mikasexualMan kérésére, remélem tetszeni fog💐<3

-Nocsak, nocsak...! Mi ez az unott kép? -hallottam meg egy hangot magam mögül. Felvont szemöldökkel fordultam meg, de amint megláttam, hogy ki is szólt hozzám, azonnal eredeti pozíciómba vágtam magam.
-Hajaj. -sóhajtott Hisoka. Erőt vettem magamon és ismét hátrafordultam.

-Mi járatban? -mosolyogtam.
-Áh, milyen kedves. Gondoltam lógok egyet. -vigyorodott el.
-Hogy vannak Killuaék? -érdeklődtem.
-Áhh... Megvannak, megvannak. Gonnal nagyon... Hogy is mondjam... Jók. -nyalta meg a szája szélét.
-Értem. Remélem azért vigyáznak, nehogy a kezeid közé kerüljenek. -ingattam a fejem.
-Hát nem csodálatos, Ezra? Olyan rég nem láttuk egymást... -hajolt hozzám közelebb a férfi.

-Ebben mi is olyan csodálatos? Én inkább örültem neki. -vontam fel a szemöldököm, de nem hátráltam.
-A 'volt' Fantom tagok. Akik mostanra értékes vadászokká nőtték ki magukat. -szinte már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy összeért az orrunk.
-Mondja az, aki csak azért lett vadász, hogy öldököljön. -nevettem fel.
-Tudsz valamit. -mosolyodott el pimaszul.
-Biztos van valami oka annak, hogy idejöttél. -húztam elő egy kártyát a zsebemből.
-Ugyan, ugyan. Igazából csak téged kerestelek. -vezette kezét derekamra.
-Sicc. -csaptam el a betolakodó végtagot.
-Kártyázz velem. -egyenesedett fel.
-A hülye fog veled kártyázni. -legyintettem, majd letekintettem a magasból, ugyan is egy fa ágán leltem nyugalmat, míg ez a hülye bohóc meg nem jelent.

-Ezra~ búgta.
-Megbántalak, ha azt mondom, hogy húzz el? -vágtam ártatlan fejet. Ekkor Hisoka szívére vezette jobb kezét, belemarkolt a pólójába és hangosan felkiáltott. Megforgattam a szemeimet, majd leugrottam a faágról. Persze ez a bánat sem volt rest, nyargalt utánam egyenest.

-Miért kerestél? -fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
-Nem volt jobb dolgom. Aztán meg... Hiányoztál. -csücsörített és tarkójára vezette kezeit.
-Jah, te is nekem. -mondtam gúnyosan, majd szomorúan konstatáltam, hogy a fagyi evésemet későbbre kell halasztanom, mert amíg ez az idióta itt van, nincs nyugtom.
-Mondd Ezra. Nem akarsz megölni? -ért utol Hisoka.
-Ugyan már. Azon kívül, hogy te meghalsz, semmi jó nem származik belőle. Legalábbis nekem nem. -vontam vállat. -És te? Ha nem ismernélek, biztos azt hinném, hogy csak azért vagy itt, hogy csitt-csatt, bumm, végezz velem. -nevettem fel.

Ha jellemezni kellene a kapcsolatomat Hisokaval, akkor a lukacsos, barlangos szavakat használnám segítségül.

Hiányzik belőlünk valami, ami fontos lenne. Pontosabban egymás felé hiányzik valami. Mint a lukacsos sajtban. Hiába ilyen a formája, attól még hiányoznak belőle a darabok. De a hiánytól függetlenül, megbízunk egymásban. Rejtélyes módon nem kételkedek a szavaiban, bár mindig mást akar elérni velük. Szinte minden egyes betű más jelentést hordoz magával. Mint a barlangok. Sose tudod mi van bennük, amíg meg nem vizsgálod őket közelebbről. Ha rájössz, hogy mi van belül, akkor már nem is fogsz félni.

-Jó, de viccen kívül miért is vagy itt? -váltottam komolyra.
-Idegesített Illumi, és ki kellett szellőztetnem a fejem. Alig beszél valamit. Ez hosszú távon tudod milyen bosszantó? -horkant fel. -De azért ugyan úgy hiányoztál. -hajolt le hozzám.
-És én nem vagyok idegesítő? -húztam fel az orrom.
-Te legalább beszélsz valamennyit. -vont vállat.
-Aha... Amúgy mellesleg romba döntötted a terveimet. -söpörtem ki egy fekete tincsemet a szememből.
-Csakugyan? -torpant meg.
-Igen. -bólintottam.
-Szerintem nem akartál semmit sem csinálni. -ráncolta homlokát. -Velem is tudsz fagyizni. -suttogta a fülembe.
-Utállak. -dobbantottam, majd futni kezdtem az erdő kijárata felé. Fölöslegesen fárasztom magam, hisz úgyis utolér. Dehát...

