-damiencheng tudom már lassan egy éve kértél egy BSD karakterrel egy lemont és tudom hogy iszonyúan sokat késtem és annyira sajnálom hogy nem írtam hamarabb. De nem felejtettem el! Remélem nem bánod hogy Ryunosuke-t választottam. De ehhez jött ihletem. Azért ő is tud olyan lenni mint Chuuya... ha akar...

Ezenkívül ajánlom még Ninotchka_-nak mert ő vett rá arra, hogy Ryunosuke legyen az akit választottam ehhez a oneshot-hoz!

Remélem tetszeni fog!!!

-----------------------------------------------

{Hight school au.}

- Megmondtam, hogy nem akarok veled járni!

Morogtam a nagydarab felsőbb évfolyamba járó srácnak. Már egy ideje követ és figyel engem, ami nem jelent jót. Egy bunkó paraszt és pont engem akar a barátnőjének. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Sosem tartottam magamat szépnek vagy tűntem ki a tömegből. Egy könyvmoly vagyok, és hogy ne piszkáljanak mindig meghúztam magam. Akkor most miért tálalt meg ez a hegyomlás méretű gigaparaszt?

Órák után elkapta a karomat mikor a diáktanács terme felé mentem és hiába ellenkeztem lerángatott a suli mögé a haverjaihoz. Rossz érzésem volt, de én gyenge vagyok ellen szegülni nekik.

- Ide figyel cica. Érezd megtiszteltetésnek hogy a főnök pont téged választott.

- Nem érdekel! Nem akarom!

- Vagy a csajom leszel vagy-

- Mi lesz?

Próbáltam elég erősnek mutatkozni, de belül nagyon féltem. Esélyem sincs ellenük. Csak abban reménykedek, hogy feladja, vagy valamelyik tanár erre jár, és akkor megmenekülök.

- Kezdesz idegesíteni szóval, ha nem, mondasz, nekem igen akkor be fogom törni a csinos kis pofikádat!

Már konkrétan rettegtem. Képes rá az előző csaja elköltözött a városból hogy szakítani tudjon vele, mert megverte. Segítségért akartam kiáltani, de mikor sikítottam befogták a számat

- Rossz válasz!

- „Segítség! Valaki mentsen meg!"

Már lendült a karja. Becsuktam a szememet. Csak azt hallottam, hogy valaki mellé ugrik és utána egy puffanást. Majd kiáltásokat hogy „Te meg mit képzelsz?" Végül még két ütés és becsapódást. Kinyitottam a szememet.

Mind a hárman a földön feküdtek és a főnökük fejére fél lábbal támaszkodott a megmentőm.

- Akutagawa?

- [Név] minden rendben?

Láttam, hogy futott és ki van fáradva, hogy ilyen gyorsan kellett elintéznie a zaklatóimat. Kikerülve a földön fekvőket, szaladtam oda hozzá és öleltem át.

- [Név]?

- Arigatou!

Bújtam a mellkasához. Reszkettem még a félelemtől. Ő egyből átölelt és csitítgatott. Simogatta a hátamat. Kezdtem megnyugodni.

- Gomenne hogy késtem.

- Te sosem késel Akutagawa... és mindig megmentesz.

És ez igaz. A jelenlegi diákelnökünk Akutagawa Ryunosuke teljesen más, mint amilyennek hiszik őt az emberek. Általában ha látják, tökéletesen viselkedik. Mindig kimért. Mindig a legjobb dolgozatokat írja. Jóban van a tanári karral és ott is mindenki csak ámul tőle. A sportokban is kiemelkedik. Jóképű okos tökéletes. Legalábbis ezt látják mások. De én ismerem egy másik oldalát.

Nyáron, mikor nyaraltunk a szüleimmel kiderült, hogy ugyan ott szálltunk, meg mint az ő családja. Lépten, nyomon összetalálkoztunk és beszélgettünk. Utána egyik este a parton voltunk egy partin es ott rám szállt egy ittas barom. De ő ott termet és úgy behúzott egyet neki, hogy eltört az orra.

