_Kats-chan_ részére, mivel nem teljesen voltam megelégedve az előzővel. Helyesírási hibákért elnézést kérek előre.

         ~író szemszöge~  

(N) korán reggel, kissé nyúzott állapotban. Tegnap esti veszekedés ami közte és az édesanyja között zajlott megviselte. A veszekedés addig fajult míg az édesanyja meg nem verte.

Hogy miért kezdtek el veszekedi?
Az édesanyja selejtesnek nevezte amiért nem volt képessége és azon, hogy a lány hol akarja folytatni a tanulmányait. Valamint az apja haláláért is.

-"...Ha lett volna megakadályozhattad volna azt, hogy a gonosztevők megöljék! Egy selejt vagy, neked kellett volna meghalnod!..."-

A lány karikás szemekkel, kék-zöld foltokkal tarkított bőrrel kelt ki az ágyból. Felkelés után a fürdőszobába vitte az útja, ahol némi sminkel elfedte az ütésektől elszíneződött bőrfelület. Amint ezzel végzett, vissza tért a szobába és a szekrényéhez lépett és elő vett egy fekete farmert és egy szintén fekete pólót amit még Bakugou-tól kapott, valamint egy mérettel nagyobb sötétkék pulóvert.  A lehető leghalkabban kiment a szobályából, le a nappaliba ahol az anyának csúfolt nő aludt egy üveg whisky társaságában.
A lány undorral az arcán nézte az alvó nőt. Elindult a bejárati ajtó felé azzal a céllal, hogy kiszellőztesse a fejét.

    ~Reader szemszöge~

Amint kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes kora őszi idő.

Fájt amit az anyám a fejemhez vágott, de igaza van, ha lenne képességem megmenthettem volna.

Mint mindig most is a temető felé vettem az irányt.
A temetőhöz érve vettem (K/V)-ot, majd bementem és megkerestem édesapám sírját. Letettem a virág csokrot és leültem a sír mellett található padra. Könnyes szemekkel meredtem a sírra, majd halk zokogásban törtem ki.

-Úgy sajnálom apa, ha lenne képességem, megmenthettelek volna.... Anyának igaza van.... tényleg egy selejt vagyok.-

Még egy kis ideig a sír mellett ültem majd haza indultam. Haza érve beléptem a házba ahol anyám egy késsel a kezében, egyik pillanatban nekem ugrott, ellöktem, de a kés éle a kézfejemet felsértette. 
Amint ellöktem a földön kötött ki. Kifutottam a házból és a Bakugou család házáig meg sem álltam. Könnyeim patakokban folytak végig az arcomon, futás közben többször is megbotlottam.

Mikor odaértem egy fekete autó állt a ház előtt, ezzel nem törődve kopogtam be az ajtón. Amikor az ajtó kinyílt Masaru állt ott aki kétségbe esett tekintettel figyelt engem miután észre vette könny áztatta arcom és a kezemen lévő vágást, amelyből vékony csíkként folyt még mindig a vérem.

Mikor bementem megláttam a kanapén ülni magát All Might-ot  és Radírfejet.

-Mitsuki! Hozd ide  az elsősegély dobozt! (N), te meg ülj le.- szólt egy kissé ideges hangon Masaru.

Mitsuki elment az elsősegély dobozért míg én leültem a kanapéra. Mikor leültem, a két hőstől egy aggódó pillantást kaptam, míg Katsukitól egy idegeset.
All Might közelebb jött hozzám és a vállamra rakta a kezét.

-Hogy hívnak?- kérdezte a szőke férfi, aggódó és kedves hangon.

-(T/N)...-

-Mi történt veled?- jött közelebb a fekete hajú is.

Egy szót sem szóltam, mire Katsuki, mérges, követelő hangon hozzám szólt, mire én össze rezzentem.

-Oi! Baka! Szólalj már meg!-

-Bakugo fiam, nyugodj meg. (N), mond el mi történt. Segíteni akarunk...- nézett Katsukira All Might majd rám.
Közben Mitsuki vissza tért az elsősegély dobozzal együtt, leült mellém és óvatosan a kezébe vette a kezem, majd elkezdte ellátni a sérülést.

-A.. anyám rámtámadt...-

             *Time skip*

Mialatt mindent elmeséltem, Mitsuki át kötötte a kezem.

-Értem... Intézkedni fogunk ne aggódj. Szerzünk neked addig valahol szá....- a fekete hajú nem tudta befejezni a mondatát mivel Katsuki félbe szakította.

-Nem, (N) itt marad.- szólt közbe Katsuki, meglepő módon nyugodt hangon miközben bal karjával a derekamnál fogva magához húzva, majd az ölébe ültetett és át ölelt.

Katsuki osztályfőnöke bólintott majd távoztak.

-Én köszönök mindent, de nem akarok a terhetekre lenni...-  szólaltam meg pár perc némaság után.

-Nem zavarsz, örülünk, hogy itt vagy. Mostmár nem lesz semmi baj.- nézett rám egy szeretet teljes mosollyal Mitsuki.

-Nagyon köszönöm.-

Este a fejem Katsu ölében pihent, miközben ő a       (h/sz) tincseimmel való játszással volt elfoglalva.

-Katsu...-

-Hm? Miaz?-

-Köszönöm...-

-Mit köszönsz baka?-

-Azt, hogy mellettem vagy és vigyázol rám.- felültem és bele néztem a gyönyörű, vörös íriszeibe.

-Ez csak természetes, hisz.... én..... szeretlek...- láthattam a halványan elpirult arcát, mivel a szobában égett a villany.

Vallomására elmosolyodtam és megfogtam a kezeit, majd lassan az övére tapasztottam az ajkaim, amit pár másodperc múlva viszonzott is.

-Én is szeretlek.-

A tekintetét levezette a karjaimra, amelyeken lévő zúzódásokat semmi sem takart, hisz Katsuki egyik pólója volt rajtam, ami a combom közepéig ért.

-Fáj, hogy ilyen sérülésekkel látlak...-

-Már nem lesz semmi baj, rendbe jönnek majd.- mosolyogtam rá a szőkére.

*Time skip*

~író szemszöge~

A

szőkeség figyelte a       (h/sz) békésen szuszogó lányt, ki most törékenyebbnek tűnt mint általában.
A fiú kitűrt egy (h/sz) tincset a lány arcából és egy lágy csókot lehelt szerelme ajkaira.

-Soha többé nem hagyom, hogy bármi bajod essen.....és kinyírom azt az idióta Deku-t ha a közeledbe mer menni.- súgta szerelme ajkaira halkan ez az ígéretét, majd egy puszit nyomott békésen alvó újdonsült barátnője arcára, miközben annak álmában e cselekedettől mosoly kúszott az arcára. Katsuki hátulról át ölelte alvó barátnőjét és a nyakhajlatába temette az arcát.

Remélem, hogy tetszett és valamennyivel jobb lett, mint az előző.