Mikor beértem a városba, kicsit megnyugodtam. Zavart Hisoka közelsége. Magam sem tudom miért. A nagy forgatagban szinte semmit sem láttam, de a fagyisokat valahogy mindig kiszúrom. Mosollyal az arcomon indultam meg a standhoz, ám amikor odaértem, arcomra ráfagyott az a bizonyos mosoly. Istenem, húzzon már el innen. Nem viccelek, hirtelen majd szét vetett az ideg. Biztos jól szórakozik a kis...
Jól van Ezra. Faarc. Legyél most egy kicsit Illumi. Rezzenéstelen képpel, a férfi mögé sétáltam, aki elégedetten nézett rajtam végig.
-Jó napot. Szeretnék kérni egy gombóc csokit és epret. -néztem az árusra.
-Elnézést kisasszony. De az úr már előbb itt volt. -bökött Hisokara.
-Aha. Őt nem kell figyelembe venni. -legyintettem.
-De hát... -lepődött.
-A csoki és az eper továbbra is fenn áll. -néztem megsemmisítően a pult mögött álló idősebb férfira.
-M-máris. -emelte fel a kezeit védekezésképpen.
-Én is így gondolom. -bólintottam. A vöröses hajú mellettem halkan felnevetett. Egy darabig még csak sikerül ignorálnom. Mikor megkaptam a kívánt édességet, fizettem és ideiglenes bosszantómat figyelmen kívül hagyva, visszaindultam az erdőbe.

-Milyen rideg vagy néha. -került mellém hirtelen Hisoka. Nem válaszoltam, csak tovább ettem a fagyimat.
-Miért nem beszélsz velem? -hajolt bele az aurámba.
-Közel vagy. -böktem ki, majd újabb faág után kezdtem keresgélni.
-Legyek még közelebb? -éreztem meg karcsú kezeit derekamon. Szívem hirtelen hevesebben kezdett el verni. Hogy menne a... Remélem nem hallja. Összevont szemöldökkel ránéztem és hirtelen én is közelebb hajoltam hozzá.
-Nem. Inkább távolabb. -mondtam, majd megpróbáltam belerúgni, de kisebb bánatomra időben kapcsolt, így -igaz, nem önszántából-hátrébb lett kényszerítve.
-Szerintem ha ez most betalált volna, akkor a kisebb Hisoka nem biztos, hogy létezne. -vigyorodott el.
-Perverz. -húztam el vicsorogva a szám.
-Gyere csak Ezra~ Úgy ismersz, mint aki bántani akarna bárkit is? -nézett rám ártatlanul.
-Ha még közelebb jössz, garantálom, hogy búcsút inthetsz a kisebb Hisokadnak. Hülye pedofil. -emeltem feljebb az állam. -Áh! Ez jó is lesz! -pillantottam meg egy vastagabb ágat, majd mászni kezdtem, ügyelve arra, hogy a fagylaltomnak még véletlenül se essen bántódása. Egy szempillantás alatt fent is voltam. Mikor felértem, számat enyhén eltátottam a panorámától ami elém tárult.

A nap már kezdett lemenni, így a sugarak gyönyörű narancssárgásra festették a kis várost. Mosolyogva bámultam bele az eltűnni készülő nagy vörös korongba. Fekete tincseim szinte már aranynak látszódtak. A szellő kellemesen fújt, így melegem sem volt. Csak hallgattam a késői madarak lágyan szóló énekét.
-Szép, ugye? -szólalt meg egyszer csak Hisoka. Kíváncsian oldalra fordítottam a fejem, ugyanis éreztem, hogy most valami más.

Ez nem a szokott Hisoka. Ez most nem a pedofil, Gon-mániás idióta.
-Igen. Tényleg az. -bólintottam. Alig észrevehetően közelebb csúszott hozzám.
-Tudod, hogy mi lehet még szebb? -suttogta.
-Gon? -nevettem fel.
-Nem. -mondta, majd hirtelen maga felé fordított és szemembe nézett. Elmosolyodott, és lassan ajkaimra hajolt.

A szívem felugrott a torkomba és iszonyatos sebességgel kezdett kopogtatni. A férfi puha ajkai lágy tempót diktáltak, ám mégis ő dominált.
-Ez a pillanat. -döntötte homlokát az enyémnek. Szemeim elkerekedtek, arcomon pedig halvány pír derengett. Egy új oldalát ismerhettem meg. És örülök is neki.

Így történt az, hogy még egy jó darabig így ültünk egymás mellet, néha csókot lopva a másiktól. Magamnak is nehéz bevallani, de szeretnék még ilyen szép pillanatokat vele.