Fapofával léptem ki a U.A. ajtaján.
Unalmas.
Gondoltam magamban.
Sportfesztivál.
Ugyan már! Nekem valami pörgősebb kell. Alapvetően semmi bajom nincs a hősködéssel, csak inkább azok csinálják akik értenek hozzá és élvezik. Ahogy gondolataimba merülve baktattam, észre se vettem, hogy egy sikátorban kötöttem ki.
-Nocsak, nocsak... -ütötte meg füleimet egy ismerős hang.
-Mit akarsz, varrott pofájú? -álltam meg sóhajtva.
-Jajjaj. Valami nyomja a kis hős szívedet~? -karolt át hirtelen.
-Áh... Csak unatkozom. Felhagytam a hősködéssel. -vontam vállat.
-Csak nem? -nem néztem rá, de szinte hallottam a hangján, hogy fülig ér a szája.
-Csak de. -fontam dereka köré egyik karom. -Elviszel magaddal? -néztem fel rá.
-Hjaj baby... Tudod, hogy nem én vagyok a Jani... -mondta gondterhelten.
-Nem is próbálsz segíteni? -húztam fel az orrom.
-Ami azt illeti, megpróbálhatok beszélni Tomurával. Csak hát, nem vagyok a szíve csücske. Aztán azt se szeretném, hogy a formás seggemet porként fújja a szél. De gyere. Maximum mögéd állok. -húzott közelebb magához és útnak indultunk.

-Hölgyek előre! -hajolt meg Dabi, miközben kinyitotta az ajtót. Egyenesen egy bárszerűségbe toppantam be, ahol jelenleg három ember tartózkodott. Toga, Kurogiri és Tomura.
-(Név)-chaaan! -ugrott a nyakamba a szőke hajú lány. Szemöldököm felvontam, de hagytam, hogy ölelgessen.
-Ő a barátnőd? -nézett Dabira izgatottan.
-Hogy mi? -hördültem fel.
-Szia (Név)-san! -köszönt a feketelyuk.
-Hali! -mosolyogtam.
-Szóval tényleg Dabacska barátnője vagy? -vigyorgott Toga.
-Ugyan már! Ha mondtam volna ilyet, az akkor is kegyes hazugság lett volna. Kérlek mondd, hogy nem hiszed el amit ez a sügér mond. -nézett rám könyörgően feketehajú barátom.
-Jó... Talán igazad van. -emeltem tekintetemet a lányra.
-Hülye vagy. -legyintett fiatal férfi.
-Na majd én is olyat legyintek, h-
-Kuss legyen idióták! -mordult ránk hirtelen Tomura, akinek eddig a létezéséről sem vettünk tudomást.
-Jajj de morci itt valaki. -fordultam Togáva a nyakamban a kékhajú felé.
-Mondtál valamit, ribi? -nézett bele egyenesen a szemembe. Válaszolni akartam, de nyelvemre forrt az összes szó. Rubinvörös íriszei valósággal megbabonáztak, miközben gyanúsan méregettek. Vagy öt másodpercig bambultam, mikor tekintetemet gyorsan elkaptam, viszont valakinek még így is sikerült kiszúrnia, hogy Tomura valósággal letaglózott. Drága jó Touya Todoroki.
'Ha nevetni mersz, elverlek' Gondoltam magamban.
-Sültpofájú! Miért hoztad ide? -nézett Dabira.
-Megunta a hősködést. Csatlakozni akar. -karolta át a vállam a tűz képességű.
-Hmm... Egy volt hőstanonc... Információkkal... Nem. -jelentette ki.
-Miii? Dehát miért nem? -biggyesztette le Toga a száját.
-Ha gondolkodnál egy kicsit a szőke fejeddel, akkor az is eszedbe jutna, hogy mi van, ha kémkedni küldték. Nem kellett volna idehoznod idióta. -morgott Dabira, majd megállt előttem karba tett kezekkel.
-Igaz, hogy végzős vagyok, közel állok ahhoz, hogy hős legyek, de már több napja azon filózom, hogy lelépjek-e. Ami pedig a kémkedést illeti, igen! Pontosan így csinálnám. -mosolyogtam. -De ha gondolod, most rögtön elmondok mindent amit tudok. Pont leszarom, hogy mi történik azzal a kis idióta brokkolival. Még hogy van képessége. Úgyis csak örökös lett... -forgattam meg a szemem egy fintor kíséretében.
