saitorika kérésére. Jó olvasást. Remélem tetszeni fog.

Nyári szünet. Sokan otthon töltik, sokan elmennek nyaralni.

És ott vagyunk mi, Hinata és én. Mi elrángatjuk a másikat mindenfelé régi barátok lévén, idén Hinata választott és a választása nem másra esett mint:

-TOKIO-BA AKARSZ ELRÁNGATNI TE HIBBANT NARANCS?!-

-(N) ne csináld már! Tök jó buli lesz! Megnézzük a Tokiói császári palotát, Roppongi Hills-t, a Mori-tornyot, Meiji Singu szentélyt, és Asakusat meg még egy csomó helyet! Meg nem is leszünk egyedül! Bokuto-san, Akaashi-sn és Kuroo-san meg Kenma is velünk lesznek! Kuroo-san apukája segít nekünk a szállásokkal és a  bérletekkel is, mindenbe bele száll anyagilag, hogy tudjunk költekezni is! Csak egy hét az egész!-

-Jó legyen....-

Végül pár nap múlva már a Sibujai vonatállomáson álltunk és elveszett tekintettel kerestük a két csapatkapitányt és a két feladót. Viszonylag gyorsan meg is lettek, hiszen a szürke-fekete hajú ász elkezdte szinte torka szakadtából üvölteni Shoyo nevét.

"Jézusom, hogy lehet valaki enyyire hangos?"

Mikor közelebb értünk a két említett lepacsizott míg a többieknek egy hatalmas mosoly mellett köszönt, addig én csak meghajoltam elöttük mire biccentettek egyet.

-A nevem (T/N), örülök a találkozásnak, nagyon köszönöm a meghívást.-

-Istenem! Épphogy akkora mint Hinata!- ezzal felkapott a fekete- szürke hajú mire az én arcomra pír szökött.- Akaashi! Megtarthatom?!- nézett balra az egyik srácra.

-Bokuto! Te idióta bagoly! Tedd le szegény lányt!- szólt rá Kuroo, őt és Kenmat már látásból ismertem az edzőmeccseknek hála.

Miután lerakott és Akaashi vagy ötször bocsánatot kért Bokuto viselkedése miatt, én azonban nem tudtam haragudni rá, csak meglepett.
Ahogy végig néztem rajta a látványa teljesen elvarázsolt, aranyosnak találtam, hogy pillanatok alatt megváltozik a hangulata. Elképesztőnek tartottam, hogy milyen lelkesedéssel tud mesélni úgy kb.... mindenről is.

Miközben a srácok pletykálkodtak én hátul  kullogtam és halgattam ahogy kibeszélik a Shiratorizawat. Akaashi és Kuroo egy kicsit lemaradtak a bagolytól és a narancstól és mellém valamint Kenma mellé.
Akaashi átvette tőlem az utazótáskám és egy halvány mosolyt küldött felém míg Kuroo átkarolt.

-Szóval tetszik a hangerőszabályzó nélküli bagoly.- küldött felém egy sunyi  mosolyt.

-Nem, dehogy! Miből gondoljátok?-

-Mind láttuk, hogy végignéztél rajta.- szóltak mindhárman egyszerre.

-Elég feltűnően elpirultál  és még utána is őt nézted.-  

Ezek után inkább nem szóltam és csak zavaromban lehajtottam a fejem.

Talán 1 óra tömegközlekedés után megérkeztünk a Launa hotelbe, ott már 2 napra Kuroo apukája lefoglalta nekünk a szállást, három két ágyas szobát kaptunk, viszont este hétig mind a Nekomas srácoknál voltunk és társasoztunk valamit  megismerkedtünk egyre jobban egymással. Bokuto volt talán a legérdeklődőbb az irányomba, annyi kérdést tett fel, hogy nem győztem válszolni. Este úgy döntöttünk, hogy nem kérjük a vacsorát inkább keresünk egy Streatfood standot, de előtte mind átmentünk a saját szobánkba átöltözni. Mivel nagyon régóta szeretem a japán valamint kínai kultúrát is ezért, kivételesen egy kínai, rövid Hanfura esett a választásom, a ruha felső része halvány kék volt míg az alja sötétkék valamint virágos minta borította, hajamba kisebb nagyobb virágos hajdíszeket tettem amik szintén a kék különböző árnyalataiban pompáztak. Mikor kijöttem a szoba fürdőjéből Hinatával találtam szembe magam aki kishíján elejtette a kezében lévő poharat.

-BAKAA! Ennyire szarul nem nézek ki!-

A fiú csak elpirulva nyelt egy nagyot.

