Kirishima x Reader
DobakKitti részére, mivel utólag, az előző Kirishima x Reader-el nem vagyok megelégedve. Helyesírási hibákért elnézést kérek előre. Jó olvasást!
A rész 2 évvel az után játszódik, hogy Kiri elvégezte az iskolát és hős lett belőle.
A nevem (T/N).
A szüleim egy rámenezőt vezetnek, ahol minden hétvégén besegítek nekik, úgy mint most.
A pult mögött ültem és vártam, hogy feltűnjön a jól megszokott vörös hajkorona.
Kirishima írt, hogy vele lesz az osztályfőnöke és az a kislány akit megmentettek.
Nyitás után körülbelül 2 órával meg is jelent, egy tejföl szőke hajú kislánnyal és egy fekete hajú férfival.
Kirishima valamit fogott a háta mögött, de nem láttam, hogy mit.
Kiléptem a pult mögül, hogy üdvözölni tudjam őket.
-Szia Kirishima! Szia Eri! Üdvözlöm uram!- hajoltam meg végül a fekete hajú férfi előtt, aki csak egy bólintással üdvözölt.
-Szia (N)!- nyomott egy puszit az arcomra. Kiri előhúzta a kezét a háta mögül, a kezében egy gyönyörű, vörös rózsacsokor volt. -Ezt életem egyetlen szerelmének, egyben számomra a legcsinosabb lánynak hoztam.- nyújtottam felém egy kisfiús mosoly kíséretében a csokrot.
-Köszönöm.- fogadtam el tőle, egy halvány pírral az arcomon. -A sarokban, az ablak mellett van egy üres asztal, foglaljanak helyet. Mindjárt megyek és felveszem a rendelésüket. -fordultam ismét a fekete hajú férfi felé, aki csak bólintott, majd elindult Eri -vel az említett asztal felé.
-(N), segítsek valamiben?-
-Köszi Kiri, de nem kell ülj le.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
*Time skip*
Mielőtt Eri és Aizawa távoztak volna, oda mentem az asztalukhoz elvinni az üres tányérokat. Mikor megálltam az asztaluk mellett, a fekete hajú elő vette a tárcáját.
-Hagyja uram, a vendéglő vendégei, nem kell fizetnie.- mondtam mosolyogva.
-De hát...-
-Aizawa sensei, hagyja, nem fogja engedni, hogy fizessen. Nála makacsabb nő szerintem nem is létezik.-
-Ebben Kirishimának van igaza, nem fogom elfogadni a pénzt.-
Miután elmentek, Kiri-vel még néhány percig beszélgettünk, míg a telefonja meg nem csörrent. Kiri odébb ment, majd 1-2 perc vissza jött.
-Fat Gum hívott, mennem kell segíteni. Mire le jár a műszakod itt leszek, valami fontosat akarok majd kérdezni. -
-Mit akart? Baj van?-
-Öhm... Nem tudom, csak annyit mondott, hogy menjek.- tette a kezét a tarkójára egy kínos mosoly kíséretében, mire én össze hitetlenkedve néztem rá, de rá hagytam a dolgot.
Egyik kezét az arcomra helyezte, másikat pedig a derekamra miközben közelebb léptem hozzá. Egy lágy csókot helyezett az ajkaimra, amit én gondolkodás nélkül viszonoztam.
-Vigyázz magadra Kiri. Várni foglak, szeretlek.-
-Én is téged.-
Ezzel elhagyta a rámenezőt.
*Time skip*
Mire véget ért a műszakom, a nap lemenőben volt.
Műszakom után vissza vettem a fehér ingem és a fekete szoknyámat.
Kirishima ígéretéhez híven a műszakom végeztével meg is jelent a rámenező előtt.
Egy bordó inget viselt, és egy fekete inget és egy szintén fekete farmert, egy lakkozott cipővel.
-Szia (N), csodálatosan nézel ki.- nézett rám mosolyogva a fiatal férfi.
-Köszönöm. Hova öltöztél ki ennyire? N..nem mintha nem állna neked jól.- fordítottam el a fejem, mintha a fal érdekesebb lenne mint az előttem álló.
-M..majd meglátod.- felelte zavart hangon egy halvány pír kíséretében.
Elindultunk a park irányába, a park bejárata előtt egy 10 méterrel megálltunk. Kirishima elővett egy fekete kendőt, majd a szemeimet eltakarta vele.
-Kiri, mégis mit csinálsz?-
-Bízz bennem és hagyd, hogy vezesselek.- súgta a fülembe.
