indoraptor77788 kérésére. Remélem tetszeni fog, jó olvasást.

Nem vagyok híres, se feltűnő és még a képességem sem kirívó, sőt, inkább átlagos.
Hősködésre nem jó, de a gyerekek szórakoztatására tökéletes.
A képességem tűz elemű, a saját tűzem segítségével "megeleveníthettem" a különböző élőlényeket, járműveket,  mesehősöket, és a mai napig munkálkodó hősöket.

De egyszer minden jónak végeszakad.
Az én életem pár napja romlott meg...

Minden azzal kezdődött amikor egy gyerek a figyelmeztetésem ellenére megpróbálta megérinteni a színes lángokat és azok  megégették a kezét.
Ezentúl a gyerekek féltek tőlem és a lángjaimtól, a szülők szép lassan eltiltották tőlem a gyerekeik.

Az albérletemet a főbérlőm felmondta mert talált valakit aki többet fizetne érte mint én.
A szüleimhez nem mehetek mert látni sem akarnak, ezért is élek közel 20 évesen külön tőlük.

De a legrosszabb csak most jött.

Mérgesen csaptam le a telefont, amin keresztül nemrég még édesanyámmal veszekedtem.
Mivel a képességem idegességemben nem tudom kordában tartani ezért  a lángok előcsaptak a testemből. Hibába próbáltam megnyugodni nem ment és a saját tűzem teljesen ellenem szegült, pár perc elteltével már az egész lakást a sűrű fekete füst lepte be. Az egyik pillanatban összeestem és csak a saját köhögésem valamint a tűz ropogását  hallottam és  üveg törést, homályosan, de láttam ahogy valaki próbál átjutni a tűzön, de ez volt az utolsó emlékem, mert a belélegzett füsttől elvesztettem az eszméletem.

~Tamaki szemszöge~

Ma kivételesen  örültem, hogy Mirio elrángatott Teriyaki csirkemellet enni, hiszen a ma esti tűzesetnél hasznomra voltak a csirkének szárnyai.

Mikor felrepültem az égő lakáshoz, a tűz már jócskán ropogott bent. Az ablakot kitörve ugrottam be a lakásba, a kis otthont belengte a füst és a tűz melege, nem kellett sok idő arra, hogy rájöjjek merre van a bent rekedt személy, hisz pillanatokon bellül meghallottam az ajtónál az elhaló köhögése hangát és észre vettem a füldön heverő testét.  Mire sikeresen átverekedtem magam a lángokot a szívem már a torkomban dobogott, mert féletem, hogy elkéstem és belehal a belélegzett füst mennyiségbe. Mikor a lányhoz értem menyasszony pózban magamhoz vettem és vissza sietve az ablakhoz kiugrottam rajta, majd lerepültem vele oda ahol a mentő várta. Miután átadtam a korommal, és sérülésekkel tarkított lányt a mentősöknek egy keserű érzés kerìtett a hatalmába, féltem, hogy nem élitúl.
Végignéztem ahogy lélegeztető gépre rakták és infúzióra kötötték, majd ahogy a kocsiba rakták és a gázra taposva, hangos sziréna szó kíséretében elhajtanak.

Ahogy néztem a távolodó, hangosan szirénázó és vakító fényeket árasztó járművet, Mirio hangját hallottammeg magam mellől, miközben az egyik kezét a vállamra rakta.

-Ne aggódj, biztos helyre jön. - nézett le rám a szőke társam egy kedves mosoly kíséretében.

-Remélem igazad lesz Mirio...- mondtam leszegett fejjel. -Holnap bemegyek hozzá a korházba.-

-Elkísérjelek  esetleg?-

-Köszönöm Mirio, de nem kell, megleszek egyedül is.-

-Rendben, de aztán ne falnak támasztott fejjel beszélj hozzá.-

-Igyekszem nem ezt tenni...-

~Író  szemszöge~

Tamaki a tegnapi elhatározásához híven már reggel a kórház épületében.

Mikor a nővér kilépett a lány szobályából Tamaki felé biccentett, hogy minden rendben, mostmár bemehet.
Az indigókék hajú fiú óvatosan bepillantott a fehér szobába és meglepetten tapasztalta, hogy a lány az ágy szélén ül, de az jobban meglepte, hogy szinte alíg van rajta kötszer.
Mikor Tamaki belépett a szobába a lány egyből rákapta a gyönyörű (Sz/sz) szemeit és kedvesen rámosolygott a fiúra.

