Felét sem értettem annak, amit mondtak. Chan próbálta megértetni velem, hogy mit is kellene csinálnom. Az egészből annyi maradt meg, hogy tilos kézzel hozzáérni a labdához, kivéve a kapusnak. Rohangálnom kell a labda után, aztán megszereznem azt, és ha ez megtörtént, be kell találnom a hálóba.

- Christiano Bangnaldo, tudtommal jobb vagy a kapun kívül, jobb lenne, ha Changbin lenne először kapus. Onnan megtanulhatná, hogyan is kell ezt játszani – magyarázta Hyunjin, mire Chan idegesen felkapta a fejét.
- Nem szeretném, ha már most valaki úgy eltalálná, hogy a kórházban kötne ki. Tudom, hogy néha képesek vagytok hálót szaggatni is – rúgott bele erősen a labdába, ami felé szállt, Jisung jóvoltából. A labda majdnem elrepült egészen a másik kapuig.
- Jól bánnánk az új fiúval, nyugi! – éreztem, hogy mögém settenkedett Hyunjin, majd erősen magához húzott és átkarolt. Könnyedén kiszabadulhattam volna, de inkább hagytam magam és Chant figyeltem, aki szúrós pillantásokat vetett felénk.
- A kapuban maradok és kész. Jó lenne, ha visszahoznád a labdát és nem fojtogatnád Changbint – vetette le magáról Chan a pólóját és felénk dobta. Kidolgozott testén libabőr futott át. Nem értettem, mégis miért tette, hiszen nem volt meleg. Talán csak nem volt más, ami a keze ügyébe került volna, hogy Hyunjinhoz vágja.
- Hohó, csigavér, már el is engedtem. A labdát meg majd Seungmin visszahozza – vigyorodott el féloldalasan Hyunjin.
- Lustaság – fújtatott Jisung.
Én inkább úgy mondanám, hogy a jóra való restség.

A többiek felosztották egy érmével a csapattagokat, így Hyunjin kétszemélyes csapatát erősítettem, vagy gyengítettem. Chan kidobta a labdát, hogy igazságosan esélye legyen mind a két csapatnak a nyerésre. Seungmin többször is elkiáltotta magát, hogy passzoljon neki Jisung. Azonban csapattársát elvakította az irigység és fukarkodva próbált közelebb jutni Chanhoz és a kapuhoz, lába előtt a labdával. Hyunjin így könnyedén elvette tőle a labdát és lepasszolta nekem.

- Na, mutasd meg, hogy megy ez neked Binnie! – kiáltotta utánam Hyunjin, miközben próbáltam cipőm orrával magam előtt toszogatni a labdát. Csiga lassú voltam és mikor megláttam Seungmint felém közeledni, úgy megijedtem, hogy belerúgtam a labdába, ami a hatalmas épület felé szállt el, a többi sulis irányába.

- Valaki hozza vissza! – szólt Chan a térdére támaszkodva, én pedig intettem, hogy majd én megteszem. Pillanatok alatt ott termettem a labdánál, fürge lábaimnak hála, azonban egy kis akadályba ütköztem. Egy fiú rátette a lábát és nem igazán tudtam, hogyan kérhetném el.

- Bocsi, a labdámon van a lábad! Le tudnál lépni róla? – kérdeztem egyre feljebb vezetve tekintetem rajta. Mikor elértem arcát szemeimmel, csak akkor tűnt fel, hogy én már láttam őt valahol.
- Hm? – pillantott fel rám ijedten.
- Cs-cs-csak a labdát szeretném – dadogtam, miközben ő kihúzott füléből valamit és az ujjai közé fűzte.
- Már megyek is, ha útban vagyok –fordította el apró pöttyökkel borított porcelán arcát. Nagy fürgeséggel állt fel az ülőalkalmatosságról, ami a földhöz volt rögzítve.
- Ne! Nem azt akartam! – nyúltam keze után, de nem sikerült elkapnom. A fiú még csak vissza sem nézett, az épület falai irányába lépdelt és eltűnt a takarásukban. Az árnyak jól elrejtették szemeim elől. Olyan kis aprónak tűnt a fiú és törékenynek, vagy mintha már meg is törte volna valami.

- Zöldfülű, ne foglalkozz már azzal a szepi-mepivel! – hallottam meg Jisungot, mire magamhoz vettem a labdát és még egyszer az árnyak felé tekintettem, ahol csak egy cipő orrát láttam, ami folyamatos ütemre járt.
- Jövök már! – csaptam el fejemet és visszaiszkoltam.
- Ne foglalkozz már az ilyen fogyikkal – paskolta meg a vállamat Hyunjin és elvette tőlem a labdát, majd Seungminnak dobta, aki odaállt pontosan a fehér vonal mellé és két kézzel bedobta Jisungnak.

Tudtommal nem lehet a kezünket használni. Na, mindegy.

Még körülbelül tizenöt percig játszottunk. A gyorsaságomnak hála sokszor elcsentem a labdát az ellenfelektől. De arra rájöttem, hogy szörnyen vezetem a labdát, ezért inkább mindig továbbadtam Hyunjinnak, aki több gólt is rúgott. De ez kevés volt a nyeréshez, így az ellenfeleink győztek.

- Sajnálom, borzalmas focista vagyok – biggyesztettem le ajkaimat.
- De annál cukibb – tolta arcát közvetlen elém Jisung és megsimította ujjbegyével arcomat.
- Jisung, ne simogasd Bint! – lökte odébb Chan a fiút.
- Hátrébb az agarakkal, hé! Csak megérintettem – nevetett fel Jisung és felém kacsintott.
Ez a fiú... Nem tetszik a temperamentuma.

Hellobello mindenki! Elnézést a sok kihagyásért, csak volt egy vizsgám, amire készültem és a suli kezdés is közrejátszott. De újra itt vagyok és hozom a részeket. Remélem mindenkinek jól telik az első hete a suliban! Meglátjátok, nemsokára ismét nyár lesz és pihenhettek, na meg csinálhattok mindent, amit nem sikerült megvalósítanotok. Csak legyen egy célotok, amiért érdemes a suliban ülnötök.

Mindenkinek eredményes évet kívánok!:)