Tily16 kérésére
Remélem tetszeni fog💕

-Victoria! -hallottam meg Szemöldök hangját a lépcsőfordulóból. Hátraarcot vágtam és tisztelegtem.
-Parancsnok! Miben segíthetek? -vontam fel a szemöldököm.
-Ma idejön a Katonai Rendőrség egyik embere, hogy ellenőrizze a bázist. Vezesd körbe és add le neki a jelentést. Az irodámban vannak az asztalon. -nézett a folyosó végére.
-Mégis mit kell ellenőrizni? -morogtam magam elé.
-Nem ránk tartozik. -mondta, azzal amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
-A büdös francért kell nekem... Azt sem tudom kik jönnek. Lett volna jobb dolgom is. -vicsorogtam. Szemüvegemet feljebb toltam az orromon és az udvar felé vettem az irányt. Idegesen rugdostam a port, miközben azon gondolkodtam, hogy ki jön majd.
-Victoria! Nem jössz este át? Buli lesz! -kiáltott Eren. Unottan felemeltem a fejem, majd válaszra sem méltatva elsétáltam a másik irányba.
-Hé! Süket vagy? -futott utánam.
-Tökéletesen hallok, de nem nagyon izgat a kis bulikád. Van jobb dolgom is. -mondtam meg sem állva. -Egyébként sem szórakozni jöttem ide. -morogtam.
-Eren. Menjünk. -fogta meg Mikasa a karját.
-Addig nem megyek amíg igent nem mondasz. -állt elém.
-Útban vagy. -sóhajtottam.
-Gyere el.
-Nem. -vontam össze a szemöldököm, majd kigáncsoltam és folytattam utamat.
-Eren! Jól vagy? -hallottam még Mikasa hangját. -Akarod, hogy visszaadjam neki?
Pff... Buta kislány. Nem akarásnak nyögés a vége. Lemondóan megráztam a fejem és tovább sétáltam.

Már egy óra is eltelhetett, amikor felhagytam a bandukolással és visszaindultam a kapuhoz, hátha már itt van a szerencsés szobakutya. Nagy meglepetésemre, viszont Annie-val találtam szembe magam. Fekete hajamat összefogtam, majd megszólaltam.
-Nem az volt, hogy többen jöttök? -fontam össze a karjaimat.
-Ne untass, csak vezess körbe éa add a jelentéseket. -mondta unottan.
-Igen is. -fintorogtam. Azért igazán kinyöghette volna a drága Parancsnok, hogy mikor szándékozik idetolni a seggét a felsőbb körökből valaki. Mikor már beértünk az istállók mögé, sárga szemem ördögien megvillant. Hirtelen magam felé fordítottam a lányt és letámadtam ajkait. Lefagyott, de nem tolt el. Kezemet a derekára vezettem és magamhoz húztam. Persze ő sem volt tétlen. Száját ütemesen mozgatta az enyémmel szinkronban. Ám sajnos levegő hiánya végett el kellett, hogy váljunk.
-Mikor jössz legközelebb? -hajoltam le hozzá.
-Nem tudom. -mondta kifejezéstelenül,de mégis pírral az arcán. Ritka alkalmak egyike, hogy mosolygok. Sőt. Soha nem mosolygok. De most egy olyan ló vigyor kúszott az arcomra, hogy Jean is megirigyelhetné.
-Inkább menjünk. Vissza kell érnem. -tűrte füle mögé a haját és elrugaszkodott az istállófaltól. Kezeimet összefontam magam előtt és úgy követtem a törpét.
-Elég kicsi vagy. -lépdeltem mellé.
-Nem kértem, hogy tedd szóvá. -nézett továbbra előre.
-Attól még ez az igazság. -vontam vállat. Egyszer csak megállt majd rátaposott a lábamra.
-Végeztem. -rakta el a füzetét. -Kérem a jelentést. -nézett rám flegmán.
-Igen is hercegnő. -grimaszoltam, majd felszaladtam az irodába, felnyaláboltam a papírokat és mentem is vissza.
-Parancsolj. -nyújtottam felé az iratokat. Már vette volna el, amikor visszahúztam a kezem.
-Add ide. -mondta.
-Cserébe mit kapok? Hmm? -vontam fel a szemöldököm.
-Verés nélkül mehetsz. -döntötte oldalra a fejét.
-Az is jó lenne, de én másra gondoltam. -húztam magamhoz közelebb a derekánál fogva. Megforgatta a szemét, majd egy lágy csókot adott ajkaimra. Ám nekem ez nem volt elég. Még erősebben szorítottam magamhoz.
-Mennem kell... -suttogta.
-Várlak vissza. -nyomtam a kezébe a jelentéseket, majd egy utolsó csókot lopva, hátat fordítottam és elindultam vissza az istállóhoz.