-Mi a képességed? -fordult hozzám morogva Tomura. Dabival egymásra néztünk, összevigyorogtunk, majd ismét a kékhajúra szenteltem a figyelmem.
-Annyi, hogy amiben van bármiféle folyadék, azt el tudom porlasztani. A csettintéseim számától függ, hogy mikor porlasztok. Egyel csak megdermesztem, kettővel összeszorítom, a harmadikkal pedig elporlasztom. De ehhez hozzá kell érnem a dologhoz. Vagy emberhez. Aztán meg úgy mellékesen, de szerintem ti is észrevettétek, hogy úgy nézek ki mint a macska. De csak a hallásom nagyon jó.
-Úúú... Nagyon szép a szemed (Név)-chan! Mint egy cicának! -mosolygott Toga.
-Köszönöm. -mosolyogtam vissza.
-Remélem te nem leszel olyan idegesítő mint a többi... -mordult rám, majd visszaült a székre.
-Nem én leszek itt az egyetlen láány! -ugrándozott mellettem a szőkeség.
-Hát akkor... Üdv nálunk! -mondta Kurogiri  és lefogadom, hogy magában mosolygott.
-Tudtam én baby. És még a seggem is ép. -mondta Dabi, azzal levetette magát a kanapéra.
-Várj csak! -mondtam vigyorogva, majd ráugrottam.
-Unatkozok Fireboii... -erre a feketehajú azonnal perverz képet vágott.
-Ne itt éljétek ki magatokat. Tsk. -nézett ránk Tomura, majd felállt és feltrappolt a lépcsőn, ami vélhetőleg a szobákhoz vezet. Figyelmen kívül hagytuk, mert rögtön kértünk Kurogiritól italt. Nagyjából egy-két óra múlva emeltem fel magam a kanapéról, nyilván utolsóként, pár deci alkohollal a szervezetemben. Nem voltam részeg, csak nehezemre esett összefüggő mondatokban beszélni. Gyorsan felmásztam a lépcsőn, de tanácstalanul álltam meg a folyosó közepén, ugyan is senki nem mondta meg, hogy hol csövezhetek majd éjszakánként. Ekkor nyílt az egyik ajtó és Tomura lépett ki rajta.
-Izé... Hol a szobám? -néztem rá kínosan.
-Bal oldalon a legutolsó. Togával vagy. -mondta, azzal vissza is ment a barlangjába. Gyorsan elszaladtam a folyosó végére és amilyen halkan csak tudtam, benyitottam a lány szobájába. De aztán hirtelen eszembe jutott valami. Keresni fognak. Észre fogják venni, hogy eltűnt egy diák.
Gyorsan visszagaloppoztam Tomura szobájához, hogy megosszam vele aggodalmam. Egy ideig tépelődtem, de aztán bekopogtam az ajtón. Ami pár másodperc múlva már nyílt is.
-Mi van? -kérdezte halkan.
-Keresni fognak és-
-Ne aggódj. Gondoskodtam már mindenről. Most menj aludni. -nézett a szemembe, majd becsukta az ajtót. Nem akartam elhinni, de paradicsom vörös lettem. Elpirultam. Az nem kifejezés. Shigaraki Tomura... Az anyád picsáját.

-MEGVAGY! -kiáltottam, mikor végre sikerült letepernem Kezes Jánost.
-Szállj le rólam liba! Dolgom van! -vergődött alattam, de nem engedtem a szorításból.
-Maradj nyugton, akkor kevesebb ideig kell szenvedned. -mondtam, majd elővettem a zsebemből a kenőcsöt, amit ennek az idiótának csináltam.
-Engedj el! Süket vagy? -ordított.
-Az leszek, ha nem hagyod abba az ordítást... -húztam össze a szemem, majd letekertem a dobozka tetejét, az ujjaim segítségével kivettem egy keveset és gyorsan Tomura nyakára kentem. A fiatal férfi felszisszent, viszont a mozgolódást abbahagyta. Óvatosan elkezdtem belemasszírozni a bőrébe a kenőcsöt. Hirtelen egyik kezével megfogta a csuklómat, figyelve arra, hogy csak négy ujjal érjen hozzám. Mélyen belenézett a szemembe, nekem pedig a hasamban a kis pillangók feléledtek. Másik kezemet óvatosan rásimítottan arcára. Ismét rabul ejtettek gyönyörű íriszei. Másodpercekig csak néztük egymást, amikor tudatosult bennünk, hogy mi történik. Elkaptam a kezeimet és azonnal felálltam.
