orult_weeb_csaje  ne haragudj, hogy ilyen sokat kellett várnod, de remélem megérte!! puszillak!💖

TW: fű (tudatmódosító szer)

-[Név]... -nézett rám Bakugo.

-Mizu szépfiú? -hajoltam hozzá közelebb mosolyogva.

-Oi, liba...! Szállj már ki az arcomból. -mordult fel.

-Hát jó...-vontam vállat, majd visszafordultam a tankönyvem felé.

-Na. Figyelj már. -rántott vissza. Ekkor láttam meg arcán a halvány pírt. -Gyere át ma. A banyáék nem lesznek itthon. -mondta halkan.

-Amúgy is átmentem volna. -mosolyogtam fürkészően a fiúra. Erre csak morogva megforgatta a szemét, majd csuklómnál fogva felrántott a helyemről és az ölébe ültetett. Fejét vállamra döntötte, erős karjaival pedig átkarolta derekamat.

-Baku, ugye tudod, hogy az osztályban vagyunk...? -nevettem fel halkan. A fiú általában nem szokott ilyet csinálni ha az iskolában vagyunk. Inkább rövid, de annál birtoklóbb csókokat kapok. Véleménye szerint túl sokan csorgatják a nyálukat utánam, ezért nem kell azt nézniük, hogy mi mit csinálunk.

-Ja. És hol itt a probléma? -vonta fel a szemöldökét.

-Jaj, félreértetted. -fordultam felé, majd beletúrtam szőke hajába. -Nekem nincs bajom vele. Azt hittem téged zavar, ha ilyeneket csinálunk. -mondtam.

-Nos, most mindenkinek megmutatom, hogy a barátnőm vagy. Arra jöttem rá, hogy az a sok kis gyökér, akik úgy néznek rád mint egy bálványra, jobb ha látják kié is vagy. Nincs igazam? -mosolyodott el féloldalasan.

-Nem is kérdés. -sóhajtottam, majd apró csókot leheltem ajkaira.

-És mit fogunk nálad csinálni? Filmet nézünk, popcornt zabálunk meg ilyenek? Ja, amúgy adnod kell majd egy pulcsit. Mert az enyém nem kényelmes. -gondolkodtam, miközben kezemet állam alá emeltem.

-Azt ugye vágod, hogy szinte már alig vannak pulcsijaim? -húzta össze skarlát színű szemeit.

-Akkor majd talán visszakapod őket. -vontam vállat.

Erre csak mordult egyet, majd fejét mellkasomra hajtotta.

-Szóval? Ma lesz buli? -suttogta valaki hirtelen a fülembe, amitől annyira megijedtem, hogy véletlenül megküldtem Bakugot egy bal egyenessel.

-Mi a fasz?! -kapott az orrához a fiú.

-Jézusom, jól vagy? -nyúltam ijedten a Baku arcához, miközben ő fájdalmasan a csapás érte területet masszírozta.

-Uh, haver... -hallottam meg Denki hangját.
Szikrát szóró szemekkel fordultam a fiú felé.

-Te normális vagy? -akadtam ki.

-Nem az én hibám, hogy ilyen ijedős vagy. -vont vállat.

-Na idefigyelj, áramos seggű. -állt fel Bakugo is.

Denki már épp nyitotta volna a száját, de jobbnak látta lenyelni a sértésre való visszavágást, amint barátom tett felé egy lépést.

-Jó oké, bocsi. -vakarta meg a tarkóját.

-Inkább azt mondd, hogy milyen buli. -forgattam meg a szemem.

-Na ez a beszéd! -vigyorgott. -Semmi komoly, ma délután iszogatnánk meg persze ha valaki hoz egy kis- a fiú a szájához emelte ujjait és vigyorogva úgy tett mintha beleszívna valamibe -szóval, igen. -vont vállat. -Ott lenne Kirishima, Shinso, Todoroki -

-Ha ott az a rohadt felemás, akkor a hülye Deku is jön. -vicsorgott Bakugo.

-Chill tesó. -legyintett Denki.

-Majd én megvédelek. -cirógattam meg az arcát. Erre csak megforgatta a szemét és ismét átölelte a derekamat.

-Szóval. -köszörülte meg Denki szemrehányóan a torkát. -Nem, a brokkoli nem jön. -sóhajtott. -Ott lesz még Sero és Iida. Momo meg Jirou nem jönnek. Dolguk van. -kacsintott.

-Hülye vagy. -ráztam meg a fejem.

-Mint láthatjátok, csak a szokásos weed-group lesz ott, meg még páran. -fejezte be mondandóját a fiú.

-Öhmm... Szóval, Bakugo, Én, Te, Sero, Iida, Mina, Kiri, Shinso ééés...

-Sen! Sen Kaibara. -vágta rá Denki.

-Hogyhogy jön? -vontam fel a szemöldökömet. Pont rá nem számítottam.

-Nem tudom. Gondoltam meghívom. Néha dumálunk, aztán jó arcnak tűnik. -vont vállat.

-Nekem okés. -mosolyogtam. -És akkor gondolom nálad leszünk.

-Ahogy mindig, és ha nagyon szét szednénk a házat, akkor bőven lesz időnk kitakarítani. Most egy hétre elhúztak anyámék. -vigyorgott.

-Legalább nem az lesz mint a múltkor. Soha többet nem mászok le a szaros erkélyeden. -morgott Bakugo.

Denki csak nevetett, majd elkomorodott kinyújtózott és megrázta a fejét.

-Na én most megyek, mert túl sok információ van a fejembe. Kilenckor nálam. -mondta, majd halálra vált arcot öltve lelépett.

-Fura szerzet ez a Pikachu azt meg kell hagyni. -mondtam sűrűn pislogva.

-És idegesítő is. -pufogott továbbra is a szöszi.

-Inkább gyere, vásároljunk be piából. És még haza is kell mennünk. -húztam fel a székről barátomat.

-Megyek, megyek. -sóhajtott, majd vállára kapta táskáját, erős jobbját derekam köré fonta és elindultunk.

Az első megálló a házam volt. Otthon szépen komótosan lefürödtünk, átöltöztünk (a fiúnak a fél gardróbja nálam van, szóval ezzel nincs probléma) lebeszéltem anyával, hogy másnap legkésőbb vacsira itthon vagyok, ugyan ezt a kört lebonyolítottuk majdnem ordítás mentesen a Bakugo rezidenciának is, csak telefonom keresztül és már mentünk is a boltba.

Viszont sietnünk kellett, mert nekem előző alkalomról maradt legalább két gramm és azt elég kényelmetlen volt a melltartómban hordozni egy szúrós műanyag zacskóban, de máshol nem tudom ugyan is ez az egyetlen hely, ahová a rendőrök vagy hősök nem nyúlhatnak be, ha esetleg megállítanának és átnéznék a cuccaim vagy megmotoznának. Öhmm, nem mintha lett volna már rá példa... Mindegy, lényeg a lényeg, hogy negyed tízre már ott is voltunk. Mert ugye fő a pontosság.

-Na végre, már azt hittem sosem jöttök. -nyitotta ki Denki egy üveg sörrel a kezében az ajtót.

-Na, olyat nekem is adhatsz. Most. -mondta Bakugo, majd becsukta utánam az ajtót és már indult is a konyhába, menet közben pedig lepacsizott Eijiroval. Én addig szépen sorban megölelgettem mindenkit, majd felbontottan magamnak egy italt.

Nagyjából már három órája tarthatott a kis összejövetel, (hozzá tenném, addigra már a vízipipától kezdve a rendes pipáig elő volt szedve minden) amikor elővettem a kis maradékot múltkorról.

-Srácok! Aki akar beállni az jöjjön. -harsogtam túl a zenét.
-Hahó, faszkalapok! Ha beakartok tépni akkor gyertek. -csatlakozott Bakugo.

Ezt már garantáltan meghallották, ezért egy hatalmas vigyor kúszott az arcomra amikor megláttam felénk indulni Shinsout, Kirishimat, Shotot és Iidat.

-A többiek már nyugiztak, szóval ők felébrednek négy óra múlva. -mondta Shinso.

-Szuper, akkor menjünk. -bólintottam, majd elindultunk Denki szobája felé. Ott lehuppantam az ágyra, gyorsan megtekertem a dolgokat, bezártuk az ajtót és rágyújtottam.

Hatalmasat szívva tüdőztem le a rám nyugtató, bódító hatású anyagot. Kesernyés íze kicsit kaparta a torkom, de hamar elmúlt. Éreztem, hogy szemeim lesüllyednek, arcomra egy hatalmas vigyor kúszik, majd tovább adtam a jointot a mellettem ülő Todorokinak.

Így mentünk körbe körbe, míg el nem szívtuk. A legutolsó négy slukk mondjuk a miénk volt Katsukival mert addigra mindenki kidőlt. Elnyomtam a csikket és remegő kézzel beletettem a műanyag zacsiba.

-Ugye milyen jó? -suttogtam, miközben fejemet a fiú ölebe hajtottam. Bakugo nem mondott semmi, csak ráhajolt ajkaimra és durván falni kezdte őket.

-Gyere. -álltam fel a földről megszakítva csókunkat. Lábaim mintha kocsonyából lettek volna, a talaj tengerré változott, én pedig a tetején egyensúlyoztam, a földön fetrengő fiúk pedig kocka medúzák voltak, akikhez nem szabad hozzá érni. Biológus létem felfedezésének megkoronázásaként vállon veregettem magam, majd röhögcséltem egy sort, hogy milyen vicces vagyok.

Miután letudtuk a nehéz részt, elbotorkáltunk a vendég szobáig, ahol belépve azonnal egymásnak ugrottunk, Bakugo éppenhogy elfordította a zárat.
Szánk lassú keringővel folytatta a heves indulás után. Katsuki óvatosan ráfektetett a szoba közepén elterülő franciaágyra. Nyakamat apró csókokkal lepte el, néhol meg-megszívva a vékony bőrt amiket halk, néhol erélyesebb nyögésekkel díjaztam.

Nyakamtól egészen leért dekoltázsomig, amikor elkezdtük egymásról lefejteni a ruhákat. Persze ezzel is meggyűlt a bajunk, de legalább sikerült. Mikor már csak fehérnemű volt rajtunk, elmémet ismét teljesen ellepte a mámor sűrű felhője. Katsukit hirtelen magam alá gyűrtem, majd csípőjére ültem. A fiú megragadta derekamat én pedig lassan, nyögdécselve mozogni kezdtem már így is kő kemény férfiasságán.

Egyszer csak ismét én kerültem alulra, (ennyit arról, hogy én dominálok...) de erre már csak akkor eszméltem fel, amikor alsóneműmet letépve megéreztem magamban Katsuki két ujját. Hangosan felnyögtem, mire a szőke csókokkal borította el minden porcikámat. A kéjtől eszemet vesztve hajába markoltam, mire hallottam hogy elmosolyodik és még jobban szétnyitja lábaimat. Ujjait hirtelen kihúzta, majd nyelvét éreztem meg nőiességemen. Fejemet hátravetettettem és csak élveztem amit Bakugo csinál. Mikor már majdnem a csúcson voltam hirtelen abba hagyta és letolta alsóját és óvszert húzott.

Pihegve néztem rá, amire egy szenvedélyes csók volt a válasz. Gyengéden átkarolt hátamnál, féltően szorított magához.
-Mehet? -nézett a szemembe.
-Mehet. -csókoltam bele nyakába. Nem váratlanul, de hirtelen tolta belém férfiasságát. Hangosan felsóhajtottam.
-Mozogj nyugodtan. -cirógattam meg oldalát. Éreztem, hogy kirázza a hideg.
Azonnal gyors tempót kezdett diktálni. Torkomból megállíthatatlanul törtek fel a sóhajok és nyögések, míg Bakugo férfiasan morgott a fülembe. Volt amikor a szemembe nézett és eltűrt egy hajtincset homlokomból, vagy belecsókolt a nyakamba és végigsimított gerincem vonalán.

-Katsuki... -súgtam vágytól fűtött hangon a fülébe. Éreztem, ahogy egész teste megfeszül.

-(Név)... Mondd... Mégh-egyszerh... -csókolt bele fülembe.

-Katsukih... Énh mindjárth... -sikkantottam fel, de a fiú hirtelen kihúzódott belőlem. Morcosan néztem rá, de megszólalni nem volt időm, ugyan is hirtelen hasra fordított, kezeimet összefogta a fejem felet, derekamat felhúzta és ismét belém hatolt. Hatalmasat nyögtem az érzésre.

-Tetszik mi...? -mormogott fülembe, amitől egész testemben remegni kezdtem. Ám bátor énem újból visszatért, így hamar kiszabadultam a fiú kezei közül, hátára löktem és ismét én voltam felül. Arcán meglepettség tükröződött, de tetszett neki a helyzet. Kicsit megemelkedtem, majd teljes hosszát magamba engedtem. Fejemet hátravetettem és kéjesen felsóhajtottam. Bakugo erősen megmarkolta csípőmet, jelezve, hogy lássak munkához. Elmosolyodtam majd, mozogni kezdtem. Fokozatosan gyorsítottam a tempón, miközben barátom mellkasán tenyereltem.

-Nemh... Bíromh továbbh... -nyögdécseltem. -Katsukih...

Gyorsan a fiúra pillantottam, aki eltorzult arccal, simogatta belső combom. Ez meg is adta a vég löketet, ugyanis hátam egy ívbe feszült és éreztem, hogy elönt a mámor. Katsuki nevét sikítva léptem át a menny hetedik kapuját. Csontjaim bizseregtek, izzadt homlokomra rátapadtak (hajszín) tincseim. Fáradtan dőltem páromra.

-Jól vagy...? -suttogott, miközben óvatosan kihúzódott belőlem. Bólintottam majd óvatosan lemásztam róla. Ő vissza vette alsóját, kidobta az óvszert, pólóját és fehérneműm pedig átnyújtotta nekem.

-Köszi... -suttogtam rekedten, kiszáradt torokkal.

-Hozok egy kis vizet. -csókolt bele hajamba, majd kilépett a szobából. Én addig nehézkesen felöltöztem, ugyan is még mindig a fű hatása alatt voltam, na meg az előző menet is közte játszott. Nemsokára nyitódott az ajtó és megjelent a szőke.