Megfogta a kezeim és be vezetett a park belsejébe, pár perc séta után megálltunk.
-Csukd be a szemed és ne fordulj meg, csak akkor nyisd ki a szemeid és fordulj meg ha én megengedem.- mondta, mire én aprót bólintottam.
Hallottam ahogy Kirishima mögém lép, össze szorítottam a szemhéjaim amikor lekerült a szemem elől a kendő.
-Nyisd ki a szemed, de ne fordulj meg.-
Kinyitottam a szemem ahogy azt kérte, a látvány ami fogadott csodálatos volt. A körülöttünk lévő fák fényfűzérekkel és lámpásokkal, előttem, hosszan a fák előtt elnyúlva több asztal és szék volt felállítva, az asztalokon gyertyák világítottak, az asztalokon különféle ételek és italok sorakoztak. Az asztalok körül a családjaink, barátaink, csodálatos módon még Katsuki is, munkatársaink valamint Kirishima néhány tanára az UA-ből.
-(N), kérlek fordulj meg.-
Úgy tettem ahogy kért.
Kirishima előttem volt féltérdre ereszkedve, kezében egy apró, díszes dobozkával. Én csak a szám elé emeltem a kezeim miközben elkezdtek fojni a könnyeim.
-(N), nem pont a legszerencsésebb helyzetben találkoztunk, hisz nem a legromantikusabb egy fiatal hölgyet kimenteni egy gonosztevő kezei közül....- itt Tetsutetsu közbe szólt.
-Viszont nagyon férfias dolog!-
-Khm... Vissza térve... Akkor tartottalak először a kezeim közt, mai napig emlékszem, ahogy biztonságot keresve engem öleltél amikor megmentettelek. De akkor belőled is egy tolvaj lett, hisz egy pillantásoddal elraboltad a szívem és örökre rabul ejtetted. Ezután az eset után egyre többet találkoztunk, tudtam, hogy melletted akarok lenni, megvédeni mindentől, mert beléd szerettem.- itt Kiri nagy levegőt vett. - Szeretnék melletted maradni halálom napjáig. (N), megtisztelnél azzal, hogy egy szép napon a feleségem és egyszer majd a gyermekeim édesanyja leszel? Hozzám jössz?- Kirishima csillogó, reménnyel teli szemekkel nézett rám.
Egy hang alig akart kijönni a torkomon.
-I.. igen!- feleltem neki boldogsággal teli hangon.
Kirishima felegyenesedett és megfogta a jobb kezem, majd felhúzta rá a gyűrűt, majd közelebb húzva magához megcsókolt, amit rögtön viszonoztam.
Ezt a jelenetet tapsvihar és fütyülés követte, majd sok-sok gratuláció.
All Might Fat Gum-nak dőlve sírt, miközben Aizawa és Present Mic a gratulációjukat adták át.
Tetsutetsu Kendo mellett elsírta magát.
-Kiri bro! Ez olyan férfias!- szipogott
-A te sírásod annál kevésbé férfias....- verte hátba az acélszürke hajú fiút Kendo.
-Jöhet a legény búcsú!- üvöltötte el magát Katsuki, miközben aprókat robbangatott a tenyereiben.
Kirishima a fiúkkal beszélgetett, míg engem a lányok szekáltak azokkal a kérdésekkel, hogy:
"Milyen esküvői ruhát akarsz? Milyen tortát és süteményeket szeretnél? Milyen színű dekorációt tervezel. Hány gyereket szeretnél? Van e már név ötleted?"
Már most a falra mászok tőlük..... Mi lesz az esküvő tervezésénél?
*Time skip*
Szorosan Kirishimához simultam miközben egy lassú számra táncoltunk.
Kiri a fülemhez hajolt és megszólalt:
-Mit szólnál ha este megmutatnám milyen férfias is vagyok valójában?- a szemembe nézett egy kaján mosoly kíséretében.
Én csak fülig pirulva néztem rá.
-O..oké.-
Sajnos Kiri nem volt elég halk, ugyanis az immáron satu részeg Bakugo meghallotta a kérdését.
-Ezaz fhura hajú! Vihd szhobára a csajt!- kiabálta el magát ,majd kidőlt. Én Kirishima hajához hasonló árnyalatot vettem fel és a fiú mellkasába temettem az arcom.
-Bakugo fiam, szerintem mára elég az alkoholból.- kaparta fel a földről az ájult fiút All Might.
Remélem tetszett, helyesírási hibákért elnézést kérek mégegyszer.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro