Lauren:

-Miért hoztál ide?-néztem körül a tisztáson-Ma sem megyünk suliba?-kérdeztem idegesen,de Ridley nem válaszolt csak ment tovább a fűzfa felé. Gyorsan utána futottam,ekkor azonban egyszer csak Candy lépett elő mosolyogva a fa mögül.-Te?!-néztem rá elkerekedett szemekkel,majd Rid felé fordultam-Ő mit keres itt?!-kiabáltam hisztérikusan,de mintha meg sem hallott volna. Mosolyogva tovább sétált Candy felé,a lány pedig magához húzta és megcsókolta.-Mi folyik itt?!-kiabáltam a könnyeimmel küszködve,de mintha nem is hallottak volna meg,folytatták a csókolózást,majd Candy egy pillanatra felém fordult.

-Megmondtam nem? Candy mama nem mond le egykönnyen arról,ami az övé.-vigyorgott rám könyörtelenül,majd nevetni kezdett magas csilingelő hangján.

-Az nem lehet! Az nem! Ridley! Ridley!

-Ridley!-ugrottam fel verejtékezve az ágyamban.

-Shh.-vont magához Rid-Csak álmodtál. Hallottad Angyalom? Csak álom volt.-duruzsolta a fülembe,miközben a hátam simogatta.

-Annyira valóságosnak tűnt.-motyogtam a vállába.

-Mit álmodtál?-nézett könnyes szemeimbe.

-Hogy Candy visszaszerzett,én pedig elveszítettelek.-szipogtam,majd a képet felidézve újabb könnyek szöktek a szemembe-Ott voltunk a tisztáson mindhárman,de te egy szót sem szóltál hozzám,csak odasétáltál Candyhez és megcsókoltad.

-Nézz rám.-nyúlt kézfejével az állam alá-Ez sosem történhet meg. Érted amit mondok? Soha.

-Okey.-bólintottam erőtlenül.

-Szeretlek Angyalom.-törölte le ujjai hátával a könnyeim,majd megcsókolt.

-Amúgy,hogy kerülsz ide?-tértem észhez.

-Anyukád engedett be,mikor dolgozni indult. Kint vártalak a felhajtótokon,ő meg kijött hozzám és mondta,hogy nyugodtan jöjjek be,ne kint várakozzak. Ők apukáddal már elmentek itthonról,de azt üzenik szeretnek.-mondta,miközben a hajammal játszadozott.

-Aha. Okey.-bólintottam-Akkor elmegyek készülődni.-álltam volna fel,de visszahúzott,így én  a mellkasán feküdtem,ő pedig még mindig a hajammal babrált.

-Mi lenne-hajolt a fülemhez,s meleg leheletétől megborzongtam-Ha nem mennénk ma suliba? Úgyis péntek van,senkit sem érdekelne.

-Nem lenne ellenemre,de nem lehet.-néztem fel fekete szemeibe.

-Miért ne lehetne?-billentette oldalra a fejét.

-Mert iskolába menni kell. Tudod,ez a törvény.-tápászkodtam fel róla,ő pedig szórakozottan figyelt utánam.

-Stréber.-vetette oda,mire nyelvet öltöttem rá.

-Nem vagyok stréber,csak szeretem betartani a törvényeket.

-Igen?-karolta át a derekam hátulról,arcát pedig a nyakamba fúrta.

-Igen. Szerintem a törvények igenis fontosak. Olyan korlátokat állítanak fel,amik a biztonságunkat szolgálják.

-Hm.

-Hm?-fordultam felé az arcommal,így ajkaink csak pár milliméterre voltak egymástól.

-Hm.-kezdte figyelni az számat,mire beharaptam az alsó ajkam és visszafordultam a szekrény felé-Még el kellene készülnöm.-fészkelődtem kínosan a karjai közt,mire elengedte a derekam és visszafeküdt az ágyamra.

