Lauren:

Reggel már jóval a telefonom ébresztője előtt kipattant a szemem. Annyira izgultam Ridley miatt,hogy alig aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam és a mai napon agyaltam. Mivel nagyon korán ébredtem,volt időm alaposan szemügyre venni magam a tükörben. Barna egyenes haj,kék szem,szeplős arc. Semmi különleges. Teljesen átlagos. Nem is értem egy olyan kaliberű lány,mint Rid mit akarhat egy "szomszéd lány" külsejű átlagos lánytól? Hurrá Lauren,önbizalom az van rendesen! Miután felhagytam a kinézetem kritizálásával alaposan lezuhanyoztam,hajat mostam majd szerintem elég jól be is szárítottam. Ezek után a ruhával voltam gondban. Sosem foglalkoztam azzal mi van rajtam. Persze,nem azt mondom,hogy igénytelen vagyok,vagy ilyesmi. Csak nem szerettem órákat pepecselni azzal,hogy állok a szekrényem előtt és azon gondolkodom mit vegyek fel. Mindig is úgy gondoltam,hogy az igazinak biztos tetszem majd egy szétnyűtt szürke melegítőben is. Mégis most egy órát biztosan álltam a szekrény előtt azon agyalva mit viseljek. Elnézve Ridleyt és elnézve engem..nos hát elég szembetűnők a különbségek. Végül úgy döntöttem,mivel Ridről van szó,ő biztosan ma is csodásan fog kinézni,így nekem is muszáj összekapnom magam. Egy fehér testhez simuló topot vettem fel,fekete csőfarmerrel,a fekete bőrdzsekimmel és a rövid szárú bakancsommal. Tüzetesen megnéztem magam a szekrényem tükrében és arra jutottam egész tűrhetően nézek ki.Magamat is meglepve,úgy döntöttem sminkelek. Ami azért is furcsa,mert sosem szoktam. Az alap dolgokat sem,csak ha nagyon muszáj. I believe in natural beauty,haha. Egy ideig bénáztam,de végül sikerült feltennem egy kis szempillaspirált,alapozót,korrektort és az anyutól kölcsönvett vörös rúzsból is kentem fel. Nem is kell mondanom mennyire megilletődtem a saját tükörképemtől. Pár percig csak bámultam magam. A kislányos kinézetem teljesen eltűnt,helyette egy felnőtt nő nézett rám vissza a tükörből. Miután sikerült felocsúdnom a döbbenetből rájöttem,hogy még mindig marha korán van így lementem a konyhába.

-Lauren?-nézett rám anyu meglepetten,egy percre elszakadva a telefonálástól.

-Kicsim,de szépek vagyunk ma.-nézett fel apu is az újságjából büszkén pillantva rám.

-Jó reggelt!-intettem zavartan és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Bár sosem hagyom ki a reggelit,most az izgalomtól úgy éreztem egy falat se menne le a torkomon.

-Nahát kicsim,tényleg gyönyörű vagy. Wow!-nézett végig elismerően anya,miután letette a telefont-Minek köszönhető ez a nagy stílusváltás?-kérdezte gyanakvón.

-Én öhm..csak ehhez volt ma kedvem.-vontam vállat,de anyu átlátott rajtam.

-Aham.-bólintott-Vagy csak tetszeni akarunk valakinek,nemde?

-Kinek?-tette le apu az újságját, és most már két gyanakvó szempár vizslatott.

-Senkinek.-rágcsáltam idegesen a szám szélét-Csak..

-Csak?-ráncolta anyu a szemöldökét és kész megfogtak. Nem tudtam tovább tagadni.

-Na jó.-sóhajtottam legyőzötten-Ami azt illeti,van itt valaki.

-Látod Alice!-fordult apu anyuhoz-Megmondtam én,hogy furcsán viselkedik mostanában a gyerek.

-Ez nagyszerű hír kicsim!-tapsikolt anyu örömében és már épp átölelni készült,mikor észbe kapott és feltette a szülők számára legfontosabb kérdést-És ki lenne az?-állt meg előttem karba tett kézzel.

-Arra én is kíváncsi lennék.-állt mellé apu is. Tisztára,mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el és most kihallgatáson lennék.

