Lili1234556899 ne haragudj, hogy ennyit kellett várni! Remélem tetszeni fog ✨💕

Ajánlom hozzá Lana Del Rey, Love című számát ;))

-Ne felejtsd el. Itt találkozunk majd. Pontban éjjel kettőkor. Lesz majd egy meglepetésed is. -nyomott a férfi egy lágy csókot párncsákáimra. Elmosolyodtam és visszahúztam pár másodperc erejéig.
-Siess vissza. -mondtam szemébe nézve. Elvesztem gyönyörű íriszeiben. Ismét. És ez mindig így lesz, akárhányszor egymáséba fúrjuk tekintetünket.

-Sürgetem majd az időt, rendben Baby? -húzott egy cinkos mosolyt ajkára. Arcomat felfújtam, karjaimat pedig összefontam mellkasom előtt.
-Ha hamarabb ideérek, akkor majd bekopogok. Jó? -puszilta meg homlokomat.

Azt akarom, hogy maradjon. Soha ne menjen el. Soha ne hagyjon egyedül. Nélküle nem bírnám ki.

-Jó. -suttogtam. -Vigyázol magadra, ugye? Ígérd meg. Kérlek... -fogtam meg a kezét.
-Mindig vigyázok magamra. És rád is. Akkor is, amikor nem vagyok melletted. Megígérem. -simogatta meg az arcom, majd pillanatokon belül eltűnt a sötétségben.

Lehajtott fejjel baktattam vissza erkélyemről a szobámba. Ott ráborultam az ágyamra és csak bámultam a plafont. Tudom, hogy vigyázni fog magára. Nem hagyna itt. Ebben biztos vagyok. Viszont ennek ellenére mindig félek, hogy soha nem látom viszont. Hogy valami baja esik és nem tudok neki segíteni. Rettegek tőle.
De nem tudok vele mit csinálni. Ezzel terhelni pedig nem szeretném.

Ülő helyzetbe tornáztam magamat, hátamat pedig az ágy támlájának vetettem. Álmos voltam. Szerettem volna még aludni, mielőtt Hawks visszaér. Ránéztem az órára. Oh, még ilyen korán van? Fél tíz réven, és mostmár szilárdan elhatározva, én is úgy gondoltam, hogy egy kicsit álomra hajtom a fejem, mielőtt felrepülünk a magasba.

A telefonomon beállítottam ébresztőt nem sokkal kettő előttre, majd hamarosan az én szemeim is leragadtak.

-Baby... Ébresztő... Én vagyok az. -hallottam meg Hawks lágy hangját. Álomittas fejjel ültem fel ágyamon, tekintetemet pedig a férfira vezettem. Azonnal a nyakába ugrottam.
-Mehetünk? -pörgetett meg a levegőben, majd szorosan magához ölelt.
-Igen. -suttogtam, és kézen fogva kiléptünk a holdfényes éjszakába.

-Gyönyörű vagy. -mondta a szőke hajú férfi és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
-Miről beszélsz? Pár perce keltem fel... -sütöttem le tekintetem.
-Igaz is. Te mindenhogy tündökölsz. -mosolygott rám, miközben derekamat átkarolta. Arcomat pír lepte el, amit a holdfény tökéletesen felfedett. Képes ennyi idő után is zavarba hozni, szinte bármivel. A tekintetével, az érintéseivel, a hangjával... Megőrülök.
-Na gyere. Életed legjobb élményében lesz részed. -kulcsolta össze ujjainkat. Bizonytalan léptekkel felléptem az erkély márvány párkányára. Szívem hevesen dobogott, az adrenalin egyre csak pumpálódott az ereimben. Az izgatottság és a félelem érintései markolták a torkomat egyszerre.

-Ne engedj el. -hunytam le a szemem.
-Eszemben sincs. -nevetett.
-Tarts erősen. -szorítottam meg szerelmem kezét.
-Amennyire erősen csak tudlak. -súgta. -Ne félj Baby. Vigyázok rád. -puszilt bele a nyakamba. -És most nyisd ki a szemed. -mondta.

Tettem amit kért. Lélegzetem hirtelen elakadt. Észre sem vettem, hogy már nem a párkányomon állok. Hawks menyasszony pózban suhant velem a város fölött.
-Ez... Csodálatos...! -suttogtam megfeledkezve félelmemről.

Alattunk megannyi lámpa pislákolt, ezáltal gyönyörű glóriát nyújtva a városnak.
Fejemet a férfi mellkasára hajtottam.
-Jó így? -kérdezte halkan.
-Tökéletes. -mosolyodtam el halványan.

Hajamba bele-bele kapott az utazás szele, ezzel megtáncoltatva tincseim. Testemet kellemes bizsergés járta végig. Nem akartam, hogy vége legyen az estének. Minden olyan... Jó... Tökéletes. Ha bármelyik pillanatban leszállnánk a földre... Olyan érzés kerít hatalmába, mintha megvakulnék. Felpillantottam Keigo arcára. Nyugodt volt mint mindig. Szemei aranysárgán csillogtak.

-Szépek a csillagok, nem? -kérdeztem beletúrva a hajába.
-Igen. Tényleg nagyon szépek. -simogatta meg az arcom, majd lágy csókot lehelt ajkaimra. Óvatosam viszonoztam.
-Nagyon szeretlek. A világon a legjobban. -suttogta. Hirtelen megállt a levegőben.
-Baj van? -kapkodtam a fejemet.
-Dehogy. Gond egy szál se. -mosolygott.

Egyszer csak ereszkedni kezdtünk. Vártam a sötétséget, a kilátástalan állapotot, de ehhez képest minden világosabb lett, amikor puhán landoltunk.
Egy dombon álltunk. Ezernyi gyertya fénye toldott a hangulathoz. Lenéztem a földre. Talpam alatt piros és rózsaszín szirmok feküdtek hanyagul, mégis a rendezettség érzetét keltve az emberben.
-Keigo ez- Keigo? Keigo...? -rémültem meg, de amint megláttam a domb szélén állva, megnyugodtam.
-A szirmok mutatják az utat. -kiáltott nevetve. Tekintetemmel a virág-utat fürkészve indultam meg a szőke férfi felé.

-Ezt te csináltad? -kérdeztem amikor mellé értem. Bólintott.
-Nagyon szép. -döntöttem fejemet a vállának.
-Örülök, hogy tetszik. -karolta át a derekamat és közelebb húzott magához.

Csend telepedett ránk. Csak a tücskök zenekarát lehetett hallani, de néha ők is elhallgattak.

-[Név]... -szólalt meg pár perc hallgatás után Keigo.
-Hmm? -néztem fel rá.
-Tudod... Sokat gondolkodtam azon, hogy miképp tegyem ezt meg. Hol tegyem ezt meg. -mondta halkan.
-Minden rendben? -simítottam ki egy tincset az arcából.
-Szeretlek. -fogta meg a kezem. -Mindennél jobban. Lassan már hét éve boldogítasz, tartod bennem a lelket. Te jelented számomra az egész világot. Ódákat lennék képes zengeni rólad, mégsem tudnék a megfelelő szavakkal egy ilyen tündért leírni, mint amilyen te vagy. Köszönöm, hogy itt vagy velem. Köszönöm, hogy támogatsz, még akkor is, ha neked más a véleményed. -mosolygott rám lágyan miközben fél térdre ereszkedett.
-[Teljes Név]. Megtisztelnél azzal, hogy a menyasszonyom leszel? Hogy egy csodás napon egybekötöd velem az életedet? Megtisztelnél azzal, hogy egy csodás napon te leszel majd a gyerekeim anyja? -húzott elő egy gyűrűt a zsebéből.

Szemeimből patakzani kezdtek a könnyek. Nem hiszem el... Ez most... Ez most tényleg megtörténik... Velem.
-Igen... Igen, igen és IGEN! -ugrottam az örömkönnyektől fulladozva immáron vőlegényem nyakába.
-El sem tudod hinni, hogy mennyire boldog vagyok. -suttogta nyakamba, majd felhúzta ujjamra a gyűrűt.
-Szeretlek... -érintettem össze orrunkat.
-Én még jobban. -mosolyodott el és lágy csókba hívott.

Aznap este a Hold és a csillagok voltak tanúink. Ami az egész életünket megpecsételte.

Hat év múlva

-És utána pedig megszülettetek ti. -adtam egy-egy puszit csemetéimnek.
-Én akarok egy férjeet! -biggyesztette le ajkait kislányom.
-Mindennek eljön majd az ideje, nem kell semmit sem siettetni. -pöcköltem meg az orrát.
-Bocsi, bocsi. A kisherceg szeretne bejönni. -jelent meg Keigo az ajtóban fiúnkkal a karjaiban.
-Apa, én király vagyok nem herceg! -ugrott le a földre [F. n.], majd befészkelte magát húga mellé.
-Nem kell neked férj, itt vagyok én! -simogatta meg [L. n] homlokát és egy puszit adott rá. Hát mondanom se kellett, rögtön elolvadtam. Nagyon jó testvérek. Ez biztos.

-Nekem az is jó. -hunyta le a szemeit a szőke hajkoronával rendelkező kislány, amit természetesen apjától örökölt. Betakartam mindkettőjüket, egy jó éjt puszi után felálltam az ágyról és férjem mellé sétáltam.
-Jobb családot nem is kívánhatnék. -mosolyogtam Keigo-ra.
-Bizony. Mert nem is lehetne. -simogatta meg az arcom és egy csókot lehelt ajkaimra.
-Menjünk el megint ahhoz a dombhoz. -hajtottam mellkasára a fejem.
-Amikor csak szeretnél. -karolta át a derekam. A gyerekek már békésen szuszogtak egymás mellett.

Olyan boldogságot éreztem, amit nem lehet szavakba önteni. De lehet, hogy nem is kell. Csak átélni. Hogy aztán a boldog emlékek között kutathass évek múltán is.