@AnnaSzab4 kérésére

Isabella rájott ,hogy az idősek megtudák,hogy a nevelde nem is nevelde hanem egy farm ahol úgy viselkednek a gyerekekkel mintha állatok lennének.

Isabella ravaszsága miatt Korne nővér is meghalt. És a következő szállitmány Norman lesz. Emma,Ray és [Név] bepánikoltak. Tehetlenek voltak ebben a szítuációban. Emma megakarta szöktetni Normant de nem jött össze. De [Név]-nek volt egy terve. Egy olyan terv ami mindannyiukat kijutathatja.

[Név] megvárta míg mindenki elaludott majd elosont Isabellához. Majd ajtóhoz érve bekopogott.
-Gyere.-jött egy kedves hang bentről.
-Anyu,küldj engem Norman helyett.-mondta kis (haj szín) hajú lány komoly hangnemben. Isabella egy félelmetes mosolyra huzta ajkait.
-Miért pont téged [Név]?-könyökölt fel íróasztalára.
-Te is és én is tudjuk,hogy én többet érek Normanél. Jobban járnál velem. És evvel te is tisztába vagy.-mondta úgyan olyan hangnemben.
-Ez igaz. Rendben legyen kedvesem. Holnap este indulunk.-mosolygott Isabella.

~Másnap~

Mindenki reggelizett. Senki nem tudta mi történt az este folyamán. [Név] tudta,hogy senki az idősek közül nem fogja díjazni föleg nem Ray. Ray amióta az eszét tudta szerelmes volt a lányba. Soha nem hagyta magáta és mindig mellete volt. De [Név] felöl is kölcsönös volt az érzés.
-Most mit fogunk tenni?-kérdeszte Emma halkan.
-Semmit.-válaszolt Norman.-Nélkülem is ki tudtok jutni.
-Norman te maradtsz.-szólalt fel [Név]. De nem nézet senki szemébe.
-E-Ezt ,hogy érted?-dadogott Emma.
-Nem Normant küldik ki hanem engem.-nésztél mosolyogva Emma szemébe. Narancs hajú lány megrémült többiekkel együtt.
-[Név],mit tettél?-kérdezte Ray.
-Tegnap este beszéltem anyuval,magamat ajánlotdam fel Norman helyett.-válaszoltad.
-BAKA! Hogy csinálhattál ilyen idiotaságot??!-kiáltott Ray.
-[Név] te teljesen megvesztél??!-erősebben üvőltött rá Norman.
-Eszednél vagy?-tépte a vállát Emma.

-ELÉG! Mindenki tudja Norman néklül nem tudunk kijutni! Norman tudja az utat nem én! Norman nem halhat meg ha egyszer ő az aki ezt egészet megterveszte! Ti hárman képesek vagytok de én nem. Értitek? Nem hagyhatom Normant meghalni csak úgy!-suttogta hangosabban. Mindenki az asztalnál rémülten nézet rá. Persze Isabella szemesarkából látta mi történik.
Csend lett az asztalnál Emma a sírását fogta vissza. Norman és Ray maguk világában elvoltak. Lassan közeledett az est. Norman,[Név],Emma és Ray könyvtárba töltötték maradék idejüket.
-[Név],gyere velem.-ragadta meg Ray kezét a lánynak majd kifele cibálta.

-Ray...mit akarsz?-tépte ki a kezét a szorításból.
-[Név]...miért?-szipogott fekete hajú fiú.
-Ray már elmondtam nektek Norman kell nem én.
-De nekem TE kellesz nem Norman!-kiáltott. A lány sokkosan állt a fiú előtt majd szorosan magához szorítodta.
-Baszki [Név] én szeretlek...miért kell neked menned?-temette a fejét a nyakába.
-Én is teged...de egy embert élete vesszen mint 36.-mosolygott majd megpuszilta a feje tetejét. Ray felemelte fejét és megcsókolta a lány. [Név] meglepödött majd vissza csókolta. Alsó ajkaiba harapott bejutást kérve amit a lány meg is adott. Nyelvuk összeért és hosszabb csókba kesztek.
-Vigyétek ki innen a többieket rendben?-nézett fel a fiúra a lány.
-Megígérem.-puszilta meg az ajkait.

Majd visszamentek a könyvtárba Emma Norman karjaiba sírt. [Név] megölelte mindkettőt és bisztatta őket,hogy sikerűlni fog a terv.
-[Név] ideje menni!-nyijott be Isabella mosolyogva.
-Megyek anyu.-szolalt vissza a lány. [Név] összepakolva a semmit búcsútvett mindenkitől.
-Ray,Norman,Emma vigyetek ki mindenkit.-suttogta a a fülükbe. Mind a hárman bologattak. Majd a két személy kilépett az ajtón. Emma keservesen sírt Ray és Norman visszafogtak fájdalmas könnyeiket,majd Emmát keszték nyugtatni. Aznap mindhárman megigérték [Név]-nek,hogy mindenkit kivisznek a farmról.