-Öhm..-teljesen leblokkoltam. Azt még nagyjából könnyen eltudtam volna mondani,hogy nem épp a legjobb hírű alakról van szó. De azt,hogy adagoljam be nekik,hogy valószínűleg meleg vagyok és úgy áll a helyzet,hogy beleszerettem egy lányba?

-Hallgatunk.-sürgetett anyu.

-Azt hiszem jobb lenne,ha ehhez leülnénk.-mentettem a helyzetem. Apuék elindultak a nappaliba és leültek a kanapéra. Én utánuk kullogtam és míg beértem végig azon törtem a fejem,mit mondjak.

-Szóval..-álltam meg előttük.

-Kicsim,bökd már ki mi van! Tudod,hogy bárki is legyen az,nem ítélkezünk. Csak szeretnénk tisztában lenni a lányunk szerelmi életével.-szólt közbe apu.

-Félek,hogy kiakadtok rám.-néztem rájuk riadtan,mire mindkettejük arcvonásai ellágyultak.

-Tudod,hogy tégy bármit is,szeress bárkit is,te mindig a lányunk leszel.-mosolygott rám biztatóan anyu.

-Úgy ám,mindig az én kicsi lányom leszel. Az én életem szerelme.-mosolygott apu is,mire könnybe lábadt a szemem és sírva öleltem mindkettejüket magamhoz.

-Szeretlek titeket.-szipogtam,majd beültem közéjük.

-Mi is téged kis csillag.-törölte le mosolyogva apu a könnyeim.

-Na mondd csak,mi a helyzet.-simogatta anyu a hátam.

-Ígéritek,hogy nem akadtok ki?-kérdeztem óvatosan.

-Ígérjük!-mondták egyszerre.

-Ígérjétek meg,hogy először meghallgattok és csak utána ítélkeztek!-kérleltem őket.

-Rendben.-bólintottak én pedig vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem.

-Szóval,mint tudjátok sosem jártam még senkivel. Mert nem érdekelt. Mindig csak a tanulásra,a sportra koncentráltam. És ez egészen ideáig így is volt. Azonban nemrégiben megismertem valakit,akibe teljesen belebolondultam. Sosem tápláltam még senki iránt ilyen mély és intenzív érzéseket,mint iránta. Mágnesként vonz magához ez a lány.-itt egy pillanatra megálltam,hogy megnézzem hogy reagálnak. Nem szóltak semmit sem,csak rezzenéstelen arccal várták a folytatást,így folytattam-Azt hiszem beleszerettem ebbe a lányba. És ez ellen nem tudok tenni. Sajnálom,ha most csalódást okoztam nektek,de nem parancsolhatok a szívemnek.-fejeztem be a monológom könnyes szemekkel és lélegzet visszafojtva vártam,hogy végre megszólaljanak. Először össze,majd rám néztek,végül pedig anyu törte meg a csendet.

-Kicsim,te tényleg azt hitted,hogy emiatt csalódunk majd benned és kitagadunk?-kérdezte hitetlenül.

-Te vagy a legnagyobb büszkeségünk. Csalódást okozni nekünk? Ne butáskodj már!-veregette meg mosolyogva apu a hátam.

-Akkor nem haragszotok?-kérdeztem óvatosan.

-Ne butáskodj már!-törölte le anyu a könnyeim-Igazából hálásak vagyunk,amiért beavattál minket és nem titkolóztál előttünk.

-Bár megleptél most egy kicsit minket,de ettől még Parnell vagy és mindig is az leszel. Az én hercegnőm,aki már kész felnőtt nő. Pedig nem is olyan rég még a bőröndömbe mászott bele az üzleti útjaim előtt,hogy velem maradjon.-mosolygott apu könnyes szemekkel.

-Jaj George,hagyd abba,mert én is sírni fogok!-legyezgette anyu az arcát-Hogy felnőttél kicsim.-mosolygott és végül mégiscsak elsírta magát.

-Szeretlek titeket. Ti vagytok a legjobbak.-öleltem szorosan magamhoz mindkettejüket.

-Na jó.-törölte le anyu a könnyeit-Még mindig nem tudjuk ki a szerencsés lány,akiért így megőrül a lányunk.

-A neve Ridley. Ridley Grey.-feleltem elpirultan.

-Ridley.-ismételte anyu és erősen gondolkodott hallott e már róla valamit.

-Nem ismeritek. Csak nemrég költözött ide a nagynénjével.

