Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Megumi × Reader |1|

Kérte: ittvagyokragyogok
Anime: Jujutsu Kaisen
Karakter: Megumi Fushiguro
(Név) - neved

|𝚎𝚕𝚜𝚘̃ 𝚛𝚎́𝚜𝚣|

☼︎☀︎︎☼︎

Apával Japán egyik legszebb helyén sétálgattunk, mikor is hirtelen megcsörrent a telefonja. Egy sóhajtás kíséretében hagytam ott az öreget és vettem magamnak egy adag dangout. A finom étellel a kezemben sétáltam egy padhoz, majd ott leülve kezdtem falatozni. Szemeimet napszemüveg fedte. Utáltam a színét. Pont, mint a hajamat is. Mindkettőt apától örököltem és ezek miatt hasonlítanak, mindig hozzá. A fehér haj és világos égkék szemek. Sokszor úgy érzem, az apám bébiszittere vagyok.

Az öreg a telefonjával a kezében sétált felém, az utolsó mondatának a végét csíptem csak el, majd letette a telefont.

- ... Nem jöhetsz haza, míg vissza nem szerzed. Oké? - nyomta ki a készüléket, majd süllyesztette a zsebébe. - Menjünk haza (név)-chan. - mosolygott rám, miközben belehajolt az aurámba. Mosolyra húztam az ajkaimat, majd -a már hazafelé tartó apám- mellé sétáltam, és megkezdtük a hosszú de annál fárasztóbb utunkat.

...

A szabad pillanataimat egy középiskola területén szoktam tölteni civil ruhákban. Az a hely valahogy megnyugtat, pedig a hely közelében lévő rögbipályán egy 2. osztályú átok mászkál. Fekete farmerom térdén egyre nagyobb lyuk díszeleg, míg a másik lábán a sípcsontomnál van egy hatalmas lyuk. Emlékszem akkor harapott meg életemben először átok. Kitépett egy darabot a ruhából, a fognyomát meg a lábamon hagyta. Olyan erővel rúgtam arcon a teremtményt, hogy az addig mókásan nevetgélő apámnak még a szeme is kidülledt, mikor meglátta az elrepülő átkot. Röviden összefoglalva sok mindent megéltem már ezzel a nadrággal. Fölül egy fehér ing volt rajtam. Szemeim előtt egy retró aprólencsés napszemüveg, majdnem olyan, mint apáé. Leugrottam a fáról, amin eddig tehénkedtem, mert egy rózsaszín hajú gyerek az atlétikaedzővel fog versenyezni. Követtem az embereket és egy feketehajú fiú mellett álltam meg.

- Tizennégy méter. - mondta az egyik lelkes diák, aki segített a pasasnak, akire még ránézni is fájt. Mindenki a rózsaszín hajú Itadorinak szurkolt. Egyszer már beszéltem a sráccal, kedves meg minden, de túlságosan hasonlít apára. Itadorin volt a sor.Kárörvendően felnevettem. A fekete hajú ismeretlen egy pillanatra felém fordult, majd visszanézett a pályára.A rózsaszín felkészült, majd eldobta a súlyt.

- Ö... Nagyjából harminc méter. - állt meg az egyik gyerek a focikapu előtt. Igen a súly telibe eltalálta a kapu csúcsát. Messzebb is elment volna, ha lett volna még hely.

Itadori boldogan ordította el magát. - Ez az, nyertem! - majd odaszaladt két gyerekhez.

Az edző a sokk hatására kidülledt szemekkel állt a pálya végében. Fejcsóválva haladtam a pasas felé ahol pózolva készítettem egy képet vele ami ment is ki instára a #a-nyugadt-közép-tigrise-új-áldozata. Ekkor láttam meg a sötétkék szemű srácot aki mellettem állt. Egy dolog jutott eszembe.

Jó a segge...

Várjunk. Ezt én gondoltam? Mi ez a gondolat?

Úgy beletúrnék a puhának tűnő hajába...

Atya úr isten! Még egy ilyen gondolat. Mi lehet velem?

Olyan okosnak néz ki...

A gondolataim közben elindultam kifelé. Éppen a lépcső tetején álltam és a rózsaszín ködben indultam meg lefelé, semmire sem figyelve. Mondjuk az is csoda, hogy még nem estem el. De mint tudjuk a szerencse sohasem tart örökké. Az enyém is pórul járt, mikor telibe nekimentem valakinek.

Olyan finom illata van. Legszívesebben itt tölteném az egész napom ebben az illatban...

Ekkor két kart éreztem meg a vállaimon, aminek a tulajdonosa ezzel a tettel kiszakított a rózsaszín ködből.

- Oh, bocsánat. - tértem magamhoz, majd egy halvány pírral az arcomon fejet hajtottam a gondolataimban szereplő srác előtt.

- Semmi gond. Oda kellett volna, figyeljek. - hajtott fejet ő is.

- Ez teljes mértékig az én hibám volt. - szabadkoztam. - Amúgy (név) vagyok. - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott

- Fushiguro. Ha megbocsátasz mennem kell. A senseiemnek, még vissza kell, szerezzek valamit.

Oké egy dolgot tehetek ezek után. A mai nap követni fogom. Nem nem amiatt mert érdekel mit fog csinálni. Hanem mert akkor láthatom őt. Istenem... Talán én szeretem őt?

☼︎☀︎︎☼︎

Maybe part 2?
Ihletem lenne hozzá!😂

Luv ya guys!❤️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro