Ellöktél magadtól
Mondd, mire volt jó?
Utolsó mentsváram te voltál
S nézd most mivé lettem.

Mondtad, hogy szeretsz, azt is, hogy itt maradsz
Kérlek mondd meg...
Hol maradsz?

Szívem szakad, ha rád gondolok
A penge a kezemben csak mocorog
'Az életed már romokban'
Egyre csak sutyorog

Itt hagytál és nem szóltál.

Kétes érzésekkel az élet nagy porondján tehetetlenül állok
S a kínzott oroszlánnak érzete egyre csak kavarog
Szememből a könnyek keservest aláhullanak
Szilárd talajon a lábaim egyre csak imbolyognak

Kérdeztem a miértet, kérdeztem a hogyant
Kérdeztem a jelent s kérdeztem a múltat
Ám gúnyosan csak annyit mondtak
MIATTAD

Ellöktél magadtól
Mondd, mire volt jó?
A levegőt kapkodva veszem
Nézd mivé lettem

A híd szélén állok azon gondolkodván
Hogy mit szólna ehhez édesanyám
Édesanyám te drága...
Azt a kilenc hónapot nem bánod?

Tudom, hogy csak óvni akartál
De hidd el, ezzel jobban ártottál
A pofon és a kiabálás nem megoldás
S most a fájdalom melyet cipeltek egyre csak apad

Nem hozzád szól, de neked is szánom
Édesapám
Tudtod nélkül hányszor bántottál?
A másik szobában keserves álomra hajtani a fejemet
Miközben azon törted magadat
Mit rontottál, hogy szavam mindig megrekedt

Ismét hozzád szólok, édes szerelmem
Mikor a szemembe néztél és azt suttogtad szeretsz
Mi vezérelt arra, hogy ezt elkövesd?

A könnyek tengerében evezek
De lassan kiköt a csónak
Két kezemen nem tudnám megszámolni
Hány éjszaka volt keserves te általad

Fáj. Érzem, hogy felemészt.
Erre csak legyintenél
Átkarolnál és azt mondanád
El sem mész

Szinte már vért izzadok
De még nincs vége
A korlátot vasmarokkal hajlítom
Derengve nézve le a mélybe

Hát eljött ez is
Viszlát!
Azt hittem, nem lesz elmúlás
De Isten mindenen átlát

Szeretném, hogy tudd
Szeretlek!
Jól esett volna ha elmondod
Nincs tovább, odébb állsz

Volt ilyen, volt olyan
Volt hideg, volt meleg
De látom már az angyali seregletet

Lehet, hogy az ég alja tényleg ketté vál'
És akkor majd a mélybe fogok zuhanni
De őszintén remélem, hogy közös perceinket
Egyetlen egyszer sem fogod megbánni

Ha ezt olvasod, már nem leszek
Sőt, lehet, hogy ki sem bontod a csomagom
Remélem néha napján majd kijössz hozzám
Szeretném újra látni a mosolyod

A fiú kifejezéstelen arccal olvasta a sorokat. Arcát kicsípte a hideg szél. Szemeiből patakzottak a könnyek.
Miért volt ilyen gyáva?
Sóhajtott, majd elengedte a híd korlátját.
-Azért mondtam, mert- hangja elveszett a semmibe. Elakadt. Elfelejtette a szavakat. Mert nem is tudott volna mit mondani. Hisz Ő, nincs többé.

Köszönöm szépen Vanadyn nak a kis beszélgetést💕
Nagyon hálás vagyok