Kérte: —
Anime: Boku no hero academia
Karakter: Aizawa Shouta
(Név) - neved
(hsz) - hajad színe
(szsz) - szemed színe

☕︎☕︎☕︎

Az évek alatt sokat melóztál azért, hogy egy saját kávézót nyithass. A szomszédos állatmenhely, örökbefogadó központ segítségével meg tudod valósítani az állmaid Cat-caffe -ját. Mindig is szeretted a macskákat és egy kávézó ahol simogathatsz egy cicát és még kávéól, teázol vagy éppen sütizel. Ennek senki sem tud ellenállni.

...

Lassan egy éve már, hogy kinyitott a kávézó és neked hála rengeteg cica otthonra is talált. Ezalatt az egy év alatt szert tettél jónéhány törzsvásárlóra, akiket már jól ismersz. Aizawa is az egyik ilyen ember. Mindig jókat beszélgettél, vele míg ő a kis kávézóban töltötte az idejét.

Ma is mint minden reggel, hatkor már bent voltam, hogy fél hétkor nyitni tudjam a kis kávézómat. Reggelente egyedül nyitok ki, míg az alkalmazottjaimnak elég csak hétre beérni. Addig nagyon kevesen jönnek erre és őket egyedül is ki tudom szolgálni. Aizawa mindig háromnegyed hétkor lép be az ajtón és legkésöbb fél nyolckor távozik. Nagyon aggaszt valami mert már egy hete nem láttam erre a férfit, pedig minden nap be szokott térni ide. Aggódtam érte.

A mai nap is reménykedve telt, hogy talán ma betér ide a férfi aki feldobja a mindennapjaimat, a férfi akinek az arca mindig megmosolyogtat, a férfi aki mellett biztonságban érzem magam. Oh egek én beleszerettem!

A nagy mélázásomból egy ismerős karcos hang szakított ki. Rögtön felpillantottam rá és tényleg ő volt! Már nagyon hiányzott nekem.

- Jó újra látni Aizawa. – ejtettem felé egy mosolyt.

- Téged is (név). – mosolyog vissza kedvesen. – Ha nem nagy probléma akkor hoztam plusz 4 kezet akik szívesen beállnak segíteni ma zárásig. – int fejével maga mögé ahol egy szőke tüsihajú és egy zöld brokkoli hajú fiú álldogált. Az előbbi mérgesen míg az utóbbi esetlenül.

- Mit ártott ez a két jómadár? – kérdezek rá hátha hallok róluk megint egy jó szaftos történetet, mert igen a szöszi Bakugou és a zöldi Midoriya sokat szerepeltek Aizawa „meséiben". Közben nekiálltam és elkészítettem a fekete hajú italát.

- Bestia merre van? – néz mélyen (szsz) szemeidbe.

- Pár napja örökbe fogadták. – nem árulod el a hősnek, hogy te voltál, mert az a kis vadóc nagyon a szívedhez nőtt azzal a sok véres sebbel együtt amit neked okozott. – Oh mielőtt még elfelejteném. Midoriya, Bakugou vár titeket az a halom szennyes edény. – böksz fejeddel a púpozott mosogató felé, mert egy „roham" után az mindig tele van.

Letettem Aizawa elé a kávéját.

- Szomorúan hallom. – szólal meg egy kis idő múlva, miközben a feketés löttyöt bámulja. – Pedig úgy a szívemhez nőtt az a fekete szépség is.

- Is? – kérdezel rá félve mert attól tartasz valaki elrabolta a szerelmed szívét.

- Igen. Egy szép fiatal nőt nem tudok kiverni a fejemből. – mondata hallatán elszomorodtál, de egy hamis mosollyal álcáztad az érzéseidet.

Elnézést kértél és elsiettél hátra, majd lerogytál az öltözőknél a hideg padlóra. Ennyi a szerelmed szíve másé. Zokogtam, nme tudtam másra gondolni csak arra, hogy sohasem lehetek majd vele együtt, mert ő mást szeret. Ekkor viszont Bestia jelent meg mellettem és dörgölőzött hozzám, hátha ezzel felvidít. A cselekedete sikeres is volt, mert egyre jobban megnyugodtam. Ott ültem, ölemben a macskámmal és simogatom, miközben a megsemmisült szívemet próbáltam összeszedni. Hirtelen csapódott ki az ajtó, ahol is legfőbb bizalmasom, egyben a helyettesem állt.

- (Név). Könyörgöm csinálj valamit azzal a két gyerekkel a konyhában, mert többet ártanak mint használnak. – akadt ki a fiatal nő. Nagy sóhajtás kíséretében kezemben bestiával mentem ki a konyhába.

- Mi a szent szart műveltek fiatalok?! Hm? – nem ordítottam, hangom teljesen nyugodt volt, ami sokkal ijesztőbbé tette ezt az egészet, mint ha mérgesen kiabáltam volna. Ott álltam mögöttük 3 méterre kezemben egy éjfekete macskával, kinek smaragdzöld szemei lekicsinylően méregette őket. Szépen nyugodtan, egyenletesen simogattam Bestiát, mikor a brokkoli térdre borult és sűrű bocsánatkérések közepette könyörgött, hogy hagyjam életbe. A szöszi, nagyot nyelve lépett egyet hátra majd lehajtotta a fejét. – Azt kértem. Mosogassatok el. Nem pedig azt, hogy áztassátok el a kávézómat és törjétek össze az összes tányérom.

- N-nem volt szándékos. – dadogta a földön térdelő srác.

- Bocsánat. – motyogta a szöszi.

- Bocs, mit mondtál? Nem hallottam. – néztem rá.

- ANYÁD! NEM FOGOM MÉGEGYSZER KIMONDANI! – ordította az arcomba a szőke, majd kezében megjelent egy pár apró robbanás.

- Ne merd megtenni. – jelent meg mögöttem Aizawa. – Fiúk itt fogtok dolgozni, míg ki nem fizetitek a tartozásotokat (Név)-nek. – néz bele (szsz) szemeidbe. – Várj. Az ott Bestia? – mutat a kezedben lévő macskára.

- Igen. Elfelejtettem mondani, hogy én fogadtam örökbe. – nevetek fel kínosan.

- Én is elfelejtettem mondani, hogy te vagy az a lány aki elrabolta a szívemet. – vont közelebb magához, majd megcsókolt. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – csókoltam vissza.

☕︎☕︎☕︎

Ennyire produktív napom még nem volt részeket illetően. 2 részt egy nap alatt megírni és van ötletem a következőre is.

Holnap jön addig is

Luv ya guys ❤️