-E..erről szó sincs, jól áll, csak meglepődtem.- 

Innen nem szóltunk egymáshoz, magunkhoz vettük a pénzünk és irataink majd kimentünk az épület elé ahol már a többiek vártak. Mikor Kuroo meglátott elvigyorodott míg Akaashi megbökte a kétlábú baglyot, hogy figyeljen. Bokuto amint hátranézett rám egyből egy zavart mosoly ült az arcára míg a szemei alatt egy látványos pír jelent meg és egyből oldalra pillantott miközben a tarkóját vakarta zavartan.

-Izé... Nagyon jól áll ez a ruha...- mondta ahogy egy hangyányit közelebb jött.

-Na szuper, lett egy hercegnőnk az estére, szóval most akkor még testőrködhetünk is, hogy megvédjük a kis galambunkat, vagy hagyjuk ezt a kis hős baglyunkra.- röhögött fel Kuroo

Ezekután elindultunk egy hangulatos streetfoodos utcába.
Akaashi, Kenma, Kuroo grillezett tintahalat rendelt, Bokuto és Shooyo marhát rendelt  míg én csirkét, mikor  kifizettem volna a rendelésem egy erőskar óvatosan a derekamnál hátrébb húzott és szó nélkül kifizette a kért összeget.  Mikor hátra pillantottam a vállam felett egy picit meglepődtem.

-Bokuto-san?-

Ő nem szólt semmit csak levette a kezét a derekamról majd végig simított a hátamon majd visszament a többiekhez, míg én zavart tekintettel mentem  utána és elmormoltam egy köszönömöt.

Miután visszaértünk a srácokhoz ő visszaváltott a bolondos énjére amin jót derültem, főleg akkor amikor Kuroo nem figyelt és Bokuto ellopta tőle az egyik tintahalat és, hogy utána hogy elkezdte kergeti őt a fekete hajú colos srác.
Az este csodálatosan telt, körülbellül este 11-ig  voltunk kint, de még a hotelba visszatérve visszamentünk Kuroohoz és Kenmahoz.
Még egy ideig ott voltunk náluk, egy ideig még beszélgettünk.

-Hova megyünk legközelebb? Mi lesz az úticél?- néztem fel a srácokra.

-Az Ueno Park.-  szólalt meg Kenma mögülünk az ágyról.

-Most komolyan? Megyünk  múzeumokat nézni?- nézett fel Hinata  hitetlenkedve.

-Tudom, hogy nem szeretsz tanulni te tökkelütött narancs, de Tokio-hoz tartozik. Meg különbenis van még ott két szentély, hangversenyterem és egy állatkert.- veregettem hátba a fiút.

-Nekünk leginkább az állatkert és a szentélyek a fő úticéljaink.- emelte ránk  a tekintetét Akaashi- Bokuto-san baglyokat akar nézni.-

-De Kaashi! Olyan menőek ahogy kitekerik a nyakuk!-újjongott hangosan az említett.

-Majd én kitekerem a nyakad ha tovább hangoskodsz! Meglátjuk az milyen menő lesz!- vetette rá magát Kuroo, mire belőlem kitört a nevetés.

Bokuto lelökte magáról a fekete hajút és műsírásba kezdett majd a hátam mögé húzódott, átölelt és a vállamra hajtotta a fejét.

-(N), védj meg! A hülye macska bánt!-

-Ne félj Bokuto-san! Majd én megvédelek!- néztem elhatározottan Kuroo felé míg hátra nyúlva megsimogattam Bokuto fejét, mire ő bele simította a fejét  a tenyerembe míg nekem vöröslött a fejem. Pillanatokkal később mind nevetésben törtünk ki. Még egy fél órát beszélgettünk majd mind visszamentünk a szobánkba.

A napok csak úgy teltek, rettenetesen jól szórakoztunk, Bokuto és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Volt olyan, hogy kézenfogva sétáltunk a többiek előtt, vagy amikor senki sem látott minket többször is megpuszilt.

Ahogy közeledett az utolsó nap egy kicsit kezdtünk lelombozódni hiszen nem akartunk innen elmenni, főleg én nem. Nem túlzok ha azt mondom, hogy elrabolta a szívem. Mellette akartam maradni, örökre.

Az utolsó nap reggelén megérkeztünk az utolsó pontunkra, Kiotóba. Július lévén kijöttünk egy fesztiválra. Reggel becsekkoltunk a szállodába  majd elmentünk reggelizni és kimentünk sétálni.

