Hát végre itt van a kedvenc ünnepem!
Ki ne szeretne cukorkát gyűjtőgetni, egy langyos őszí estén szörnynek öltözve?
Nem tudom, hogy nálatok volt-e ilyen szokás, de nálunk minden évben 4 utca össze fog és feldíszitve a házat várjuk a gyerekeket. Általában rokonok jönnek és a gyerekek a rokonaikat körbe vezetve gyűjtik a cukrokat.
Idén most az én drága "szerelmem" is velem tart, egy ütös kombinációba fogunk öltözni, én leszek a vámpír ő peddig a simogatható házi farkasom! 😂😂😂
Igen, nálunk ez teljessen normális!

Viszont nem hagyhattalak titeket rész nélkül ezért, úgy gondoltam, hogy a Free!!! most megérdemli a figyelmem.

Otthon ücsörögtél várva Gout, hogy végre felöltözhes hiszen nem szívesen tetted volna meg a fiúk előtt. Főleg nem úgy, hogy Haru a bátyád az összes srácot kirakta volna a házból.
Gondolat meneted végül a csengő hangja törte meg. Hatalmas léptekkel szelted a lépcső fokokat, végül a barátnőd előtt feltépve az ajtót huztad magaddal a szobádba. Egy könnyed sóhaj csúszott ki ajkaid közül majd megfogtad a jelmezed és neki álltál felöltözni. A terv peddig a következő volt. Miután felvetted a ruhát, ami tele volt csipkével és rózsával, elkészítettétek a sminked, és a hajad is megcsináltátok.

Nagyon tetszett neked a végeredmény és végül Gouval való beszélgetéseteket a fiúk hangja törte meg.
Kínosan érezve magad indultál meg lefele a lépcsőn. Hogy miért volt kínos? A szoknyád alig ért a combod közepéig, és még a csipkés harisnya kötőd is kilátszott. Persze volt rajtad rövid nadrág, de az nem segített a tényen.

-Oh, (Név)-san, nagyon szép vagy! - dicsért meg Nagisa.

-Huh, már féltem, hogy furcsának találjátok! - sóhajtottál könnyebbülten. - Na, mehetünk?

Elköszöntetek a szüleitektől és elindultatok a városba, hogy fél hétre az úszodához érjetek, úgyan is párokra osztva fogjátok a gyerekeket kísérni házról-házra. Hogy te miben reménykedtél?
Abban, hogy Rinnel leszel. Kis korotok óta szerelmes vagy belé, és ez a mai napig sem változott.

Az úszodába érve egy csapat izgatott gyerek futott hozzátok. Sok lány a te jelmezedet dicsérte. Végül a párok a következők lettek; Haru-Gou, Rin-Nagisa, Makoto-Izanami(az egyik ott dolgozó, és Makoto barátnője), Te és Rin.
Mindenki 10 gyerekre vigyázott. Az egyik kisfiú nagyon félt, mert ez volt az első Halloweenje itt japánban. Te peddig mosolyogva emelted fel.

-Ne félj Kisa-chan. Én megvédelek mindentől! - mosolyogtál rá, miközben letörölted könnyeit és egy puszit nyomtál az arcára.

Végül letetted és párokba állítottad a gyerekeket. Amig Rint vártátok, addig mindenkinek elmagyaráztad, hogy mindig megvárjuk a másikat, nem megyünk oda az idegenekhez egyedül, stb.
Végül Rin is megérkezett, és elmondta, hogy a többiek mit csinálnak, és hogy a gyerekeknek egy óra múlva vissza kell ide jönni.

-Nos. - kezdte Rin. - Most van nyolc óra. Kilencre vissza kel jönnünk csöppségek, rendben?

-Igen! - válaszoltak korúsban.

-Um... Etoo.. - nézett rátok az egyik kis lány. - (Név)-san és Rin-san miérz nem fogjátok meg egymás kezét, ahogyan mi?

Erre a kérdésre nem tudtál válaszólni. Segély kérően néztél Rinre aki vette a lapot.

-Tudod hercegnő, nekünk rátok kell vigyázni, de ha nagyon aggódsz (Név)-chanért, akkor a tekedvedért megfogom a kezét! - mondta a kis lány előtt guggolva, majd felnézett rád és feléd nyujtotta az egyik kezét, amit pirongva de elfogadtál.

Onnantól kezdve egy órán keresztünk csak rohangáltatok ide-oda a gyerekekkel. Viszont hálát adtatok az istennek, hogy jók voltak és nem futottak el erre-arra.
Végül sikeresen vissza értetek az úszodába. A szülők megköszöntek mindent majd leültetek az egyik folyósora. Nem volt ott rajtatok kívül senki.

-Tudod, (Név). Azon gondolkodtam, hogy miért nem hívtalak még el randira. - nézett (Sz/sz) színű szemeidbe.

-N-nem tudom. - kaptad el a tekinteted. - B-bár sokszor g-gondoltam már r-randira. - mosolyogtál rá.

-Cuki vagy amikor dadogsz... Nem is... - karolta át a derekad majd testét feléd fordította és közelebb húzott magához. - Te mindig cuki vagy!

Te csak kuncogtál egy aprót és vállára hajtottad a fejed.

-Most e-ez egy v-vallomás volt? - néztél fel rá.

-Fogjuk rá. - vigyorgott.

-A-Akkor farkaskám... T-Tiéd az e-első csókom! - vágtad rá zavartan, és egy picit elhuzodtál tőle.

Belehuzott az ölébe téged, és derekadra tette mind két kezét. Te a nyakába akasztottad a tieid, majd egy lágy puszit nyomtál az ajkaira.
Pirult arccal néztél rá.

-Ezt nevezed csóknak, Angyalkám? - kuncogott. - Inkább megmutatom mi az igazi csók!

Lassan újra ajkaidra hajolt, lassan szétnyitotta a száját és végig nyalt alsó ajkadon, mire egy kis nyőgést hallasztottál.
Ezt kihasználva nyelvét átvezette a szádba és egy heves táncba hívta a tiédet. Végül levegő hiány miatt elváltatok.

-Szeretlek (Név). Leszel a baránőm, az Angyalkám?

-Igen! - majd te kezdeményeztél egy újabb nyelvtánc párbajt, amit megint csam ő nyert.

Utánna felálltatok, és elindultatok Rinékhez. Felhívtátok Harut és a többieket, hogy most ti egy kicsit kettesben szeretnétek lenni.
Hiszen most, hogy nincsenek itthon Rin és Gou szülei így ketten lehettetek a házukban.

Lemostad az arcfestéked, és kiszedted a hajadból a rózsákat. Levetted a ruhát, és a rövid nadrágidban és trikodban mászkáltál.
Rin is levette a kabátját, a farkas füleit és farkát. A polójától is megszabadult, majd felvezetett a szobájába.

Szerintem nem kell részleteznem mi történt abban a szobában!😏