Kérte: —
Anime: Jujutsu Kaisen
Karakter: Gojo Satoru
(Név) - neved
(hsz) - hajad színe
(szsz) - szemed színe

♧︎︎︎♧︎♧︎︎︎

Két éve már, hogy nem használom az átokerőmet. Régebben az legerősebb sámánok közé soroltam, az erőm felért a nagy Gojo Satoruéhoz is és én barom feladtam a sámán életet, egy botlás miatt, amit már nem tudok helyrehozni.

Két éve a saját tanoncommal mentünk egy rutinküldetésre. Az a küldetés minden volt csak nem rutin. Egy közepes szintű átokhoz hívtak ki minket erre megjelent ott kettő különleges szintű. Egyel még simán elbántam volna úgy, hogy a tanoncom ne sérüljön meg, de ők ketten voltak. Rengeteg felé oszlott a figyelmem és későn vettem észre, hogy az egyik egy halálos támadást akar mérni a szerencsétlen gyermekre. A támadást nem tudtam megakadályozni, így egy hatalmas sérülést szenvedett az ifjú. Minden erőmet összeszedtem és megsemmisítettem azt a két átkot. Ki siettem az épületből, kezemben a haldoklóval. Rögtön tisztító és gyógyító sámánok ragadtak el tőle. A gyermek nem élte meg a másnap reggelt és az élete a lelkemen szárad. Ő nekem nem csak egy tanítvány volt. Olyan volt mintha a gyermekem lett volna. Ez a nap mikor beírtam magam a történelembe, mint (név) aki legyőzött egyszerre két különleges osztályú átkot, a nap mikor elvesztettem a tanítványom, a nap mikor visszavonultam.

A kocsimban ülök egy nagy dugóban, alig akar haladni a forgalom, ami kezd eléggé zavaró lenni. A rádióból hangosan szólnak a rosszabbnál rosszabb mai slágerek. Hogyan jutott el eddig ez a mai világ... Mondom úgy, hogy anno sem voltak sokkal jobb dalok.

Hirtelen valami nagy dübögésre lettem figyelmes. Jobbra, balra pillantottam, majd a szélvédőn át elölre. Ekkor éreztem meg az átok jelenlétét. Egy különleges osztályúé volt. Éreztem. Az átok az én kocsim felé tartott.

Jaj ne...

A földbe gyökerezett, mármint autóba gyökerezett a lábam. Nem tudtam mozogni. Ez az egy átok felszakította az össze sebemet, amiket ez alatt a két év alatt befoltoztam, az idő segítségével. Az átok vészesen közeledett a járművem felé.

10 méter...
6 méter...
4 méter...

Másodpercek alatt szelte át a kettőnk között lévő távolságot. Az utolsó pillanatban ugrottam ki a kocsiból, amit ezután az egyik magasan fölénk terpeszkedő épület falának csapódott. Az aszfalt hideg volt, és rideg. Az biztos, hogy holnapra egy hatalmas lilafolt lesz a hátsómon. Összeszedtem magam, majd talpra álltam. Összpontosítottam, majd felvettem az harcpozíciót. Két éve nem használtam ezt az erőt, ahhoz képest eléggé ügyesen védekeztem az átok ellen. Elkerülte a figyelmem egy támadás, amit telibe bekaptam. A földön térdeltem, a számból vért folyt ki. Az átok, a kezébe vett, majd a szájához emelt.

Itt a vég...

Körülöttem minden világos lett. Meghaltam talán? Most már nem fog semmi sem fájni többé...

- Most már biztonságban vagy. – hallottan halkan egy hangot, majd elragadott a sötétség.

...

Egy minimálisan berendezett szobában ébredtem. A fejem hasogatott, és a mellkasom is kifejezetten fájt.

- Végre felébredtél (név). – hallottam meg egy férfihangot.

- Hogy kerültem ide? – ülök föl az ágyon, majd a szobában lévő férfihez fordulok. Szerteágazó fehér haja hívogatta az ujjaimat, szemeit egy sötét kendő fedte, amit előszeretettel téptem volna le az arcáról, hogy lássam gyönyörű szemeit.

- Egy különleges osztályú átok támadt meg. Elléggé szépen helybenhagyott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire legyengültél. – hangjában az aggodalom hallatszódott. Elfordítottam fejem Satorutól, majd némán folytak le a könnyeim.

Még a baleset előtt sok időt töltöttem a férfival. Közel kerültünk egymáshoz. Legyőzhetetlen párost alkottunk. Egy két randink is volt, az első csókunk is elcsattant, majd a baleset után kerültem minden, ami az átkokkal és a jujutsu sámánokkal kapcsolódik.

Az ágyam mellettem besüllyedt majd két erős kar fonódott körém. Karjai között megfordultam, es szorosam magamhoz szorítottam. Ruháját a könnyeim áztatták. Végre kiadtam magamból mindent. Hátamat simogatta, én meg szépen álomba sírtam magam.

Mikor felkeltem még ott volt mellettem, aminek örültem. Óvatosan puszikkal hintettem be az arcát, mire jobban magához szorított. Lassan nyitotta ki gyönyörű kék szemeit, amelyeket belefúrta az én (szsz) szemeimbe.

- Hiányoztál (név). – csókol meg, majd (hsz) hajamba is belepuszil. – Kérlek, maradj itt velem. Újra legyél a társam. Mind itt, mind az életben. (Név). Lennél a barátnőm?

Tátva maradt a szám. Nem hittem a füleimnek. Talán álmodok most?

- Igent mondok, mielőtt felkelnék ebből az álomból. – nézek rá szerelmesen. Satoru elneveti magát majd szenvedélyes csókba von.

♧︎︎︎♧︎︎︎♧︎︎︎

Hát ez is megvan.
Nem tudom mi van velem de ez is rövidke lett.
Remélem tetszett!

Luv ya guys❤️