-Tessék. -nyújtotta át a poharat féloldalasan mosolyogva. Remegve átvettem tőle, majd egy szuszra kiittam tartalmát.

-Uh... Bocsi, hogy nem hagytam. -görbült le a szám.

-Én már lent ittam. -nevetett fel halkan, majd bemászott mellém a takaró alá. Erős karjai közé vont. Hátam izmos mellkasának feszült, miközben lábamat cirógatta.

-Nagyon jó volt. -suttogott, majd belecsókolt a hajamba.

-Igen. Az volt. -játszadoztam ujjaival.

-Szeretlek. -mondta halkan.

Mosolyogva a fiú felé fordultam és mélyen belenéztem skarlát szemeibe.

-Én is szeretlek. Mindennél jobban. -suttogtam ajkaira, majd gyengéd csókot adtam rájuk. Majd abban a szempillantásban magával ragadt az álomvilág titokzatos szelleme.

...

Másnap ugyan abban a pozícióban ébredtünk, mint ahogyan elaludtunk.
-Hány óra...? -dörmögött mellettem álmosan Bakugo.
-Nem tudom. -ásítottam, majd fejemet a fiú mellkasára fektettem. Gyengéden simogatta karomat, miközben puszit adott fejemre.

-Nem bízom Denkiben. -vonta össze szemöldökét, majd felült és kikászálódott az ágyból.

-Megnézem mi a helyzet lent. -mondta, majd felvette farmernadrágját és kilépett az ajtón. Nem telt sok időbe bele, már vissza is jött, de nem akárhogy. Szeme szikrákat szórt.

-Azt ne mondd, hogy... -kezdtem félve.

-Öltözz fel gyorsan, én addig leszedem az ágyat. -suttogta méreggel átitatott arccal.

-Bazdmeg... -káromkodtam, majd egy villanás alatt magamra kaptam ruháimat és elraktam zsebembe a telefonunkat.

-Először lemegyek elsőnek, és segítek lejönni. -mondta bosszúsan. Kinyitotta az erkélyajtót, majd rálépve a lenti ereszre leugrott. Nem sok, nagyjából négy-öt méter lehet. Precízen utánoztam Bakugo mozdulatait, majd a felső ereszhez érve leültem az erkély székére és az alsón kezdtem tovább mászni. A felénél a fiú megfogta a derekam és segített lejönni.

-Húzás... -mormoltam, majd fejvesztve menekültünk az immáron szülőkkel is megtöltött házból.

-Baszki de jó, hogy felébredtünk. -fújtam ki a levegőt a sarokra érve.

-Hát ja... Mondjuk nem hiszem, hogy akkora lebaszást fog kapni. Elég lazák a szülei. -vont vállat Bakugo.

-Igaz... De akkor is. Múltkor eléggé rájárt a rúd. -húztam a szám.

-Jó, de az azért volt, mert valamelyik idióta leöntötte sörrel e tévét és összetörtek egy vízipipát. -mondta a fiú.

-Ja tényleg. Nem is emlékeztem erre. -lepődtem meg.

-Csodálkozol? A felénél kidőltél. -nevetett ki.

-Fogd be. -forgattam meg a szemem.

-Jó-jó. -ölelt át nevetve, majd egy csókot nyomott ajkaimra.

-Merre menjünk? -kérdeztem.

-Szerintem egyébként kurva korán van, szóval menjünk hozzánk. Nincs otthon senki. -javasolta.

-MI?? Hét óra? -siránkoztam.

-Inkább gyere, mert a végén ide fog fagyni a seggünk a járdára. -mondta Bakugo, majd kézen fogva elindultunk hozzájuk.

Röviden és tömören összefoglalva, remekül éreztem magam. Friss voltam (már amennyire), nem volt semmi szúrós a melltartómban, nem volt meleg és éppen Bakugoék felé tartottunk, hogy bepótolhassuk a délig alvást.

-Aztán nehogy átaludd az egész napot, mert az biztos, hogy nem foglak hazacipelni vacsorára. -mondta, majd egy féloldalas mosolyt megejtve gyengéden magához húzott.

-Hát, akkor csak azért sem nem kelek fel. -vigyorogtam, majd befordultunk a következő sarkon.

Huh... Régóta éreztem azt, hogy megírtam jól egy oneshotot, de most úgy érzem, hogy ez elég jól sikerült ahhoz képest, hogy most írok először ilyen fajtát. 😎 #girlboss
Na mindegy is. Remélem mindenki élvezte ezt a kis szösszenetet, főleg az, akinek írtam.
Mindnekinek sok puszi, vigyázzatok magatokra és alig várom, hogy megírjam a következő részt. <33
(Helyesírási hibákért elnézést!!)