Útam a híres UA iskolába vezetett. Sikeresen felvételiztem a hősképző szakára, de nem csak én, hanem Midoriya és Bakugou is. Általánosban egy osztályba jártam velük, de a legkevésbé sem érdekelt a kettőjük viszálykodása mindaddig, amíg engem bele nem kevertek.

-Oi, Deku!-csapott Midoriya asztalára Bakugou.

-I-igen?

-Hát te is-

-Na, na Bakugou ne kezdjetek el veszekedni-ment oda hozzájuk a vörös hajú is. Érdekes módon a szőke nem folytatta, amit elkezdett, hanem inkább csettintett a nyelvével, majd a helyére sétált, a vöri meg követte. Mint korábban említettem egy osztályba jártunk, de az idő alatt nem volt még ilyen. Álltalában nem hallgat másra, erőszakos, könnyen haragba jön és ha ez nem volt még elég, ráadásul beképzelt is, legalábbis én így láttam őt eddig. De amióta elkezdtük új évünket az új iskolánkban elég sokat lóg ezzel a cápa fiúval. Most... mintha vissza fogottabb lenne, Kirishima jelenlétében.

A csengő megszólalt jelezve a tanóra kezdetét. Aizawa sensei bemászott a hálózsákjában, majd a álmos hangján megosztotta velünk a mai napra vonatkozó tudnivalókat.

-Elsőnek felmérjük, hogy ki mire képes, ezt úgy fogjuk...-mondta, de a hangjától én is majdnem elaludtam. Éreztem, ahogy a hangok eltompulnak és a szempilláim is mehezedtek.

-[Név] figyelsz?- szólított fel, ezzel visszahúzva a való világba Aizawa.

-Igen, igen-mondtam, bár igazából gőzöm sem volt arról, amit az imént mondott.

-Majd kíváncsi leszek rá, mennyire figyeltél... Vegyétek fel a hősruháitokat-azzal megnyomott egy gombot, ami hatására az ajtóval szemben lévő falból kis fiókok nyíltak ki, amikben a mi hősruháink voltak- Ha készen vagytok kövessetek.

Kimentünk a "B" gyakorló pályára, ahol All Might jelent meg előttünk, a szokásos szövegével.

-Mert -itt tartott egy hatás szünetet- Én itt vagyok!-mondta, miközben beállt a tőle megszokott pózba, ami annyiból állt, hogy kitolta a mellkasát és csípőre tett kézzel vigyorog. Mindenki meglepődött, hogy mit is keres itt az első számú hős, kivéve Dekut. Először furcsáltam, hogy nem lepődött meg, mintha csak tudta volna, ezzel pedig a fejemben már el is kezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, de rájöttem, hogy az a legnormálisabb magyarázat az, hogy amennyit agyalni szokott szerintem számított rá. Ezt követően bejelentette, hogy ki, kivel lesz párban a gyakorlat alatt. Majd azt is, hogy melyik csapat melyik csapat ellen fog megküzdeni, mint gonoszok vs hősök. Az én párom egy külsőre csendes fiú lett. Mi mentünk másodiknak és az, hogy a képességét nem ismertem eléggé megnehezített engem a terv készítésében. Megpróbáltam vele beszélni, de ez sem ment.

-A második csapat készülhet-mondta Aizawa. Egy sóhajtás keretében indultam meg a kijelölt ponthoz. Nem tudtam mit kezdhetnék ezzel a gyerekkel. Az pedig, hogy Aizawa még az első nap üdvözlés képp a következő mondattal fogadott minket: "Nem volt elég bekerülni, bent is kell tudni maradni. Aki legutolsónak végez a felmérőn, attól itt búcsút veszünk." ...elégge nyugtalanított. Útközben szembe jött velem Kirishima. Mikor meglátott integetett nekem egy aranyos mosoly kíséretében.

-Oh, [Név] most ti jöttök? Öm.. kivel is vagy?

-Azt hiszem Todorokinak hívják...-mondtam mégegy sóhajtás kíséretében.

-Nem örülsz neki?

-Nem ismerem a képességét, beszélni meg nem tudtam vele. Ez kicsit megnehezíti, hogy bármit is kiterveljek. A képességem meg nem jó semmire, mások buffolásán kívül... szóval mondhatni a partneremtől függök-mondtam az utolsó mondatot alig hallhatóan a padlót nézve.

-Értem...-gondolkodott el- és azt is elhiszem, hogy most aggódsz a bent maradás miatt, de szerintem nincs mitől félned, hisz ajánlás útján került be, akkor rossz nem lehet-mondta a kezét pedig biztatóan a vállamra rakta, miközben mosolygott. Ettől pedig még a szemem is felcsillant. Igaza van! Ha nem szerzett pontot a felvételis robotokon és így is bekerült az csak azt jelentheti, hogy elég jó lehet. Nincs mitől tartanom.

-Igazad van Kirishima-mosolyogtam vissza rá, amitől a fiúnak halvány pír lepte el az arcát.

Miután az előttünk lévők végeztek, Todoroki is megjött. Mi játszottuk a "hősőket" ez pedig azzal járt, hogy meg kellett találni és megérinteni a műanyag bombát vagy mozgás képtelenné tenni a másik csapat tagjait.

Miután All Might elindította a "gonosztevő" csapatot, attól számítva 15perc múlva pedig mi is elindulhattunk. Épp készültem volna aktiválni a képességemet, azonban Todoroki beelőzött és az egész épületet megfagyasztotta. Kérdés sem volt, hogy mi nyerünk e... azért kicsit bántott a dolog, hogy semmit sem tettem hozzá, de a győzelem az győzelem.

A következő csapat Bakugou és Deku csapata volt. Náluk is ugyanaz volt, mint nálunk. A "gonosztevők" 15 percel hamarabb mentek be, azaz Bakugou és Ida.

Az osztály többi tagja választhatott, hogy nézi a jelenleg vizsgázó csapatokat vagy inkább pihen. Én az első mellett döntöttem. Rajtam kívül Todoroki, Momo, Tsuyu és Kirishima döbtött még így.

Dekuék be sem léptek még az épületbe, de Katsuki már rájuk is támadt. Pontosabban Izukura.

-Ez nem volt valami férfias- jegyezte meg mellettem Kirishima.

-Azt is figyelembe kell venni, hogy ő most a "gonosztevőt" játsza- oktatta ki Kirishima, Momo.

A végére a két fiú eléggé túlzásba esett. Az épületet is elég jól tönkre tették, ami miatt Aizawa le is szidta őket. Arról nem is beszélve, hogy Midoriya karjai szilánkosra törtek. Ennek hatására ő nyert egy útat Recovery Girl gyengélkedőjébe.

-Bakugou. Ez nem volt valami férfias! Mi ütött beléd?-szidta le barátját Kiri. Bakugou azonban figyelmen kívül hagyta- Akár meg is ölhetted vo-

-De nem tettem- szakította félbe a szőke- Amúgy is... simán ki lehetett volna térni előle-mondta, majd lezártnak nyilvánítva ezt a beszélgetést elsétált.

Másnap a képességeink fejlesztésével foglalkoztunk. Mivel mindenlinek egyéni képessége volt, más más feladatokat kellett, ahoz végrehajtaniuk, hogy fejlesszék a képességeiket. Például Dekunak fent kellett tartania az erő növelő képességét és úgy támadnia Kirishima, akinek meg kellett keményíteni a testét és pajzsként szolgálnia. Jelen pillanatban nekem, mivel én voltam az aki a képességével mindkettőjüket támogatta.

-Midoriya fiam-jelent meg az első számú hős és egyben a tanárunk.

-I-igen?-kérdezte a félénken a brokkoli. All Might félre hívta a fiút, így kettesben maradtunk Kirishimával.

-Tudod..- szólaltam meg, ezzel megtörve a csendet, ami a zöld hajú fiú távozásával alakult ki- gondolkoztam.. miért ártod bele magad mimdig Dekuék vitatkozásába?- néztem a szemébe. Először csak némán állta a tekintetem, majd megszólalt.

-Mert... Barátok, nem? Mi mind...

-Szerintem annak a kettőnek a kapcsolatát nem épp lehet, így kifejezni...

-Jó, igen. Szoktak veszekedni, de szerintem egyikük sem akar valójában rosszat a másiknak. Még Bakugou sem-mondta, miközben helyet foglalt a puha fűben. Miután sikerült leutánoznom a mozdulat sort, válaszoltam.

-Lehet igazad van, de ez akkor sem tartozik rád. Mármint, ha én vesznék össze valakivel, abba is beleszólnál?-a fiú erre nem válaszólt, így felhúztam a lábamat, majd átöleltem a kezemmel, a fejemet pedig ráhajtottam és úgy néztem a többieket.

-Igen. Megtenném- mondta kis idő elteltével- Mert barátok vagyunk-mosolygott rám, de nem a szokásos mosolyával. Ez más volt. Miközben ránéztem belesajdult a szívem. Ez nem ő volt. Nem az az aranyos kis cápa, aki mindenkivel kedves és mindig boldog. Aki azzal, hogy boldog én rád mosolyog másokra is hatással van.

-Valami baj-

-Pedig... lehetnénk többek is...-mondta alig hallhatóan, engem félbeszakítva. Ez... Ez most egy vallomás volt? Éreztem, ahogy egyre vörösebb lesz a fejem. Ezt ő is észre vehette, ugyanis ő is egyre vörösebb árnyalatokban pompázott- Mármint... Inkább felejtsük el..

- Nem gondolod, hogy egy, ilyen kijelentés után meghátrálni, az nem lenne férfias?

-Én csak.. tudod.. nem pont barátomként tekintek rád...-ettől mégjobban zavarba jöttem. Kellett nekem felhozni a férfias dolgokat... de.. hiába próbálnám, akkor sem tudnám letagadni, hogy ez a kis cápa néha olyan aranyos. És szerintem így jobb, mármint nem akarom elfelejteni az előző szavait. Ránéztem a mellettem ülőre, aki maga mellett tépegette a fűvet. Arcán ugyan annyira lehetett látni a pírt, mint az enyémen, ha nem jobban. Be kell vallanom nagyon aranyos volt. Erőt vettem magamon és a fiú ajkaira hajoltam. Először lesokkolt, de utána viszonozta a csókomat- Szeretlek [Név].

-Én is.