Part 2

A győzelem után Sukuna ujjait 20 fele osztották [Név] fejét meg távol a testétől. Lassan egy millenium telt el,az emberek békességen éltek,már amennyire. [Név] egy millenium után pár évere reinkarnálodott egy olyan csaladban,akik teljesen pánikba. [Név] reinkarnálodásakor semmit sem változott,úgyan az a pink haj,vörös szempár és az átok jel a homlokán. A mostani "szülei" az átok jelét észrevéve rájottek,hogy az asszony nem másnak adott életet hanem maga Ryomen Sukuna egykori lányának.

A klánban mindenki szerencsétlenséget és félelmet érzett a lány körül. A falusiak megvetették a házaspárt,hogy kinek adott életet. [Név] lassan betöltötte a négy évet,a sírí csendett a felnőttek vitája zavarta meg,ez ment évek óta. Mindenki azt ajánlodta öljék meg mi hamarabb a gyermeket,de ha már egyszer reinkarnálodott másodjára is reinkarnálodni fog. [Név] számára a körülötte lévő emberek idegenek voltak,hasztalan emberek akik képesek megölni egymást egy szelet kenyérért. Szánalmas.Ez volt az első gondolata a körülötte lévő emberekről,sokat nem is tervezett maradni hiszen volt egy célja. Megtalálni Sukunát.

Azon a napon el is indult utjára hátra hagyva azokat akik nem látták szívesen. A legközelebbi város Sendai volt,így oda vitte utja. Sendaiba érve felfigyelt egy különös kínézetű fiatal emberre.
-Papa...? Nem neki nincs átok jele....-dörmögte az orra aladt majd tovább állt. Új város környégét járta,emberek meg-meg nézték egy furcsa vagy gusztustalan tekinettel,valaki kilométerekről elkerűlte. Este felé vissza tért ahoz az iskolához ahol a reggel jár reménykedve,hogy annak a furcsa fiú tud valamit az apjáról.

Az iskolához érve megcsapdta az átok félelmetes aurája,de [Név] ettől még nem tántorodott vissza,egy pimasz mosolyra huzdta száját majd betette a lábát az iskolába.
-Amit a papa nem tud az nem fáj neki.-rendezte le ennyive a dolgot. Halkan haladott fel az emeletre,ahol sas szemmel figyelte a pink hajú fiút és a másikat akit még soha nem látott. [Név] szeme felcsillant,ahogy meglátta fekete hajú fiú technikáját.
-Kárba megy a tehetsége...-sóhajtott egy nagyott,majd nézte tovább a történteket.

-Idióta! Nehogy megtedd!-kiáltott a fekete fiú a másikra,hogy ne tegye meg amire készülni akar. De már túl késő volt,Itadori egy nyeléssel lenyelte Sukuna ujját,majd Megumi sokkoltan nézte,hogy a fiú átváltozik.
-Pazar! Végre a saját bőrömben érezhetem a fényt! Az átkok húsa annyira unalmas,az emberek,hol vannak a nők?-jelent meg Itadori arcán az ismerős átok jelek,amire [Név] remegni kezdett. Szeme megtelt sós könnyekkel majd nem vesztegetve az időt,nem törödve a támadó állásban lévő fekete hajú fiúval. Futott amedig csak bírt.
-Papa!-kiáltotta el magát,amint Sukuna közelébe érkezett,az átok nagyra nyított szemekkel meredt a város fényei felé a hang hallatán. Képzelődik? Vagy tényleg ott van az egyetlen elveszett kincse. A hang írányába fordult,[Név] könnyei patakokban folytak le az arcán majd kitárt karokkal szaladt apja lábához.
-[Név]?-ejtette ki halkan a nevét,majd ahogy realizálta térdre ereszkedett és szorosan csupasz mellkasához szorította. A lány szipogva  karolta át a nyakát. Miútán [Név] egy kicsit megnyugodott Sukuna elvált tőle majd megigazitotta az összeborzolt haját és letörölte a könnyeit.
-Mi történt? Sokkal fiatalabb vagy...csak hat éves voltál...-mosolygott el halványan Sukuna majd nagy tenyerét a lány apró hátára tette.
-Megöltek...a testemet a fejemtől kilométerekre vitték majd elásták,de reinkarnálodtam. Újra megakartak ölni de féltek. Szánalmas.-sírt tovább az apja vállán. Az utolsó szavára Sukuna elnevette magát.
-Ne sírj már,nem áll jól. Vissza kaptalak és senki nem vesz el tőlem,hercegnőm.-vette fel karjai közé majd jobb kezével megsimogatta a fejét utána meg egy homlok puszit adott.
-Hiányoztál papa.-szólalt meg álmosan a füle mellet.
-Te is nekem,most aludj.-suttogta a lánynak a fülében aki egy szempillantás aladt elaludt.
-Papának még dolga van.-vícsorított Megumira.

Maybe part 3?