MODERN VILÁG

Jó olvasás, sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni. Kérte depiskocsog5

Ismét a  kórház felé vitt az utam ahol a  párom feküdt, akit most  láthatók először  A háborúban fél szemére megvakult  és az egyik lábának egy  része  le robbant. A kórházba vezető  utamon elkísért az  5 hónapos közös kisfiunk, (F/N).
(F/N) születésnapja június 16-ra esik, pont mint Marconak

Eren és én általános iskolában felsősként  ismertük meg  egymást, mikor bántalmazás miatt átirattak, de nem csak  ez volt  az  oka, ebbe az  iskolába járt az unokatestvérem és egyben az  egyetlen  barátom, Marco Bodt.
Marco nagyon fontos  ember volt az  életemben, nagyon  sokat segített nekem,  mindig ott volt ha szükségem.
Marco miatt találkoztam  Erenel, Arminal és Mikasaval.

Miután  Marco középiskola után  egy  balesetben  elhunyt, Eren  vette át  az  életemben  a szeplős  fiú szerepét az  életemben.  Segített átvészelni a  gyászt, ott volt mellettem, támogatott, végig hallgatott.

"A kórházban ültünk Erenel a  műtő előtt ahol Marco életéért küzdöttek az  orvosok.
Egy kis idő elteltével nyílt az ajtó ahol kilépett  Marco orvosa.

-Sajnálom, de nem tudjuk  megmenteni az  életét. Köszönjenek el tőle amíg  lehet...-

Az orvost félre lökve futottam be a  műtőbe ahol  Marco  feküdt, mellkasa lassan  emelkedett, levegőt  lassan és nehezen vette. Látványára szívem össze  szorult és a gyomrom  görcsbe rándult.
A fiú  rám szegezte a fáradtságtól, meggyötörtségtől, fájdalomtól és szomorúságtól csillogó aranybarna szemeit, majd rekedt hangon megszólalt.

-(N)...-

Oda rohantam hozzá  és megfogtam a  kezét, közben Eren is oda lépett  mellém.

-M..marco! Ne merj itt hagyni! Nem  lesz semmi baj, csak  ne hagyj itt!- szemeim könnyekben áztak.

-S..sajnálom (N).... Eren....kérlek vigyázz rá...-

-Ígérem, hogy vigyázok (N)-re, Marco.-

Marco a bal  kezét kihúzta az én kezemből és az arcomra simította azt, hüvelykujjával lassan  letörölt egy könnycseppet az  arcomról.

-Köszönöm  Eren... Szeretlek (N)... Kérlek  mosolyogj továbbra is.... Hiányozni fogtok.-

Jobb kezem az arcomat  érintő  kezére simítottam és egy puszit nyomtam a homlokára, utoljára egy szelíd mosolyt eresztett cselekedetemre és végleg  lehunyta a  szemeit, miközben  a  mosolya nem  tűnt el az arcáról.

Szemeimből immáron  már  patakokban folytak a  könnyek és zokogásba kezdtem.

-Miért  mosolyogsz még  ilyenkor is?- "

Az emlék hatására egy fájdalmas  mosoly kúszott az  arcomra, majd egy meggyötört sóhaj  kúszott ki az ajkaimon.
A kórház ajtaján belépve egyből Eren  kórtermébe vettük az irányt a  kezemben  alvó fiúval.
A kórterem ajtaját kinyitva beléptem az  erős fertőtlenítő szagú, fehér szobába, ajtót magam után  halkan becsukva.

A barna hajú  férfi fáradt tekintettel  felém nézett, szemei megteltek könnyekkel és egy szeretetteljes mosoly kúszott az arcára, ahogy az enyémre is.

-Szia Eren.- oda léptem az ágyhoz és leültem rá, majd  (F/N) mocorogni kezdett. Közelebb  hajoltam a  férfihez és egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
Óvatosan Eren mellkasára fektettem (F/N)-t.

-Istenem annyira édes.  Sajnálom, hogy  nem  lehettem melletted...- óvatosan az egyik  kezét (F/N) hátára tette és cirógatni kezdte, míg másik kezével az enyémet fogta.

-Nincs semmi baj, édesanyád, Zeke, Armin és Mikasa is mellettem volt. Édesapád  vezette a  szülést, úgyhogy minden rendben ment, alíg akarta a  kezembe adni utána, annyira  örült az  unokájának. Zeke meg  már azt várja, hogy  mikor taníthatja meg  Baseballozni, Mikasa meg azt szeretné ha  boxolna, múltkor  két órán át  ezen veszekedtek.  Armin szinte minden este az  óceános könyvéből olvas fel neki. Édesanyád  is sokat foglalkozik vele.- néztem  meghatódva gyönyörű zöldes szemeibe.

-Örülök, hogy  minden rendben ment. Amint ki kerülök innen, minden szabadidőmet veletek fogom tölteni.-

-Ezt akartam én hallani.-