-A nagynénjével?-ráncolta apu a szemöldökét.

-Igen. A szülei 3 éves korában autó balesetben meghaltak.

-Jézusom,ez szörnyű! Szegény kislány!-kapott anyu a szájához.

-Szegény lány.-csóválta apu is szomorúan a fejét.

-De izé.. Nem akarom,hogy felemlegessétek előtte. Nem igazán szeret magáról beszélni.-tettem hozzá gyorsan.

-Persze. Tudjuk kicsim mi az a diszkréció.-dorgált le anyu-Várj csak!-tette fel a mutató ujját-Nem ő az aki tegnap előtt este felhívott,hogy majd ő elvisz helyettem iskolába?

-De igen. Ő az.-mosolyogtam,visszaemlékezve a tegnapi napra.

-Nagyon kedves,tisztelettudó lány benyomását keltette.-bólintott-Ma is ő visz igaz?

-Igen.-feleltem és a telefonomra néztem-Szerintem nemsokára itt lesz.

-Figyelj kicsim! Véletlenül nem egy hullámos,fekete hajú lányról van szó akinek egy ezüst színű porchéja van? Mert ez esetben itt dekkol a felhajtónkon a kocsijának támaszkodva!-kiáltott apu a konyhából. Gyorsan felugrottam kinézni az ablakon és tényleg ott állt. Fekete haja ma is fel volt fogva,szemén napszemüveget viselt. Hozzám hasonlóan ő is fekete csőfarmert viselt,fekete fűzős bakanccsal,egy fekete bőrdzsekivel és egy fekete "Normal people scare me." feliratú haspólóval. Egyetlen szóval tudnám csak jellemezni:GYÖNYÖRŰ. Mintha megérezte volna,hogy figyelem hirtelen az ablak felé fordult,majd félrebillentett fejjel biccentett felém. Zavartan,vörös fejjel odaintettem neki,majd gyorsan eljöttem az ablaktól és a táskámért nyúltam.

-Nahát! Nagyon szép lány!-bólintott anyu elismerően.

-Mi az hogy.-bólintott apu is-Porche?-kérdezte hitetlenül.

-George!-nézett rá rosszallóan anyu.

-Jól van na. Csak ez elképesztő.

-Most mennem kell,mert már vár rám.-öleltem át őket gyorsan.

-Lauren!-szólt utánam anyu-Mondd meg neki,hogy szívesen vennénk,ha valamelyik este nálunk vacsorázna.

-Megmondom.-intettem vissza az ajtóból,majd kimentem. Ridley mikor meglátott feltolta a napszemüvegét és úgy nézett végig rajtam. Olyan zavarba ejtően mérte végig minden porcikámat míg elindultam felé,hogy a fejem teljesen rákvörös lett,mire odaértem hozzá.

-Jó reggelt Angyalom. Gyönyörű vagy.-bólintott elismerően,mire még jobban elpirultam,már ha az lehetséges.

-Jó reggelt Rid.-sütöttem le a szemem és a bakancsom orrát kezdtem tanulmányozni,mintha annyira érdekes lenne.

-Khmm...-emelte meg kézfejével az állam,ezzel kényszerítve,hogy a szemébe nézzek-Van valami baj?-kezdett fürkészni.

-Nem,semmi.-mosolyogtam rá,mire közelebb hajolt a fülemhez. Forró lehelete a nyakam csiklandozta,miközben beszélt.

-Aranyos vagy,mikor ennyire zavarban vagy.-puszilt bele a fülembe,majd kezét a derekamra csúsztatva közelebb húzott magához,homlokát pedig az enyémnek döntötte-Ugye tudod,hogy miattam nem kell változtatnod magadon?-nézett mélyen a szemembe.

-Tudom.-bólintottam egy aprót,majd karom a nyaka köré kulcsolva még közelebb húztam magamhoz egész addig,míg ajkaink össze nem értek.

-Nem lesz baj,ha a szüleid,akik egyébként most is az ablakban állva figyelik minden mozdulatunk-biccentett az ablak felé,ahol tényleg ott álltak apuék és izgatottan figyelték mi lesz-meglátják,hogy csókolózunk?-kérdezte,majd egész halványan,de elpirult!

-Wow!-kiáltottam fel-Ridley Grey zavarba jött! És miattam!-vigyorogtam elégedetten.

-Angyalom. Te már attól zavarba jössz,ha rád nézek.-lehelte ajkaimra az igazságot,mire mosolyom lehervadt-Na azért ne szomorodj el.-csókolt homlokon-Te vagy az egyetlen ember akinek sikerült elérnie,hogy fekete szívem újra érezni tudjon.-mondta mélyen a szemembe nézve.

-Szeretlek Rid.-mosolyogtam,majd nem törődve anyuékkal ajkaira tapadtam.

-Én is téged Angyalom.-mosolygott,mikor elváltunk,majd egy utolsó apró csókot nyomott a számra és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót.

-Ugye ma az iskolába megyünk?-fordultam felé,mikor beszállt.

-Lehet.-vigyorgott miközben visszavette a napszemüvegét.

-Ridley!-szóltam rá.

-Nyugalom Angyalom. Igen,ma a börtönbe megyünk,hogy tovább növeld a 180as IQ-dat.

-Ezt meg honnan tudod?-néztem rá gyanakvóan. Tudtommal nem említettem neki,ráadásul ezeket az információkat csak az aktámban tartják számon.

-Vannak forrásaim.-ködösített már megint.

-Te belenéztél az aktámba!-kiabáltam rá.

-Talán igen.

-Dehát..Mi?! Hogy?! És mikor?!-bombáztam a kérdéseimmel enyhén hisztérikus állapotban.

-Nyugalom Angyalom. Zavar,hogy utánad néztem?-nézett rám a visszapillantóból. Tulajdonképp én magam sem tudtam,hogy zavar e. Hiszem én is utána néztem. Apropó utána nézés.

-Ha már itt tartunk,elárulnád,hogy lehet az,hogy az iskolai aktád teljesen üres?-fordultam felé.

-Szóval nem csak én kémkedem.-vigyorgott pimaszul.

-A kérdésre válaszolj.

-Nem tudom. Biztos elnéztek valamit.-közölte lazán.

-Aha,persze. És egész véletlenül egy egész aktányi anyagot néztek el.-feleltem gúnyosan,mire lehúzódott az útról és teljesen felém fordult.

-Lehet,hogy kiloptam a papírjaim.-vont vállat.

-Hogy intézted el?

-Úgy látom néha hajlamos vagy elfelejteni,hogy egy ex bérgyilkossal jársz. Szerinted a besurranás és a lopás mennyire nehéz feladat számomra?-kérdezte szenvtelenül.

-Na jó,ez igaz.-ismertem be.

-Szuper vagyok.-vigyorgott önelégülten-De arra lennék kíváncsi,te hogy intézted el,hogy belenézhess az aktámba?-mutatott rám.

-Megvannak a módszereim.-szegtem fel az állam-Én is szuper vagyok.-mondtam,mire hangosan felnevetett.

-Az vagy.-hajolt át az ülésen,majd megcsókolt.

-Khm..-toltam vissza a helyére-Elkésünk.

-Stréber.-vetette oda,miközben beindította az autót én meg nyelvet öltöttem rá-És igen érett.-gúnyolódott vigyorogva.

-Haha.-grimaszoltam-Egyébként mikor keltettem fel annyira az érdeklődésed,hogy belenézz az aktámba?

-Már a legelső tanítási napon.-nézett rám egy pillanatra-És én a tiéd?

-Lehet,hogy már a legelső tanítási napon utána néztem egy-két dolognak veled kapcsolatban.-fordultam az út felé.

-Sejtettem. Ezt az egy-két dolgot úgy kell értenem,hogy..

-Hogy miután az aktádban nem volt semmi,órákig keresgéltelek mindenféle közösségi oldalon.-fejeztem be helyette a mondatot-Nyugodtan nevess csak.-mondtam,de nem tett ilyet. Helyette összekulcsolta a kezeinket,majd nyomott rá egy csókot. Az út további részében már nem beszélgettünk,csak mikor leparkolt a suli parkolójában.

-Rid.-szóltam,mire felém fordult-Most mi lesz?

-Mi lesz?-ismételte értetlenül.

-Úgy értem..úgy értem velünk. Mi lesz?

-Angyalom.-vette le a napszemüvegét-Attól félsz,hogy esetleg letagadnálak?-nézett mélyen a szemembe.

-I-igen.-ismertem be zavartan. Nem szólt egy szót sem,csak kiszállt,kinyitotta nekem az ajtót,majd mikor kiszálltam nekilökött a kocsi oldalának és vadul megcsókolt.

-Hú!-nyögtem ki fülig elvörösödve,mikor elváltunk.

-Angyalom.-mosolygott,majd még egyszer megcsókolt,aztán elindultunk a suli felé.

-Mindenki minket bámul.-vörösödtem tovább. És tényleg így volt. Minden egyes ember minket nézett,miközben sétáltunk.

-Nem. Nézd,az a srác csak pont ránk pillantott.-mutatott valami Harry Potter kinézetű szemüveges srácra. Mintha ezzel megnyugtatott volna-Áh,ha már úgy is pokolra jutok,szegjek meg legalább minden szabályt.-szólalt meg hirtelen,majd karját átvetette a vállam felett és úgy húzott szorosan magához,miközben nyomott egy csókot a számra. Épp odaértünk a suli bejáratához,mikor megláttam,hogy a parkoló egyik végéből Jesse bámul összehúzott szemekkel Zack kocsija mellől.

-Ajaj!-fogtam meg szabad kezemmel a fejem.

-Mi az? Baj van?-nézett le rám Rid aggodalmasan.

-Jesse. Nem hiszem,hogy a szíve csücske lennél.-biccentettem egy aprót Jesse felé,aki még mindig résnyire szűkült szemekkel figyelt minket.

-Ja,szerintem se.-vágott egy grimaszt,majd lenézett rám-Akarsz beszélni vele?

-Most nem. Majd később megbeszéljük.-fordultam el Jessék társasága felől.

-Biztos?-kérdezte még egyszer.

-Igen.-mosolyogtam rá,mire megnyugodott és nyomott egy puszit a homlokomra. Az iskolába belépve sem változott a helyzet. Bármerre mentünk,mindenfelé megbámultak minket. Mondjuk Ridley tett is róla. Folyton megcsókolt,majd kezét a derekamra téve tartott maga mellett,miközben én oda-oda köszöngettem az ismerőseimnek. Páran,főleg inkább fiúk sorban 'Hú'-ztak,de egyébként senki nem szólt. Legalább is nekünk nem,azonban a hátunk mögött ment rendesen a sutyorgás. A terembe érve minden ment a szokásos módon. Mi Ridleyval elfoglaltuk a helyünk a nyelvi előadó végében,ugyanis dupla angollal kezdtünk. Itt 4 személyes asztalsorok vannak. Mi úgy ültünk,hogy szélen egy srác,Mark ült,mellette Rid,majd én és a másik szélen Jesse. Remek,gondoltam. Így legalább tudunk majd beszélni. Jesse becsengő előtt 3 perccel esett be a terembe és egyetlen szó nélkül vágta le magát mellém. Ekkor Ridley elengedte a vállam és a telefonját kezdte el babrálni,hogy nyugodtan tudjak beszélni Jessel.

-Hello.-köszöntem felé fordulva,mire a reakciója valami grimasz volt. Hurrá,ez nehezebb lesz,mint gondoltam- Öhm..beszélhetnénk?-néztem rá kérlelően.

-Miről?-kérdezte élesen,majd felém fordult.

-Inkább kiről.-sütöttem le a szemem,és egy pillanatra Ridley felé fordultam aki épp pár osztálytársunkkal beszélgetett valami sorozatról. Mikor észrevette,hogy figyelem halványan rám mosolygott,mire ismét elpirultam.

-Most nem.-fordult vissza előre Jesse.

-Kérlek! Ne haragudj már rám!-esedeztem.

-Nem haragszom. De ezt ne most beszéljük meg.-koptatott le. Épp válaszoltam volna,de pechemre pont belépett a tanár,így nem tudtam már szólni. Végig izegtem-mozogtam az egész órát,ami Ridnek is feltűnt.

Minden rendben?

Csúsztatott elém egy kis cetlit,rajta a gyönyörű kézírásával.

Igen. Csak várom már,hogy végre kicsengessenek.

Csúsztattam vissza elé,mire elmosolyodott.

Szerintem ezzel nem csak te vagy így.

Tudom,de nem úgy értettem. Szünetben beszélek Jessel.

Rendben. Addig én elmegyek majd veszek valami kaját.

Nem akarsz mellettem lenni?

Ha ott lennék nem tudnátok úgy beszélgetni. És amúgy is ez olyan csajos dolog,azt hiszem. Beszéljétek csak ki nyugodtan a szerelmi életünket,majd szünet után találkozunk.

Haha. Nem is szoktunk ilyet.

Angyalom.

Nézett rám amolyan "kinek akarsz te hazudni?" stílusban.

Na jó,talán mégis szoktunk ilyet csinálni.

És miből is áll pontosan az a beszélgetés,mikor kitárgyaljátok a kapcsolatotok?

Nagyjából annyiból,hogy felteszünk egy csomó csajos kérdést,pl. hogy csókol a másik,meg ilyenek.

És én hány pontot kapnék a teszteteken?

Hm.. Hát kinézetre tűrhető vagy. A csókod. Az meg elmegy.

-Elmegy?-nevetett fel hangosan,mire mindenki felénk fordult.

-Parancsol, Miss Grey?-nézett felénk szúrós szemmel Mrs Harrison.

-Nem tanárnő.-felelte még mindig szórakozottan Rid.

-Ez esetben elismételné kérem,amit az előbb mondtam?-kérdezte,mire rémülten néztem Ridleyra,aki látszólag teljesen nyugodt volt.

-Hogyne.-felelte mosolyogva,majd szóról szóra elismételte amit Mrs Harrison mondott.

-Az órára figyeljen ha kérhetem,Miss Grey.-felelte zavartan a tanárnő,mire Rid mosolyogva bólintott. A többiek mind elismerően pillantottak rá,többek között én is.

-Ezt hogy?-suttogtam elképedve,mire lazán vállat vont és arcon csókolt. Pár perccel később kicsengettek. Rid utoljára biztatóan rám mosolygott,majd kiment a teremből a többiekkel. Időközben Jesse is kiindult,de utána szaladtam és a folyosón félrehúztam.

-Kérlek,ne viselkedj így velem!

-Én ne viselkedjek így? Hol a fenében voltál tegnap? Azt ne mondd,hogy beteg voltál és otthon,ugyanis felhívtam anyud,aki azt mondta még nem értél haza,biztosan a könyvtárban vagy.

-Én tegnap..én egész nap Ridleyval voltam.-sütöttem le a szemem.

-Gondoltam. És nehezedre esett volna esetleg visszahívni,ha már én egész nap kerestelek?-rivallt rám.

-Már csak reggel láttam,hogy kerestél. Tegnap este pedig nem volt eszembe,hogy hívjalak. Ne haragudj rám kérlek!-néztem rá bociszemekkel.

-Nem haragszom. Csak azt hittem legjobb barátnők vagyunk és beszámolsz egy ilyen dologról.

-Azok is vagyunk. Te vagy a legjobb.-öleltem magamhoz-Ne haragudj.-súgtam a fülébe.

-Na jól van.-tolt el magától-Térjünk a lényegre. Mi van most veletek?

-Hát mi..

-Ridley és te?

-Együtt vagyunk.-fejezte be a mondatot Rid,aki akkor ért oda hozzánk az egyik kezében egy csokival a másikban pedig egy kólával,amiket végül nekem adott.

-Nem kedvellek.-nézett farkasszemet Jesse Riddel-De megtűrlek,mert a barátnőm valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag teljesen beléd zúgott.

-Ez igazán nagyvonalú tőled.-felelte kifejezéstelen hangon Rid.

-Figyelni foglak,csakhogy tudd. Tudom miféle veszélyes alak is vagy te. És ha bármi olyat észreveszek,amivel bajba sodorhatnád Laurent esetleg megbántod,velem Jesse Wilsonnal gyűlik meg a bajod.

-Nem áll szándékomban sem veszélynek kitenni,sem bántani őt.

-Majd meglátjuk.-felelte ridegen Jesse- Most megyek megkeresem Zacket. Még beszélünk kislány.-ölelt át,majd elsétált.

-Hát tényleg nem vagyok a szíve csücske.-nézett rám szórakozottan Rid,majd a szekrényekhez taszított-Szóval csak elmegy a csókom?-nézett le rám.

-Hát ami azt illeti..-játszottam meg magam-Ja,elmegy.-vágtam egy grimaszt,mire felmordult és a kezeim leszorítva teljesen rám hajolt.