-Nocsak. Mégis eljöttél? -vigyorgott rám Eren.
-Rájöttem, hogy nincs jobb dolgom. -rántottam meg a vállamat, majd levágódtam Bertholdt mellé.
-Jó, hogy itt vagy. -mosolygott.
-Ja. -válaszoltam szűkszavúan, majd öntöttem magamnak az egyik italból. Lassan körbevezettem a helységben a tekintetem. Nem messze a szállástól, találtunk egy kis házat egyszer Ymirrel. Szerintem itt még a hadnagy sas szemei és macska fülei sem érnek utol. Remélhetőleg. A negyedik pohárnál már átültem egy másik asztalhoz, mert zavart, hogy mindenki keresztülbeszél rajtam. Szóval már éppen hajtottam volna le, amikor valaki megbökte a hátam. Idegesen elhessegettem a kezet.
-Tényleg képen kell töröljelek ahhoz, hogy észrevegyél? -hallottam meg Annie hangját. Villámgyorsan fordultam meg, majd húztam ölembe a lányt.
-Hogy hogy itt? -kérdeztem túlordítva a hangzavart.
-Visszajöttem. Megbeszéltem Hitch-el. -nézett oldalra.
-Nekem mindegy, legalább itt vagy. -húztam ke egy csókra.
-Nem zavar, ha meglátnak? -kérdezte, miközben fülem mögé tűrte egyik hajtincsem.
-Ymir is folyton Christával enyeleg, amúgy pedig nem érde-
-Kölykök... -hallottuk meg Levi vérfagyasztó hangját. Mire visszajövök a parancsnokkal, patyolattiszta legyen minden. Értve vagyok? -mondta vészjóslóan, majd sarkon fordult és itt hagyott minket.
-Míg felfordulás van, kimászunk az ablakon. -suttogtam.
Egy perc alatt kint is voltunk, majd rohantunk vissza a szállásra, igyekzvén elkerülni a találkozást a Hadnaggyal és Szemöldökkel.
-Anyám... Legközelebb viaszt öntök a fülébe. -morogtam és ledobtam magamat az ágyamra.
-Csak nem Sasha a szobatársad? -emelt fel egy krumplit a földről.
-Csak aludni járok ide, szóval annyira nem zavar. -toltam feljebb szemüvegemet az orromon.
-Éjszaka vissza kell majd mennem. De még maradhatok. -fordult felém.
-Szeretném, hogy maradj, de a hadnagy befog jönni és átfog vizsgálni minket, nehogy valaki rossz szobában legyen véletlenül. -mondtam kissé szomorkásan. És emlegetett szamár, épp az akkor repültek el az ajtónk előtt.
-Tényleg jobb ha megyek. -rázta meg a fejét, majd fölém hajolt és egy hosszú csókot adott búcsúzóul. Kezeimet derekára kulcsoltam és magamra rántottam, így próbáltam nyújtani a pillanatot.
-Oké... Mostmár mehetsz. -vakartam meg a tarkóm.
-Lehet, hogy legközelebb is én leszek. -mosolygott halványan. -Szia. -suttogta és már itt sem volt.