depiskocsog5 kérésére, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

A nevem (N) Jinn. A bátyám Eld Jinn a katonák második parancsnoka volt  felderítőegységben, akit Levi osztagvezető választott ki a különleges műveleti osztagba.

~Reader szemszöge~

Egy felderítő útról tértünk vissza, ahol többen is életüket vesztették vagy megsérültek, jó magam is a sérültek táborát erősítettem, de erről senki nem tud. Az oldalamon lett egy mély vágás, amit az egyik titán okozott. A titán elkapta az egyik társam manőverfelszereléséhez tartozó drótkötelet, majd felém lendítette a katonát, azonban a drótkötél talált el, amely mély vágást okozott.

Míg a többiek leszálltak a lovakról én úgy burultam le a lovamról a kimerültségtől. A bőröm színe elkezdett kifehéredni a vérveszteségtől. Fejem nehezen, de oldalra fordítottam ekkor láttam meg három felém futó alakot,  egyik Eld volt, másik Erwin parancsnok, a harmadik pedig Eren volt.  Látásom elhomályosult, a hallásom is eltompult, valamint egy hang alig akart kijönni a torkomon.

-(N)!- hallottam ahogy Eren ijedten a nevemet kiabálja mikor közelebb ér hozzám.

Mikor Eld mellém ért, egy kicsit megemelte a felsőtestem, és az ölébe fektette, és fojamatosan beszélt hozzám, nem értettem amit mond hisz én csak a sebre koncentráltam ami olyan érzést keltett bennem mintha lüktetne. Megnyugtatott az az érzés, hogy a bátyám és Eren a közelemben van. 

Mikor Erwin ide ért az ingem alját, -amit már át áztatott a bíbor színű folyadék- kigombolta és szemügyre vette a sebet. Erwin parancsba adta, hogy a lehető leggyorsabban és óvatosabban vigyenek be, hogy megkapjam a szükséges ellátást.
Eld miközben vitt még mindig beszélt hozzám és a nevemen szólítgatott, de többre nem emlékszem mert elnyelt a sötétség tengere.

*Time skip*

Amikor a szobában felkeltem, kint már szürkület (alkonyat) volt.
A nap utolsó sugarai bevilágított a csukott ablakon keresztül, a sugarak megvilágították az ágyam mellett egy padon ülő Erent, aki békésen aludt. A nap sugarai megvilágították az arcát amely vékony csíkokban enyhén még csillogott a sós könnyeitől.

Óvatosan és halkan megpróbáltam felülni, de ez a tervem hamar megsemmisült, hiszem amint egy kicsit megemeltem a felső testem éles fájdalom nyilalt az oldalamba, amelytől egy fájdalmas nyögés keretein belül vissza estem az eredeti pozíciómba.
Eren erre olyan lendülettel kell fel, hogy a pad amin ült, felborult.
Eren oda hajolt hozzám és a vállamba fúrta a fejét, amelyet halk szipogás követett.

-É..én sajnálom (N)! Annyira sajnálom.... Ez az én hibám, melletted kellett volna maradnom és akkor nem sérülsz meg! Úgy sajnálom, kérlek bocsáss meg...-
Itt Eren már sírt. -Fontos vagy nekem... Nem  akarlak elveszíteni... É..én szeretlek.-

Először én nem mondtam semmit, csak óvatosan át öleltem a fiút  közben egy apró puszit nyomtam a könnyektől áztatott arcára.

-Én is szeretlek. - két kezem közé fogtam az arcát, és a szemei sarkából kitöröltem néhány könnycseppett, majd óvatosan az ajkaira tapasztottam a sajátjaim, melyet a fiú meglepődve fogadott, majd pár másodperc múlva viszonozta a csókot.

*Eközben*

  
Eközben Mike  vissza fogta az ajtóban álló Eld-t, aki arra készült, hogy élve megnyúzza a zöld szemű fiút, majd a maradványait megeteti az Egyik aberrált titánnal.

Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de remélem azért tetszett.