-Ott a hülye kenőcsöd. Meg ne lássam, hogy mégegyszer a nyakadat buzerálod. -jelentettem ki, majd otthagytam.

-Szóval, szerelmes a kis angyalom? -pörgetett meg Dabi a levegőben.
-Nem. -kapaszkodtam a nyakába.
-Tényleg? -vigyorgott rám.
-Tényleg. -bólintottam, de nekem is vigyorognom kellett, így hazugságom semmissé vált.
-Szarul hazudsz. -rakott le a földre.
-Csak neked. -vontam vállat, és leültem a hideg betonra.
-Szóval beleszerettél a kezes idiótába. -foglalt helyet mellettem.
-Jól van na... Igen. -sütöttem le a tekintetem. -De... De tudom, hogy nem viszonozza. -fancsalodtam el.
-Miből gondolod? -gyújtott rá Dabi.
-Ő az első akit így szeretek. Miért pont Ő szeretne vissza...? -néztem búslakodva a mellettem ülő fiatal férfira. Hirtelen olyan szomorúság lett úrrá rajtam, amit nem tudtam megmagyarázni. A könnyek hirtelen egymást követve folytak le az arcomon.
-Jajj, babám. -suttogta Dabi és az ölébe húzott. Vállam néha meg-megrázkódott, miközben kabátjába kapaszkodtam.
-Legalább te. Maradj velem... Kérlek. -mondtam halkan.
-Ameddig te szeretnéd. -húzott magához jobban. Hirtelen ajtócsapódás hangjára lettünk figyelmesek, de egy két másodpercnél tovább nem foglalkoztunk vele. A tetőről gyönyörűen lehetett látni a naplementét. Egyedül a könnyeim nem illettek bele a képbe.

-Megmondanád, hogy miért vagy ilyen kibaszott bunkó? -rontottam be Tomura szobájába. Rám se nézett, úgy folytatta a videó játékát.
-Figyelsz rám? -sziszegtem.
-Nem. -mondta tömören. -Menj, inkább foglalkozz azzal az égett pofájú idiótával. -vont vállat.
-Inkább azt mondd meg, hogy mi a bajod! -keltem ki magamból. Végre elértem, hogy rám figyeljen, ugyan is a játékkonzolt idegesen levágta a földre, majd felém tornyosult.
-A rohadt kis pasid a gondom. -morogta vészjóslóan.
-Milyen pasi? -kezd kihozni a sodromból.
-Vajon milyen? -nevetett fel idegesen.
-Na idefigyelj! A lófasznak is van egy vég-
mondatomat azonban nem tudtam befejezni, mert Tomura a falhoz nyomott ajkait pedig az enyémre tapasztotta. Szemeim kitágultak a szívem pedig őrült tempóban kezdett kalapálni. Ám amint felfogta, hogy mit csinált, azonnal elvált tőlem, de egy szusszanás-szünet után visszahúztam magamhoz. Óvatosan átkaroltam a nyakát, ő pedig derekamra vezette kezeit. Gyengéden ölelt magához, figyelve arra, hogy csak négy ujja érjen hozzám.
-Hülye bunkó... -motyogtam mellkasába.
-Hülye liba. -nevetett fel halkan és egy puszit adott a fejemre.
-Azt hittem, hogy... -kezdtem, de torkomon akadt a szó.
-Én is. -simogatta meg a hátam.
-De legalább... Mostmár tudom, hogy szeret valaki. -mondta halványan mosolyogva.
-Azt hiszem, ezt én is elmondhatom. -pusziltam meg az arcát. Egyszer csak bekopogtak az ajtón, majd Dabi hangját hallottam meg.
-Tudtam én! -harsogta. Tomura arcán sötét árnyék futott át.
-Várj egy picit. -mondta és mint egy terminátor, úgy eredt Dabbancska nyomába.