Napközben Kiotóban mászkáltunk, elmentünk szuvenírt venni, nagyon sok lányt láttunk kimonoba bújva, míg a férfiak egy része Nanagiba és Haoriba bújt. Délután visszamentünk a szállodába  lepihenni, miután a srácok  kidőltek én visszamentem az egyik ruhsboltba ahol láttam kiállítva Kimonokat.
A boltban kiszúrtam egy darabot ami a (K/Sz) volt mìg az alja  ugyanannak a színnek egy sötétebb  árnyalatában pompázott, és különböző virág mintákkal volt díszítve.
Nem volt kérdés, hogy elhozom e, így egyből megvettem a méretemben és kerestem még az egyik ajándékos boltban egy kis apróságot Bokutonak.

Mikor visszaértem a szobánkba Hinata aggódva pislogott a telefonjára  majd észrevett és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, de pár pillanattal később hirtelen kivágódott és egy  pánikoló bagoly jött be rajta egy alsóban, engem észre se vett csak Hinatára nézett ijedten.

-Miaz, hogy eltűnt?! Mikor?!-

-B...bokuto-san,- bökött a fejével a kis narancs felém.- már vissza jött.-

Az ász csak felém pillantott agódva majd gyorsan odalépett és szorosan megölelt.

-Máskor szólj ha elmész, könyörgöm.- ölelt szorosabban- Megijedtem.-

Arcom égett és a számon egy értelmes szó se jött ki rajta, viszont szerencsére az orrom is úgy döntött, hogy idelye niagarát játszani.

Pár pillanattal később Akaashi is megjelent ő már teljesen felöltözve.

-Bokuto-san! Öltözz fel, mindjárt megölöd szegényt!-

Bokuto ilyedten nézett rám miközben észre vette, hogy vérzik az orrom és szinte egyből rohat felvenni mégvalamit addig Akaashi és Hinata adtak zsepit.

-Bokuto-san megfog ölni így az utolsó napon.-néztem rájuk miután az orrom nem játszott többé niagarát.

-Csak megijedt amikor Hinata írt neki, hogy nem talál.- mosolyodott el miközben megsimogatta fejem.

Este hét volt kitűzve  az indulás időpontjának, de nem is mi lettünk volna ha nem késünk vele.
Már kint álltunk mikor végül Akaashi és Bokuto is megjelent a szállás előtt, Bokuto megállt egyhelyben míg Kaashi odajött hozzánk, aztán hirtelen:

-Hey! Hey! Hey!- rohant oda hozzám és felkapott- Nagyon jól áll neked a Kimono (N)!- 

Elpirulva végig néztem rajta, majd végül bele néztem a gyönyörűen csillogó sárga szemeibe.

-Rajtad is nagyon jól áll a Nagagi a Haorival.- mosolyogtam rá, mire csak zavartan oldalra pillantott, majd kézenfogva indultunk neki az éjszakának.

Az éjszaka rohamosan haladt előre, csak azt vettük észre, hogy lassan éjfél lesz és elérkezik a tűzijáték fellövésének az  ideje. A tűzijátékok különböző szentélyekhez lettek kiírva, mi a Fusimi-Inari-nagyszentélynél lézengtünk éjfélig. Mielőtt éjfélt ütött az óra a harang megkondult ami figyelmeztetett minket. Bokuto feszengett és sokszor felém pillantott, de akkor még nem is sejtettem, hogy az életem egyik meghatározó  kérdését fogja nekem feltenni perceken bellül.

Amint éjfélt ütött az óra az addig sötét ég pillanatok alatt olyan lett mint egy festővászon.
Bokuto odajött majd felfedte nekem az idegessége okát.

-(N) tudod jól, hogy valójában mennyit is tudok beszélni, most mégis nem tudom, hogyan is kéne megkérdeznem azt amit szeretnék, szóval csak egyszerűen felteszem a kérdést... Megtennéd, hogy ennek a dilis bagolynak a barátnőlye leszel, majd a jövőben a felesége  és a jövendőbeli fiókáinak az anyja?-

A szívem kihagyott egy ütemet és a szemeim könnybe lábadtak, hirtelen vetettem magam  a karjai közé és sírtam el magam miközben szaporán bólogattam.

-Én lennék a legboldogabb ember, ha a barátnőd lehetnék.-

A fiú csak elmosolyodott és elhúzódott majd az ajkaimra hajolt, és egy szenvedélyes mégis lassú csókba hívott amelybe örömmel csatlakoztam be.

-Itt repül a füles bagoly!- hallottuk meg Kuroo hangját miközben villant a vaku.

1601 szó, egy kissé megcsúsztam vele. Remélem sikerült élvezhetően megírni. ^^