Kyett00  Kérésére. Remélem terszeni fog, neked és másoknak is. És azt is, hogy megírtad a Kageyama x readert amit kértem😌❤️

Eren titanna alakulása után az emberek ledöbbentek. Senki sem tudta, hogy mit kellene tenni egy ilyen helyzetbe. Az az után történtek, pedig csak rá tettek még egy lapáttal. Bár a küldetés végül sikerrel járt, azonban Erent a hadbíróság elé állították. Eren egy régi barátom. Már kiskora óta ismerem. Ott voltam vele a nehéz pillataiban és ezt a fiú is viszonozta. Mikasa furcsán viselkedik, ha Eren közelében vagyok, Armin szerint csak féltékeny. Kérdem én, mire is? Jó... Igen, jóba vagyok Erennel. Lehet, hogy a kapcsolatunk nem pont egy normális fiú lány barátság, de akkor sem tekintek máshogy a fiúra, mint barát.

Ahogy Erent felhozták a tárgyalóba egy vas rúdhoz láncolták. Utána Zachary fővezér is elkezdte a tárgyalást. Először a Katonai Rendőrségtől szólalt fel Nile Dawk parancsnok. Természetesen Eren halála mellett érvelt, amit nem hagyhattam annyiban.

-Már elnézést! Eren Jaeger titán ereje az emberiség hasznára válhat! Nélküle nem tudtuk volna eltorlaszolni a lyukat sem! És vele talán még a Mári-

-Elég lesz. Abba hadja, vagy kíván távozni [T/N] ? Majd ön is felszólalhat, ha eljön az ideje-pillantott rám Zachary fővezér.

-Elnézést-motyogtam az orrom alatt.

Ezután folytatodott a tárgyalás. Most a felderítő egység szólalt fel. Ahogy Erwin Smith mondta a beszédét észre vettem mellette egy másik, alacsonyabb férfit. Nem szenteltem neki nagyobb figyelmet, de amikor Eren előtt termett, majd fejbe rúgta, még a szám is tátva maradt. Mikasara pillantottam, aki szemeivel ölni készült. Armin lefogva őt próbálta meg lenyugtatni. Csak megnehezítette a szőke hajú fiú dolgát az, hogy az alacsony férfi megismételte előző cselekedetét.

-Te meg mit- néztem a férfire, aki kis időre abba hagyta amit csinált, majd semleges tekintettel rám nézve válaszolt.

-Szerinted minek tűnik? Megnevelem.

Végül Erent életben hagyták és a felderítő egységhez küldték. Ráadásul ennek a bizonyos Levi Ackerman felügyelete alatt, aminek nem igazán örültem. A fiút viszont nem annyira zavarta, hogy oda kellett csatlakoznia, mivel az eredeti tervében is oda ment volna.

-Eren! Minden rendben?-néztem a szétvert fiúra, aki csak bólintott egyet-Nem gondolod, hogy túlzásba estél?!-tekintettem az alig 160cm-es férfira.

-Nem. Jobb, mint hogy most a műtő asztalon feküdjön-mondta rám sem nézve. Kicsit dühítettek a szavai, ám egyet kellett vele értenem abban, hogy jobb, mint hogy most valaki épp őt boncolná- Ideje indulni-nézett a zsebórájára.

-Hova megyünk?-kérdezte Eren.

-A főhadiszállásra.

Ez alatt egy lepukkant kastélyt értett, amit nekünk kellett kitakarítani.

-Miért kell nekem ezt csinálnom?!-háborodtam fel, amikor már a 6. pókhálónak estem áldozatául.

-Mert a kosz GUSZTUSTALAN. Bár nem értem te miért vagy itt. Egyébként is, neked nem valahol máshol kellene épp lenned?-emelte fel egyik szemöldökét Levi.

-Mert nem merem rád bizni Erent!-mondtam, az utolsó kérdését szándékosan figyelmen kívűl hagyva, mivel tényleg máshol kellene lennem, de megigértem Mikasanak, hogy amíg ő nem tud jönni, addig megvédem a fiút. Főleg amiatt egyeztem bele, mert furcsa volt az, hogy a lány pont tőlem, pont ilyet kérjen.

-Ha készen vagyok, akkor mi legyen?-lépett be a szobába az emlegetett fiú.

Lassan már egy hónapja, hogy én is a felderítő egységhez csatlakoztam. Nem áll szándékomban a halálba rohanni, nem azért csatlakoztam pont ide. Az én érvem kicsit másabb... Csak így tarthattam a szemem a tisztaság másiáson és a titán fiún. Minden nap Erenéket figyelem, hogy ne történjen vele semmi baj. Legalábbis eddig ezért tettem. Nem szívesen vallom be, de egyre jobban kezdtem el érdeklődni Levi hadnagy iránt.

-Levi készen vagyok-jött be a szobába Eren, ahol eddig csak Levi és én tartózkodtunk. Ahogy meglátott mosolyt eresztett ajkaira, és megindult felém-Szia [Név].

-Eren-szólította meg az előttem álló fiút Levi- Szerintem nem éppen érsz rá beszélgetni. Vár a munka, nem?

-De készen vagyok.

-Had nézzem-indultak meg mindketten a folyosó felé-Itt, itt és itt- mutatott három különböző pontra- még van mit csinálni. Tényleg kész vagy?

-De... Ott nincs is semmi...-mondta alig hallhatóan a Eren.

-És ha itt kész vagy, csak rád vár az istálló is. Jó szórakozást-mosolygott a fiúra győzedelmesen.

-Már megint kezditek?- sóhajtottam. Az utóbbi időben mindig ez van.

-Nem lenne ez ha ahelyett hogy VELED beszélget a dolgára figyelne- hangsúlyozta ki az "veled" szócskát.

-Miért baj az, ha "velem" beszélget?

-Azért, mert...-itt tartott egy kis szünetet, majd ismét folytatta- ne csinálja-mondta azzal a szokásos tekintetével. A válasza meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani. Zavarja? Miért?-Ha kész vagy akkor gyere te is. Megbeszélés lesz.

-J-jó.

Amint készen lettem a nekem osztott takarításal lementem, ahogy azt Levi kérte még korábban. Ahogy leértem már el is kezdtük a megbeszélést, hisz már csak rám vártak. Elmondták a lényegesebb dolgokat, azt, hogy kire hol lesz majd szükség és a jelző füst színeknek a jelentését. Eddig csak zöldel- küldetés teljesítve- és pirossal- a küldetés elbukott- dolgoztunk, most viszont több különböző füstöt is használatunkba kellett venniünk. Ahogy Erwin magyarázott folyamatosan magamon éreztem valaki égető pillantását. Körülnéztem és Levi tekintetével találkozott az enyém. Vissza néztem Erwinre, aki csak tovább magyarázott, majd ismét a fiúra, aki nem állt le a nézéssel. Eltátogtam egy "Mi az?"-t, de semmi válasz, így megpróbáltam figyelmen kívűl hagyni több, kevesebb sikerrel.

-Értitek?-kérdezte meg még utoljára a parancsnok.

-Igen-válaszolta mindenki egyszerre.

Ezután Erwin Smith elküldött mindenkit készülödni a következő küldetésre.

Épp a lovamat nyergeltem fel, amikor meghallottam a nevem. Felnéztem és Eren látványa fogadott.

-Mi az?

-Csak azt szerettem voln-

-Kölyök. Már többször is megmondtam, nem? A dolgoddal törödj inkább.

-Levi?-néztem a barna hajú fiú mögött lévőre. Rám emelte tekintetét, de ez sem tartott sokáig. Újra Erenre nézett, majd szólásra nyitotta száját- Még mindig itt vagy?

-De... hadnagy, nem értem, hogy miért baj, én csak azt szerettem volna megtudni, hogy hol találom a kantárokat. Miért baj ez?

-Gyere, megmutatom-álltam volna fel, amikor Levi megszólalva elindult.

-Erre, Eren.

Ezután nem találkoztam se Levi-al, se Erennel. Egyedül Arminnal találkoztam még az elején, de őt sem oda osztották be, ahova engem. Rémisztőek a titánok. Én mégis ellenük próbálok harcolni. Mások eléggé lenézik a Felderítő Egységet, mert mindig sok ember hal meg a küldetéseken. Régen egyet is értettem velük, hisz nem normális az, aki önként a saját vesztébe rohan. De ez az egy hónap amióta itt vagyok rádöbbentett valami másra. Ha meg sem próbáljuk, akkor hogy nyerhetnénk?

-[Név]! Vigyázz!-hátra néztem, ahol egy 4m magas titán éppen felém lendítette a karját. Későn reagáltam így eltalált. Most a földön fekszem, a bal lábam pedig sajog. A szempilláim is egyre nehezebbek. Ezután minden elsötétült- [Név]! Térj magadhoz!- kinyitottam a szemeim és Levi vészesen közeledő ajkait pillantottam meg. Hirtelen meleget éreztem az ajkaimon. A pillangók, amikbe ezidáig nem hittem elkezdtek repkedni a hasamban. Most... Levi, az a Levi tényleg megcsókolt?! Elvált tőlem és mikor meglátta, hogy nyitva vannak a szemeim ismét megszólalt- Végre. Jól vagy?-nem válaszoltam, az előző csekedete okozta sokk miatt- Olyan jó az időzítésed. Nem csak azért hoztad rám a frászt, hogy megpróbáljalak szájról szájra lélegeztetni?-mosolyodott el.

-Nem!

-Na, most, hogy tudsz válaszolni. Jól vagy?

Most komolyan kérdezte, vagy csak azért, hogy ismét válaszolni tudjak vagy, hogy zavarba hozzon?!

-I-igen... Mi van a titánnal?

-Azzal?-kérdezte, miközben fejével egy titán holttestére bökött, majd megint rám emelte tekintetét-Lábra tudsz állni?

-Nem-válaszoltam. Ő csak sóhajtott, majd a hátára kapva elkezdett futni- Várj már! Gyalog élet veszélyes itt közlekedni! Mi van ha felbukkan egy titán?

-Akkor hogyan tervezed, hogy megmentselek?-nem válaszoltam. Most is az életem próbálja megmenteni, mert nem a környezetemre figyeltem, én pedig csak kötekedek vele.

-Sajnálom és... Köszönöm-mondtam kis idő után. A fiú csak elmosolyodott és futott tovább.

-Majd megköszönheted, amikor véglegesen megmentettelek.

-Szeretlek- csúszott ki alig hallhatóan, bár pechemre meghallotta.

-Tudom-mosolygott önelégülten- Én is...-a szemeim felcsillantak, nem hittem a saját füleimnek- ... szeretem magam- tudtam! Hogy lehet ilyet mondani?! Most szórakozik velem?!

-Mi? Ilyenkor nem ezt szokták mondani az emberek!- szidtam le, miközben elkezdtem kapálozni. Ennek eredményeként pedig fejbe vágtam.

-Jól van na! Értem, nem kell megütni. Én is. Megfelel a válasz?-mosolygott rám. Az arcomat elöntötte a pír.

-Hát.. jobb, mint az előző...