-Szóval elmegy,mi?-nézett rám kihívóan,majd olyan vadul és szenvedélyesen csókolt meg,hogy beleszédültem. Ha nem tartott volna tuti,hogy ott esem össze.

-Na jó.-lihegtem szédülten- Észveszejtően csókolsz.-mondtam még mindig kábultan.

-Tudom.-húzódott el pimaszul vigyorogva. Utána akartam ütni,de még nem egészen álltam meg a lábamon,így végül a karjaiba zuhantam.

-Csak nekem van enyhén Déja vu érzésem?-nézett mélyen a szemembe.

-Inkább segíts fel.-nyújtottam rá nyelvet. Lassan segített felegyenesednem,majd mikor már újra megálltam a lábamon még utoljára megcsókolt,aztán kézen fogva bementünk a terembe. A nap további része végig így telt. Rid és Jesse miattam kénytelenek voltak megtűrni egymást,de azért oda-oda szólogattak egymásnak,ami egy idő után kezdett kellemetlen lenni,így inkább én ingáztam közöttük,ezzel alaposan lefárasztva magam a nap végére.

-Pfu,de jó,hogy vége!-sóhajtottam egy hatalmasat,mikor kiléptem a suli épületéből.

-Van kedved eljönni vásárolgatni egy kicsit? Tudod egy csajos délután.-fordult felém Jesse,miközben a parkoló felé sétáltunk.

-Délután nem ér rá.-szólt oda Rid.

-Mi van fedett ügynök,már az idejét is te osztod be? Amúgy is tőle kérdeztem.-flegmázott vissza Jesse,majd inkább visszafordult hozzám.

-Én öhmm..-fogalmam sem volt mit mondhatnék. Egyikőjüket sem akartam megbántani.

-Jó ne mondj semmit. Gondolhattam volna,hogy majd inkább ezzel lennél. Mindegy,majd legközelebb előre időpontot egyeztetek vele,hogy tudjam mikor érsz rá a legjobb barátnődre.-mondta flegmán.

-Jesse..

-Mondom,hogy mindegy. Majd viszem Zacket. Na pá,később beszélünk.-ölelt át,majd egy szó nélkül otthagyott.

-Ez nem volt rendes tőled.-közöltem Riddel,miközben beszálltam a kocsiba.

-Mégis mi?-kérdezte,mikor beült mellém.

-Ahogy egész nap viselkedtetek egymással.

-Nagyon jól tudod,hogy ő indította el a háborút. Én pedig nem fogom megadni neki azt az örömöt,hogy kihátrálok.

-Akkor sem ha én kérem?-fordultam felé.

-Angyalom.-nézett rám egy pillanatra,de nem szólt semmit.

-Bele se gondoltok milyen nehéz ez nekem. Egész nap köztetek cikázok,mert ha egyszerre vagytok ugyanazon a helyen,csak úgy repkednek a sértegetések köztetek.

-Angyalom..

-Nem,még nem fejeztem be!-szakítottam félbe-Nekem ti ketten vagytok már az életem és úgy érzem ketté szakadok,mert egyikőtöknek sem akarok fájdalmat okozni.

-Ígérem normálisabb leszek vele és civilizáltabban fogom kezelni.

-Ígéred?-néztem rá kétségbeesetten.

-Ígérem.-nyomott egy gyors puszit a számra,majd vissza is fordult az út felé. A házunk elé érve kinyitotta nekem az ajtót,mint mindig,majd nekitaszított a kocsi oldalának és két oldalamon megtámaszkodva hajolt hozzám.

-Egy óra múlva visszajövök érted. Szeretném a délutánt veled tölteni.-lehelt apró csókokat a nyakamra,majd az ajkaimnak támasztotta az övéit és úgy nézett a szemembe. Aprót bólintottam,majd az egyik kezem a hajába fűzve húztam közelebb magamhoz csók közben.

-Na menj.-nyomott egy utolsó csókot a számra,majd elhúzódott,hogy elengedjen.

-Akkor viszlát egy óra múlva.-köszöntem neki már az ajtóban állva.

-Egy óra múlva.-mosolygott rám,majd beszállt a kocsiba és elhajtott. A házba érve csend fogadott,mert apuék mindketten késő estig dolgoztak. Melegítettem magamnak a tegnapi vacsorából,majd felvonultam a szobámba és vártam,hogy leteljen az az egy óra.