-S..szia... Kétlem, hogy emlékszel rám, de... én vagyok az aki kimentett téged az égő lakásból. A nevem Amajiki Tamaki, de hősnéven csak Suneater... -

-A nővérnek igaza volt, tényleg aranyos vagy!-

A fiú ennek hallatán megszeppen és lehajtotta a vöröslő arcát.

-Oh nagyon sajnálom, csak kicsúszott a számon... De milyen modortalan vagyok! Köszönöm, hogy megmentettél, valamint a nevem (T/N), de szólíts csak (Becenévnek)!-

-S..semmi baj...- közelebb ment a lányhoz akinek óvatosan megfogta a kezét majd végig simított a karján, amin néhány horcsolás díszelgett. -Megkérdezhetem, hogy nem sérültél megjobban? Mármint örülök, hogy nem lett komoly bajod, csak...-

-Az érdekel, hogy nem szereztem égési sérüléseket?- a fiú csak aprót bólintott- Azért mert a saját tűzem szabadult el és gyújtotta fel a lakást, a képességem a tűz ezért a testem is sokkal jobban bírja a lángokkal szemben. Meg a saját lángaim nem nagyon ártanak nekem, komoly sérülést nem okoz... legalábbis nekem nem...-

A fiú csak halványan elmosolyodott és óvatosan megcirógatta a (N) arcát.

-Örülök, hogy rendben vagy... és tudom furcsa ezt hallani valaki olyantól akit nem is ismersz, de szerezném ha tudnád, hogyha nyomja valami a szíved, akkor azt nekem elmondhatod. Ha kiengedtek a kórházból segítek talpra állni. -  miután ezeket elmondta, a lány hirtelen  átölelte és a póló anyagát a fiú hátánál szorítani kezdte, miközben halkan sírni kezdett.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm.- ismételgette a lány miközben a sírástól remegett a teste és elhalt a hangja.

*Óriási Time Skip*

~Reader szemszöge~

Ez immáron 8 éve volt, Tamaki betartotta a szavát és segített. A lakótársi és baráti kapcsolatból fél év után szerelem lett, majd két évre rá házasság. Most pedig van egy  lassan 5 éves, (H/Sz) hajú, indigókék szemű hercegünk és egy pocaklakó hercegnőnk.

-Nyuszi.- szólított meg halkan a mellettem fekvő férjem mire felé néztem, mire abba hagyta a kerek pocakom simogatását. -Jóbban érzed magad? Nincsenek fájásaid? Nem kell semmi? Fagyi? Süti? Tonhalas szendvics kovászos uborkával?-

-Most, hogy mellettem vagy semmi bajom és csak azt szeretném, hogy cirógass még.-

-Ezt kérned sem kell. -mondta miközben felült és felém hajolt, majd megajándékozott egy eszkimó puszival, ezután vissza feküdt miközben a hasamat simogatta. Amikor megérezte, hogy rúgegyet a kicsi egy szerelmes mosolyra húzta a száját és a hasamhoz tornázta magát és  megpuszilta, majd óvatosan ráhajtotta a fejét.

-Alíg hiszem el, hogy bő egyhét múlva már a kezeim közt tarthatom, a második nyuszim is.- mondta miközben az óriási tenyerét a kerek hasam másik oldalára simította.

-Alíg várom, hogy végre itt legyen.-

-Okaa-san, Tou-san... Aludhatok veletek és Onee-chanal?

-Persze, Kaage.- Tamaki felkelt, majd  a kisfiúhoz ment és berakta az ágyba.

Kaage egyből a mellkasomra rakta a fejét, majd az apró kezét a pocakomra helyezte. Tamaki vissza feküdt és a fiúnk felett átnyúlva Kaage kezére tette az övét, míg a másik karját a saját feje alá rakta.

-Okaa-san...-

-Igen aranyom?-

-Esküszöm olyan nagy hős leszek mint Tou-san és megvédelek téged és Miyukit, meg persze apát is!-

-Nem kételkedem benne Kaage aranyom.- néztem rá mosollyal az arcomon.

-Ebben én sem kételkedem, nagyobb hős leszel mint én. Na de alvás mindhármótoknak mostmár.- nézett ránk a  Top 7. hős.

-Jó éjt Okaa-san, Tou-sn és Onee-chan.-

-Jó éjt.- szóltunk egyszerre Tamakival, majd pár perc elteltével mind átléptük az álmokkapulyát.

Remélem tetszett, sajnálom, hogy sokat kellett rá várni.