Le voltam döbbenve azon, hogy mennyire erős, és hogy milyen agresszív tud lenni, ha akar. Azon az estén elmondta nekem, hogy az előző iskolájában ő rossz fiú volt. Verekedett, rongált, tört zúzott egy igazi bajkeverő volt. De utána történt valami. És azóta megváltozott. Már nem az az ember. De mikor meglátta, hogy bajban vagyok kitört belőle a régi énje ezért intézte el olyan durván azt a pasast. Mert nem elég, hogy behúzott neki egyet. Hanem addig verte, amíg el nem ájult. A mentő vitte el.

Mikor meglátta mit tett, nem mert a szemembe nézni. De én megértettem. És nélküle bajban lettem volna. Azóta barátok vagyunk. És minden nap beszelünk. Most nem egy osztályba kerültünk ezért járok mindig órák után a diáktanács szobájába.

De most nem jutottam el odáig. Ő mégis a segítségemre sietett.

- Nem jöttél a szokott időben és aggódni kezdtem miattad. Utána láttam meg az ablakból, hogy elrángattak ide. És mire leértem az udvarra már sikítottál.

- De neked hála megint nem esett bajom... annyira köszönöm Akutagawa....

- [Név].... igazán szólíthatnál már Ryuu-nak... hányszor megkértelek már rá?

- G-gomenne... R-Ryuu... – pirultam bele, sosem mertem sokáig így hívni.

- Na, látod nem is olyan nehéz.

Bólintottam és továbbra is elpirulva temettem fejemet a mellkasába. Amire ő megpuszilta a hajamat. Ehhez sem tudok hozzászokni. De egyre többször csinálja ezt mostanában.

- Gyere, menjünk innen, mielőtt felébrednek.

Ezzel megfogta a kezemet és felmentük a terembe. Bezárta magunk után az ajtót. Láttam rajta, hogy feszült.

- R-Ryuu minden rendben? Miért szaladtunk el ennyire gyorsan?

- Attól tartok, ha felkeltek volna, amíg ott vagyunk, megint péppé verem valamelyiket.... ezt pedig nem akarom... Főleg nem előtted.

- Ryuu...

- De... van egy olyan érzésem, ha megint a szemem elé kerül, az a rohadék, be fogok neki húzni még egyet.

Ütött az asztalára. Nagyon kifordult magából a történtek miatt. De hiába láttam, hogy nagyon ideges. Mégis erősebb volt a kíváncsiságom és meg akartam tudni az okát.

- Miért?

- Mert bántani akart téged! És.... El akart venni tőlem...

- Ryuu?

Nem hittem el, amit hallottam. Aku nem nézett a szemembe, de még csak ram sem. Csak maga elé bámult ökölbe szorított kezét kinyitotta. Akkor vettem észre, hogy az ő tenyere is megsérült.

- Te vérzel.

Léptem oda hozzá és fogtam meg a kezet óvatosan, míg előkerestem egy tiszta zsebkendőt a zsebemből. Azzal kezdtem törölgetni.

- Ez semmiség csak beakadt a láncába a kezem, mikor földhöz vágtam... akkor szaladt fel.

- De akkor is el kell látni. – néztem a szemébe.

- Ez tetszik benned nagyon... hogy bármekkora baromságot csinálok, te mégis értem aggódsz. Most vertem meg 3 diákot. És mégis ez a kis karcolás aggaszt?

Mondta, de én az "Ez tetszik benned" rész után leblokkoltam. Komolyan azt mondta, hogy tetszek neki? A-az előbbi el akartak venni tőlem is erre akart utalni? Aku-nak tetszek?

- Mi a baj Név?

- R-Ryuu n-neked... t-te...

- Csak magamnak akarlak Név...

Kulcsolta össze az ujjainkat. De én éppen akkor csak elvesztem a tekintetében. Úgy nézett rám, mint eddig még nem. Máskor is bámult hosszasan, de sosem volt ilyen vágyakozás a szemeiben.

- Mond Név... meg fogsz ütni, ha most, megcsókollak?

- Hoe?

- Mert meg foglak csókolni... csak szeretnek felkészülni, ha pofon akarnál csapni...

De nem várta meg a válaszomat. Magáévá tette az ajkaimat. Vadul csókolt meg. Volt olyan gondolatom, hogy lehet, hogy megütöm. De az ahogyan kényeztette a párnaimat elengedtette velem ezt a tervet. Átkaroltam a nyakát. Nem bírtam ellenállni neki. Túl szenvedélyes volt. Ez volt az az Akutagawa, aki a nyáron is megmentett. Ez a fékezhetetlen rosszfiú, aki csak előttem mutatkozott meg nagyritkán. És aki most úgy falja, ajkaimat mintha holnap vége lenne a világnak.

Nekidöntött a főasztalnak, ami egy nagy antik faragott tölgyfa bútor volt, meg sem mozdult attól, hogy hozzányomott. Kezei lecsúsztak a combjaimra és egy modulattak felültetett a tetejére félrelökve az aznapi papírmunkáját.

- R-Ryuu...

Ziháltam, ahogy elvált tőlem, de nem hagyott nyugodni. Mert a nyakamon folytatta a csókolgatást.

- Már régóta tetszel nekem Név. Nagyon! És egyszerűen megőrít a tudat, hogy el akarnak venni tőlem. Te az enyém vagy! Senki más nem kaphat meg csak én!

- Ah!

Megszívta a nyakamat. Sok nyomot hagyott rajtam. És meg is harapott. De közben a kezei sem tétlenkedtek. Fentebb tűrtek a szoknyámat, és mikor megfogta a bugyim szélét akkor döbbentem rá, hogy mit akar.

- Ryuu! - toltam el egy kicsit magamtól ijedten

- Ugyan Név.... Tudom, hogy te is akarod. Holnaptól mindenki tudni fogja, hogy az én barátnőm vagy!

- D-de ez nem így meg! É-es amúgy sem kellene itt... így...

- Bezártam az ajtót és van nálam gumi, ha ettől félsz. Csak kicsit visszafogod a hangod és nem hall meg minket senki.

- B-ba-baka!

A szájára tettem a kezemet mikor megint meg akart csókolni. De elvette onnan őket.

- Én-én még...

- Szűz vagy?.... nem baj... úgy meg élvezetesebb lesz

Dorombolta a fülembe és ledöntött az asztallapra. Megint megcsókolt. Onnantól már nem tudtam ellenezni neki. Elvette az eszemet és a figyelmemet. Csak a nyelvére tudtam gondolni, ahogy bejárta a számat.

- Engedd el magad [Név]... olyat teszek most veled amit sosem fogsz elfelejteni...

- Ryuu....

- Ne félj jó kezekben vagy... és most már kegyetlenség lenne leállítanod...

Megfogta a kezemet és az ágyékához húzta. Az egyenruháján át is éreztem, hogy lüktet. Olyan piros lettem, mint egy alma.

- Érzed? Ezt váltottad ki belőlem. Most már nincs visszaút. De ígérem, vigyázok, hogy minél kevésbé fájjon.

Megint megcsókolt és közben levette a bugyimat. És szerintem a tagját is kiszabadította a nadrág szorításából. Aztán éreztem, hogy hozzam ér az ujjaival odalent. Simogat. Ingerel és lassan az egyiket belém csúsztatta. Felnyögtem. Sosem gondoltam volna, hogy pont a suliban egy asztalon fogom elveszíteni. És hogy éppen Ryunosuke lesz az, aki elveszi tőlem. De nem bánom, hogy engedtem neki.

Lassan mozgatta az ujját és hozzászoktatott az érzéshez. Majd egy újabb ujját tette az előző mellé. Ez már fájt egy kicsit. De hamar elmulasztotta az a sok csók amivel elborított. Elkezdtem élvezni a dolgot. Nehéz mihez hasonlítani. De nagyon örültem hogy ő csinálja ezt velem. 

- Ryuuh...

- Mit gondolsz édes... készen állsz arra, hogy engem is magadban tudj?

- N-ne m-mondj ilyeneket! A-annyira zavarba hozol vele!

- Gomenne... de nehezen fogom vissza magam... akarom a testedet... és ha nem lennel még érintetlen, akkor már rég benned lennék.

Felnyögtem attól, hogy így beszelt hozzám és pont, akkor megnyomott egy olyan pontot, ami nagyon jó érzés volt. Megfeszültem és úgy éreztem mindjárt történni fog valami, amit sosem éreztem még, de kihúzta az ujjait pont előtte. Felsírtam, akartam még azt az érzést erre megszakította.

- Ryuu!

- Gomenne kedves... de még nem hagyhatom, hogy elmenj. Még nem érezted milyen, ha tényleg szexelsz.

Tagját odanyomta hozzám. Már ettől is felnyögtem. Simogatta a bejáratomat vele. Éreztem hogy forró és lüktet és azt is hogy nagy! Tudtam hogy fájni fog!

- Jöhetek?

Nagyon óvatosat bólintottam és felkészültem arra, hogy ez nagyon kellemetlen lesz. És fajt is. Nagyon nehezen bírtam ki, hogy ne sikítsak fel. De ő átölelt és csitított közben. Én viszont beleharaptam a vállába, hogy valahogy befogjam a számat. Átöleltem a nyakát és sírtam.

- Shhh semmi baj.... mindjárt hozzászoksz... ígérem ennél jobb lesz! [Név]... néz rám

Kinyitottam a szememet. Ő letörölte a könnyeimet. És megcsókolt.

- Szeretlek.

- Ryuu?

- Szeretlek [Név]. Már nyár óta. És most, hogy itt vagy velem és megkaphattalak a legboldogabb sráccá teszel engem.

- Ryuu?

- Akarom, hogy te is szeress engem. És ezért mindent meg fogok tenni.

Megmozdult. Nagyon lassan tette. Éreztem ahogy egyre mélyebbre jut el. Már egész hosszát megamban éreztem. És a feszítő fájó érzés elmúlt. Mikor érezte, hogy kezdem élvezni a dolgot akkor apró fokozatokban gyorsított. Közben végig ölelt minden mozdulatánál felnyögtem. Sóhajtoztam annyira forró volt. 

- Ryhuuh!

- Nagyon szűk vagy... Név... nem sokáig bírom visszatartani.

- Rhyuuh! É-éhn mindjárt....

Éreztem, hogy közel a vége. És ezt hallva Ryuu is máshogy mozdult bennem. Nagyokat és lassan lökött. Szinte tejesen kihúzta magát belőlem és hirtelen vissza. A hátam ívben megfeszült minden ilyennél. Nem bírtam tovább. A harmadiknál elélveztem. És ő kettővel később csatlakozott hozzám.

Kihúzódott belőlem és ráfeküdt a mellkasomra.

- Szeretlek Név!

- É-en is szeretlek...

- Komolyan?

- Igen... Csókolj, meg megint kérlek!

- Ezer örömmel.

Hosszasan csókolóztunk azon a napon. És semmilyen papírunkat nem csinált meg miattam. De megszerzett magának. Másnapra tényleg tudta mindenki, hogy járunk. Hiszen, amikor az étkezőben összetalálkoztunk odarántott magához és megcsókolt. Rengeteg női szív tört össze miattam azon a napon. De nem sajnálom őket. Ryuu egyedül az enyém már. És senki sem fogja öt elvenni tőlem. Fordítva pedig még inkább igaz ez az állítás. Mert azt aki megpróbál Ryuu mellől elszakítani azt ez a fekete hajú szürke szemű ikemen péppé fogja verni.