Kérte: Kyokaa2  és ittvagyokragyogok 
Anime: Jujutsu Kaisen
Karakter: Megumi Fushiguro
(Név) - neved

|𝚖𝚊́𝚜𝚘𝚍𝚒𝚔 𝚛𝚎́𝚜𝚣|

❦︎☀︎︎❦︎

„Oké egy dolgot tehetek ezek után. A mai nap követni fogom. Nem nem amiatt mert érdekel mit fog csinálni. Hanem mert akkor láthatom őt. Istenem... Talán én szeretem őt?"

Megtettem azt, amit a haza megkövetelt. Követtem szívem választottját. Sajnos lemaradtam arról a pillanatról, mikor átöltözött, mert megtámadott egy mókus...

Estefelé járhatott az idő. A nap csak a horizont alját világította meg sárgásra, de ez sem tartott sokáig. Szép tiszta volt az ég itt a Sugisawa kórház körül. Hát igen. Nem értem miért jöttünk el egészen idáig, de idáig is követtem. Egy messzebb lévő sarokban álltam, sötétbe burkolódzva, míg Fushiguro leszólított egy rózsaszín hajú fiút akinél egy átokerővel rendelkező tárgyat éreztem, majd egy kicsit arrébb álltak, hogy kettesben tudjanak beszélgetni. Nem mozdultam a helyemről, mert észrevettek volna, így sajnos nem hallottam a beszélgetésük. A világos hajú úgy viselkedett, mint egy nagyra nőtt gyerek, míg Fushiguro mint egy tanár. Nem sokkal miután befejezte a kioktatást átadtak neki egy dobozt, ami minden bizonnyal az erő forrása volt. Ezután, hipp-hopp már szaladtak el.

Miről beszélgethettek? És miért rohantak el olyan hirtelen? Az a tárgy biztos valami fontos dolog lehet, ha így sietnek miatta.

A suli felé haladtak. Az iskola körül érezni lehetett a nyomást.

Az a tárgy nem lehetett más, mint... Sukuna egyik ujja...

A halál jelenléte mindenhol ott volt. Közbe kellene lépjek. De akkor felfedném magam, ami nem lenne jó ötlet.

- Majd vigyázok a rózsaszínre itt kint.- motyogtam magam elé, majd az iskola épülete felé néztem, ahol betörtek egy ablakot. Lepillantottam a kapuhoz és a fiú már nem volt itt.

Közelebb mentem. A Fushiguro mellett két imádni való farkas harcolt, amelyek olyan aranyosak voltak.

Jóképű, szexy és még állatbarát is. Ez a srác egy főnyeremény!

Ekkor megjelent még egy átok, majd Fushiguroval kitörte a falat és a szabad ég alatt harcoltak tovább. Megmondom őszintén féltettem őt. Nem hittem a szememnek a fiú megette Sukuna ujját... Közbe kell lépjek... Ez nagyon rossz dolog... Szembe akar szállni Sukunával...

- Huh? Mit keres itt az apám? El kell innen húznom.- most már megnyugodtam. Ha apa itt van, akkor biztonságban vannak, ha éppen nem játssza a bolondot.

Míg a nagyra nőtt baba (az apám) azzal foglalkozott, hogy az elvert, véres Fushigurot fényképezte én leléceltem és a Jujutsu Tech nevű hely felé szaladtam. Ez a hely számomra olyan volt, mint egy második otthon. Leültem a nappalimba, ölembe vettem a laptopom és a mai napon gondolkodtam. Vajon mi köze lehet Fushiguronak az apámhoz. A srác említette, hogy valamit meg kell csinálnia a senseiének, de hogy apám legyen az az kizárt dolog. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy az idő múlását sem vettem észre. Mikor felpillantottam a gépemről apa ült előttem a forgós székemben fordítva.

- Gyere prücsök, mutatok valamit.- ragadta meg a karomat és vonszolt ki a szobámból egészen egy lepecsételt szobáig.

A szobába belépve ott volt a rózsaszín hajú fiú, aki megette Sukuna ujját. Tudtam mindent. Tudtam, hogy apa ezt akarja megmutatni, de én játszottam a szerepem, mert ő nem tudhatja, hogy ott voltam.

- Én drága, egyetlen, gyönyörű-szép, okos, kislányom- forgattam meg a szemeim- had mutassam be neked Itadori Yuujit. A srácot aki megette Sukuna egyik ujját és még életben van.

- Ez lehetetlen.- közöltem tényként.- Egy a millióhoz az esély arra, hogy ezt valaki túlélje.- a fiú eszméletlen volt. Közelebb mentem hozzá és tanulmányoztam egy kicsit a fiút.- Szerencsétlen pára. Nem fog még sokáig élni. A szabályzatban világosan bene van, hogy ki kell végezni.

- Ezt majd még meglátjuk...- majd közösen távoztunk a teremből, de onnan kilépve elváltak az útjaink.

A folyosón haladva elértem a terasz-folyósóig, ami előtt egy apróbb –már ahol– füves rész jött és az után terült el egy erdő. Kimentem a terasz-folyósóra ahol megpillantottam Fushigurot.

- Ha jól emlékszem Fushiguro vagy. Nem de?- ültem le mellé.

- Igen. Te meg (név).- nézett felém. Az arcán volt egy-két kötés, de még így is cuki volt.

- Pontosan.- vigyorogtam rá. Az igazgató sokszor említette már, hogy amikor vigyorgok, pontosan olyan arcot vágok, mint az apám.

- Te is Jujutsu sámán vagy?- kérdezte.

- Hát lényegében valami olyasmi.- elevenítettem fel a kiképzésem a plüssel, ami sokszor megvert mire rendesen tudtam irányítani az erőm.

- Véletlenül nem ismersz egy Gojo Satoru nevű pasast?- kereste a tekintetem, amit a földre szögeztem.

- Sajnos igen... Ő az apám. Az lenne a feladata, hogy vigyázzon rám, erre meg otthagy egyedül minden problémával, mert most éppen valamit szeretne venni. Istenem úgy érzem a vele lévő kapcsolatom olyan, hogy ő a gyerek, akire nekem kell vigyázzak.- fakadtam ki.- Bocsánat ezt muszáj volt már kiadjam magamból.- sóhajtottam, majd ránéztem.

- Át tudom érezni.- kuncogott közben.

❦︎☀︎︎❦︎

Hát egy kicsit sokáig tartott —ezért elnézést szeretnék kérni— de itt a rész.

És egy fontos közleményem van!
↓↓↓

Gome szörnyű a kézírásom. De már az a fejezet is kirajzolódott a fejemben.

Legyen szép napotok!😘❤️