Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

7.

Este rengeteg dolog történt velem. Mikor megtudtam milyen is az alvás, mintha egy éjszaka alatt átéltem volna legalább tíz kalandot. Fehér szárnyakkal repültem a dobozdzsungel fölött. Még Chan és Jisung is velem volt. Világító kardokkal küzdöttünk meg egy démonnal, vagy éppen unikornisokon ültünk.

Reménykedtem abban, hogy minden megmarad a fejemben, azonban mikor víz folyt végig az arcomon, mindent elfelejtettem.
- Áá! Nem tudok úszni! – kiáltottam el magam, aztán kipattantak szemeim és megláttam Chant egy eszelős grimasszal az arcán.
- Megmondtam, hogy korán kelünk! – szólt rám. – És neked kell megszárítanod az ágyneműmet, azért cserébe, hogy itt aludhattál – dobta le maga mellé a vödröt, amiben már csak vízcseppek úszkáltak.
- De miért így kellett felkelteni? – néztem magamra, közben pedig kezemmel dörzsölni kezdtem ázott hajamat. A víz hatására a gatyám szorítani kezdett, ezért jobbnak láttam, ha leveszem.
- Mert arra sem ébredtél fel, mikor behúztam egyet a szuszogó orrodba... - rántotta le rólam a takarót - Most meg mégis mit csinálsz? – ragadta meg kezeimet, így a tervem meghiúsult és tovább kellett tűrnöm a szorítást.
- Nagyon szorít – nyöszörögtem, mint Chan kutyája, amikor ki kell mennie.
- Ne előttem meztelenkedj állandóan! – rántott ki a puha ágyból, majd a hátsómra csapott, ezzel útnak indítva.
- De hát tegnap te jöttél be a szobámba! – néztem hátra vállam felett - Tudod, mikor visítottam és próbáltam felöltözni, de te betipegtél - húzódott szám féloldalas mosolyra. 
Most megfogtam!

Mikor beértem a szobámba, az első volt, hogy lehajítottam magamról az alsót és kivettem a szekrényből a legelső ruhadarabot, amit találtam. Chan ezt boxernek hívta, ha jól emlékszem. Aztán mivel fogalmam sem volt mit mivel kellene felvennem, ezért becsukott szemmel, amelyiket először megfogtam, azt vettem fel.

- Kész vagy már? – hallottam meg az ajtóm elől vezetőm hangját.
- Igen! – nyitottam neki ajtót és elé léptem. A reakciója hatalmasra dülledő szemek és tátott száj volt.
- Mégis hova készülsz te ebben? – kérdezte, mikor már képes volt megszólalni.
- Szöulba, miért?
- Egyébként most is Szöulban vagy, de ez nem fontos – válaszolta, majd mélyen magába szívta a levegőt. - Ugye nem gondoltad komolyan azt, hogy egy macis pizsama felsőben és egy csíkos melegítő nadrágban hagyom, hogy kilépj a házból?
- Miért? Olyan kényelmes és nézd! – ragadtam meg a felsőmet. – Van rajta egy aranyos mosolygós lény, aki valami honeyt eszik! Hát nem cuki? – vigyorogtam Chanra szélesen, aki csak érzelemmentes arccal otthagyott. – Chanie, te mindig ilyen morcos vagy? – ugráltam utána úgy, hogy a lábam visszhangot vert.
- Ne hívj Chanienak!
- Jó, akkor Chan vezér... - váltottam hozzá hasonló mogorva arcra, amikor végre utolértem és felém pillantott.
- Vegyél visszább, vagy...
- Vagy? – kérdeztem érdeklődően.
- Semmi – hagyta rám egy legyintéssel és fejét a falba verte. - Éhes vagy?
- Nagyon – lelkesültem fel és felugrottam valamire.
- Tedd le a koszos hátsódat a konyhaasztalról, különben feldarabollak!

Bang Chanie azt mondta, hogy nem hajlandó utánam takarítani evés után, ezért inkább elhagytuk a házat. Ismét beültünk egy taxi autóba és elmentünk más dobozába enni.
- Üljünk le egy szabad helyre! – szólt, mire én levetettem magam a földre.
- Állj már fel! Mégis mit csinálsz? – ragadta meg fekete pólómat, amire sajnos le kellett cserélnem a puha felsőmet.
- De hát otthon is a földön ettünk – biggyesztettem le számat.

Miután helyet foglaltunk, odajött hozzánk, egy legalább olyan mosolygós nő, mint én. Chan megparancsolta neki, hogy mit hozzon, aztán vártunk.

- Chan, miért parancsolhatsz ennek az embernek? Ő olyan, mint, amikor az arkangyalok parancsolnak a kisebb angyaloknak, vagyis szolgálják őket? Hű! Neked vannak szolgáid? – lelkesültem be.
- Ők nem szolgák, hanem felszolgálók és ez a munkájuk. Nincsenek szolgáim, de ha ennyire tetszik neked ez az egész, akkor te lehetsz az.
- Á-á, az ki van zárva! Eleget sikáltam más angyalok szárnyát – nyújtottam ki nyelvemet a gondolatára.


Tudom, hogy kések ezzel, de boldog évfordulót Stay!
Még sok ilyen évet! ^^

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro