Már úton a bázis felé. És ezek szerint még nem jöttek rá a cselre.

- Okos húzás. - vigyorodott el.

Lőni kezdtek ránk de Chuuya képességével megfogott minden golyót és visszalőtte rájuk.

- Szép! - vigyorodtam el én is.

- Ideje lenne nekünk is visszamenni. - indult el

- Igaz. - szegődtem mellé

Út közben szótlanul haladtunk mígnem az egyik sikátorban meg nem törtem a csendet.

- Amúgy...

- Igen?

- Te nem is vagy olyan alacsony

- He? - mordult rám és torkomnál fogva a falhoz nyomott.

- Itai! - nyögtem fel egyből - " Lehet nem jól kezdtem hozzá"

- Mit mondtal az imént?

- Gomenn! Nem úgy értettem!

- Hanem?

- Mindenki azt mesélte rólad hogy egy törpe vagy meg hasonló. De-

- Mindet kicsinálom! - láttam elszakadni nála a cérnát

- De szerintem nem vagy az! - préseltem ki torkomon.

- He? - döbbent meg ezzel enyhült a szorítása a nyakamon.

- Ha eleresztenél azt megköszönném....

Megtette így megint a saját lábaimon áltam. Kicsit dörgöltem a piros foltot a nyakamon míg ő feszültem billegett.

- B-Bocs az előbbiért.... - fordult el.

- Semmi baj... én indítottam rosszul... Mondták hogy utálod ha a magasságodról beszélnek. De úgy éreztem el kell mondanom hogy nekem más a véleményem...

- Te vagy eddig az egyetlen aki így gondolja. - lopott felém egy pillantást.

Ezen mosolyogni és picit nevetni kezdtem.

- M-most meg mi van?

- Csak az iménti nagyon aranyos volt.

- He?

- Figyelj. - léptem közelebb hozzá - Érdekel hogy mit gonodlok?

Egy apró bólintást kaptam válaszul.

- Amiért én ilyen alacsony vagyok ezért számomra minden srác nagy ló. És ezt utálom. Eddig egy pasim sem volt olyan akinek székre allás nélkül tudtam volna adni egy puszit. De te tökeletesen az én méretem vagy.

Erre a mondatomra végigfutott egy vékony vörös csík az arcán. Hirtelen megfogta a vállaimat és visszadöntött a falak. Majd az ajkaimra tapadt.

Fel sem tudtam fogni. Ajkai puhán siklottak az enyémen miközben egész testét hozzam préselte. Jól csokolt! Hihetetlenül jól. Nem tudtam nem élvezni. És az hogy csak egy pár centivel volt magasabb mint én még jobban esett. Karjaimmal át tudtam ölelni a nyakát és sokkal közelebb volt hozzám mint eddig bárki. Ahogy megérezte tettemet kicsit eltávolodott tőlem.

- [Név]...

- Igen?

- Komolyan gondoltad?

- Igen. Teljesen!

- Akkor... Mond el még egyszer!

- Te tökeletesen az én méretem vagy.

Letámadta ajkaimat hevesen de mégis szenvedélyesen. Csak pár levegővetelre szakította meg majd ismét folytatta. Teljesen ő dominált és mikor nyelvével végigsimította alsó ajakamat megadtam neki a bejutást. Felfedezte minden milimeterét szájüregemnek és kényeztette nyelvemet az övével. Mindeközben egyik kezével a derekamnál átölelt másikkal felhúzta a combomat és még inkább hozzám nyomta magát. Még nem volt ilyenben részem és egyértelműen kívantam őt. De ezzel ő sem volt másképp mert éreztem hogy odalent is izgalomba jött.

- [Név]... - zihálta a nevemet.

- Chuuya?

- Gyere fel hozzám! - súgta a fülembe majd kicsit bele is harapott.

Válaszolni nem tudtam annyira élveztem amit csinál így csak egy aprót bólintottam. Éreztem ahogy elmosolyodik. Én pedig tudtam hogy fantasztikus éjszakának nézek elébe.

---------------------------------------

Aki szeretne ebből egy 🍋lemon🍋 folytatást az tegye fel a kezét!

Remélem tetszet igyekszek hozni a kövi kerést is!