7.
Este rengeteg dolog történt velem. Mikor megtudtam milyen is az alvás, mintha egy éjszaka alatt átéltem volna legalább tíz kalandot. Fehér szárnyakkal repültem a dobozdzsungel fölött. Még Chan és Jisung is velem volt. Világító kardokkal küzdöttünk meg egy démonnal, vagy éppen unikornisokon ültünk.
Reménykedtem abban, hogy minden megmarad a fejemben, azonban mikor víz folyt végig az arcomon, mindent elfelejtettem.
- Áá! Nem tudok úszni! – kiáltottam el magam, aztán kipattantak szemeim és megláttam Chant egy eszelős grimasszal az arcán.
- Megmondtam, hogy korán kelünk! – szólt rám. – És neked kell megszárítanod az ágyneműmet, azért cserébe, hogy itt aludhattál – dobta le maga mellé a vödröt, amiben már csak vízcseppek úszkáltak.
- De miért így kellett felkelteni? – néztem magamra, közben pedig kezemmel dörzsölni kezdtem ázott hajamat. A víz hatására a gatyám szorítani kezdett, ezért jobbnak láttam, ha leveszem.
- Mert arra sem ébredtél fel, mikor behúztam egyet a szuszogó orrodba... - rántotta le rólam a takarót - Most meg mégis mit csinálsz? – ragadta meg kezeimet, így a tervem meghiúsult és tovább kellett tűrnöm a szorítást.
- Nagyon szorít – nyöszörögtem, mint Chan kutyája, amikor ki kell mennie.
- Ne előttem meztelenkedj állandóan! – rántott ki a puha ágyból, majd a hátsómra csapott, ezzel útnak indítva.
- De hát tegnap te jöttél be a szobámba! – néztem hátra vállam felett - Tudod, mikor visítottam és próbáltam felöltözni, de te betipegtél - húzódott szám féloldalas mosolyra.
Most megfogtam!
Mikor beértem a szobámba, az első volt, hogy lehajítottam magamról az alsót és kivettem a szekrényből a legelső ruhadarabot, amit találtam. Chan ezt boxernek hívta, ha jól emlékszem. Aztán mivel fogalmam sem volt mit mivel kellene felvennem, ezért becsukott szemmel, amelyiket először megfogtam, azt vettem fel.
- Kész vagy már? – hallottam meg az ajtóm elől vezetőm hangját.
- Igen! – nyitottam neki ajtót és elé léptem. A reakciója hatalmasra dülledő szemek és tátott száj volt.
- Mégis hova készülsz te ebben? – kérdezte, mikor már képes volt megszólalni.
- Szöulba, miért?
- Egyébként most is Szöulban vagy, de ez nem fontos – válaszolta, majd mélyen magába szívta a levegőt. - Ugye nem gondoltad komolyan azt, hogy egy macis pizsama felsőben és egy csíkos melegítő nadrágban hagyom, hogy kilépj a házból?
- Miért? Olyan kényelmes és nézd! – ragadtam meg a felsőmet. – Van rajta egy aranyos mosolygós lény, aki valami honeyt eszik! Hát nem cuki? – vigyorogtam Chanra szélesen, aki csak érzelemmentes arccal otthagyott. – Chanie, te mindig ilyen morcos vagy? – ugráltam utána úgy, hogy a lábam visszhangot vert.
- Ne hívj Chanienak!
- Jó, akkor Chan vezér... - váltottam hozzá hasonló mogorva arcra, amikor végre utolértem és felém pillantott.
- Vegyél visszább, vagy...
- Vagy? – kérdeztem érdeklődően.
- Semmi – hagyta rám egy legyintéssel és fejét a falba verte. - Éhes vagy?
- Nagyon – lelkesültem fel és felugrottam valamire.
- Tedd le a koszos hátsódat a konyhaasztalról, különben feldarabollak!
Bang Chanie azt mondta, hogy nem hajlandó utánam takarítani evés után, ezért inkább elhagytuk a házat. Ismét beültünk egy taxi autóba és elmentünk más dobozába enni.
- Üljünk le egy szabad helyre! – szólt, mire én levetettem magam a földre.
- Állj már fel! Mégis mit csinálsz? – ragadta meg fekete pólómat, amire sajnos le kellett cserélnem a puha felsőmet.
- De hát otthon is a földön ettünk – biggyesztettem le számat.
Miután helyet foglaltunk, odajött hozzánk, egy legalább olyan mosolygós nő, mint én. Chan megparancsolta neki, hogy mit hozzon, aztán vártunk.
- Chan, miért parancsolhatsz ennek az embernek? Ő olyan, mint, amikor az arkangyalok parancsolnak a kisebb angyaloknak, vagyis szolgálják őket? Hű! Neked vannak szolgáid? – lelkesültem be.
- Ők nem szolgák, hanem felszolgálók és ez a munkájuk. Nincsenek szolgáim, de ha ennyire tetszik neked ez az egész, akkor te lehetsz az.
- Á-á, az ki van zárva! Eleget sikáltam más angyalok szárnyát – nyújtottam ki nyelvemet a gondolatára.
Tudom, hogy kések ezzel, de boldog évfordulót Stay!
Még sok ilyen évet! ^^
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro