OtakuQueennn nek sok-sok öleléssel!! Annyira sajnálom, hogy ennyit kellett várnod! 😭😭😭 Nagyon remélem, hogy tetszeni fog💗💗💗🌸✨

...

-Tsuyu-chaan! -rontottam be a lány szobájába. -Kimegyünk a szentéjhez? -ugrottam rá csillogó szemekkel a zöldhajúra, miközben az ágyán olvasgatott.

Újév révén szerettem volna valami különleges és szép helyre vinni a lányt, így sokat vacilláltam, hogy mi legyen, de végül erre jutottam.

-Szia, [Név]-chan. -nevetett a lány. -Persze, menjünk. Ha sietünk, akkor még feltudunk menni a mellette lévő kilátóba és látjuk a tűzijátékokat. -lett Tsuyu is izgatott.

-Akkor siessünk! -pattantam fel. -Gyorsan felszaladok a cuccomért. -vigyorogtam.
-Várlak vissza. -mosolyogott Tsu.

Miután gyorsan összekaptam magam, utam ismét a zöld hajúhoz vezetett, onnan pedig kettőnké a szentélyhez.

-Huhuu, de hideg van... -dörzsölte össze Tsuyu a kezeit.

Kérdő tekintettel felé fordultam. Pedig én mondtam, hogy öltözzön fel rendesen. Bosszúsan összevontam a szemöldököm,pedig egy csepp rossz érzés sem volt bennem.

-Tsu-chan. Kell a sálam? -majd meg sem várva a választ levettem a nyakamat takaró anyagot és óvatosan a lány nyakába aggattam.

-Nna most már ugye, hogy jobb. -mosolyogtam.

-Igazán nem kellett volna... M-még a végen te fogsz megfázni, és az én hibám lesz. -motyogta pirulva.

-Ugyan, ugyan. -legyintettem nevetve. -Acélból vagyok! -húztam ki magamat büszkén. -Na gyere! -vigyorogtam, azzal kézen ragadtam a lányt és a szentéjhez vezető út többi részét a lépcsőn felszökdösve tettük meg.

Mikor felértünk a kisebb épülethez, mosolyogva megálltunk előtte. A lampionok sora langyos fényt árasztott, ezzel kellemes lángocskát gyújtva a lelkemben. Óvatosan Tsuyura sandítottam. Ám balszerencsémre ő is pont engem nézett. Arcomra pír kúszott és elkaptam a tekintetem.

-Gyere, menjünk be. Van nálam egy kis apró, azt bedobhatjuk adománynak. -kuncogott.

-J-jó... Nálam is van. -motyogtam.

Miután imádkoztunk és kívánságainkat papírra vetettünk, a kilátóhoz igyekeztünk.

Idő közben a hó is hullani kezdett, így öt perc múlva minden olyan volt, mintha porcukorral szórták meg volna tájat.
Mikor felértünk a kilátóba a szám is tátva maradt. A város fényei csak úgy ragyogtak, néhány helyen pedig már egy-egy kósza tűzijátékot is lehetett látni.
Szerencsénkre senki nem volt a kilátóban. Magunk lehettünk, ami nekem tökéletes volt egy vallomásomra is.

-Nahát [Név]-chan, ez gyönyörű! -fogta meg a kezemet a lány. Alig öt percünk volt éjfélig. A szívem csak úgy zakatolt és dörömbölt a mellkasomban. Attól féltem, hogy még a végén meghallja a lány.

-De te azért szebb vagy... -csúszott ki a számon. Tsuyu felém kapta a fejét és nevetve magához ölelt.

-Olyan aranyos vaaagy! -nevetett.

-Hehe... -fordítottam el egyre vörösödő fejem. Na! Elég! Gondolkodj!

'Szóval...  Hát van valami, amit már rég elszeretnék mondani... Csak nem mertem. Szeretlek, Tsuyu. Egy rettentően fontos ember vagy az életemben, akit sose szeretnék elveszteni. Ha mosolyogsz, az engem is mosolygásra késztet. Ha szomorú vagy, én is szomorú vagyok. És ha nevetsz, veled nevetek. Mert szeretlek.'

Igen! Ez így tökéletes! Zseni vagy! Csak aztán mondd is el...
A gondolataim olyan gyorsasággal cikáztak a fejemben, hogy igazából végig sem tudtam őket gondolni.

Majd hirtelen meghallottam a távolból a visszaszámoló emberek hangját. Mi? Már le is telt az öt perc? Az nem lehet!

-Öhm... Tsuyu! Szóval... Izé... -mit csinálsz te agyalágyult?! Nyögd már ki! Már hatnál tartanak! Öt... A zöldhajú lány kíváncsian nézett rám.

-Mi az, [Név]-chan? -mosolygott.

-H-hát... Csak az, hogy... -négy, három kettő...

Egy.

-SZERETLEK! -ordítottam teli torokból a tűzijátékok dörgő robaja mellett.

Az idő mintha megállt volna. Zilált lihegésem törte meg egyedül a csendet. A leheletem látszódott a fagyos időben. Kezeim nem csak a hidegtől remegtek hanem az idegességtől is.

Tsuyu kikerekedett szemekkel meredt rám, amikben könnyek csillogtak.

-Francba... Tudtam, hogy nem kellett volna... -szitkozódtam halkan. Az én szemeimbe is könnyek szöktek, hiszen túlságosan szerettem a lányt ahhoz, hogy elveszítsem.
-Kérlek, mondd meg, ha ez csak egyoldalú... Nem akarom, hogy rosszul érezd magad. De muszáj volt elmondanom. Sajnálom... -mondtam szipogva.

-[Név]-chan. Te miről beszélsz? -suttogta Tsuyu.

-Huh? -kaptam fel a fejem.

-Én is szeretlek. -vigyorgott rám, miközben arcáról peregtem a könnyek.

-V-vá-kiáltottam fel, de nem hagyta, hogy végig mondjam, ugyan is közelebb rántott magához, ajkunkat pedig félve összetapasztotta. A szívem dörömbölt a mellkasomba, miközben halványan elmosolyodtam és kissé ügyetlenül, de visszacsókoltam. A hó lágy pelyhekben hullott az égből, és még a tűzijátékok is fénylettek a távolban.

-Menjünk haza és nézzünk meg egy filmet. -suttogta a lány a fülembe.

-Jó ötlet. -vigyorogtam bambán, majd kézen fogva hagytuk el a kilátót.

-Ha még nem jöttél volna rá, én is szeretlek. -nevetett fel, majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.

'Ki a legszerencsésebb a világon? Nem kérdés, hogy én!' -vigyorogtam magamban. Jackpottal kezdem az újévet. Hát nem?