-Unalmas vagy. Pedig annyi mindent tudnék kezdeni veled.-vigyorgott szenvtelenül,majd a telefonját kezdte babrálni. A látvány ahogy ott feküdt a párnáim közt szétterülő fekete hajával,a feszes farmerjában és pólójában,eléggé felkavart engem is,és a számat beharapva néztem végig rajta,majd mikor az arcához értem éjfekete szemeivel az enyéimbe nézett,mire elkaptam a fejem és visszafordultam a szekrény felé.

-Ahogy látom neked sem lenne ellenedre.-szólalt meg pimaszul,én pedig éreztem,hogy az arcom egyre vörösebb lesz.

-Khm. Megyek letusolok.-indultam a fürdőm felé.

-Menjek veled?-búgta a fülembe,ahogy hátulról magához ölelt-Ma úgyis különösen mocskosnak érzem magam.

-Köszönöm,de képes vagyok magamban is megoldani.-hebegtem égő arccal és berohantam a fürdőbe. Még hallottam,ahogy kuncog,majd beálltam a zuhany alá. A tűzforró víz égette a bőröm,ez a forróság még sem volt olyan intenzív,amit Ridley közelsége váltott ki belőlem. Pár percig folyattam magamra a vizet,majd kiszálltam és már épp felöltöztem volna,mikor is feltűnt,hogy a nagy rohanás közepette elfelejtettem bevinni magammal a váltó ruhám.

-A rohadt életbe.-temettem az arcom a kezembe tehetetlenül.

-Minden rendben Angyalom?-hallottam Rid aggódó hangját az ajtó mögül.

-Igen,csak öhm..-dadogtam zavartan.

-Csak öhm?-kérdezett vissza és szinte láttam magam előtt,ahogy felvonja az egyik szemöldökét.

-Kint felejtettem a váltó ruhám.-hunytam le a szemem szégyenemben.

-Öhm..Szeretnéd,hogy beadjam?-kérdezte pár pillanattal később,mire bólintottam. Majd mikor rájöttem,hogy ezt valószínűleg nem látta,hangosan is megismételtem a helyeslő válaszom.-Okey,akkor becsukom a szemem,gyorsan kinyitom az ajtót,te elveszed és meg is vagyunk.

-Okey.

-Rendben,akkor 3-ra. 1,2,3.-nyitott be óvatosan,majd csukott szemmel felém nyújtotta a ruháim.

-Köszönöm.-vettem el gyorsan.

-Nem tesz semmit Angyalom.-mosolygott rám féloldalasan,majd behúzta maga után az ajtót-Bár jobban örültem volna,ha nyitott szemmel mehetek be.-hallottam sértődött hangját,mire elnevettem magam és gyorsan átöltöztem,majd ki is mentem.

-Na,meg vagyok.-fordultam körbe előtte,amit szórakozottan figyelt,majd felállt és megcsókolt.

-Gyönyörű vagy.-mosolygott rám-És sokkal jobban tetszel így smink nélkül.-kulcsolta össze az ujjaink,majd húzni kezdett maga után ki a szobámból.

-Mhm. Mi ez a jó illat?-kérdeztem a lépcsőn lefelé menet.

-Csak csináltam neked egy kis reggelit.-húzott be maga után a konyhába,majd leültetett a megterített asztalhoz.

-UUh,gofri!-csillantak fel a szemeim-Ez a kedvencem!-néztem rá meghatódottan.

-Tudom,volt egy kis segítségem.-mosolygott,majd elkezdte a tányéromra pakolni a szívecske alakúra sütött Nutellás gofrikat,végezetül pedig tejszínhabot nyomott a tetejére és egy szem epret is tett rá.

-Wow!-ámultam még mindig-Nem is tudtam,hogy ilyet is tudsz.-néztem rá meglepetten.

-Sok mindent nem tudsz még Angyalom.-kacsintott rám-Na reggelizz.

-Köszönöm szépen.-nyomtam egy gyors puszit a szájára,majd előszedtem a telefonom a zsebemből-Ez most megy az Instagramra és a Snapchatre.-fényképeztem le a mesterművét,majd gyorsan róla is csináltam egy képet,ahogy szórakozottan figyeli mit csinálok-Ez lesz a háttérképem.-mutattam felé vigyorogva a telefonom kijelzőjét,amin ott volt a tökéletes kép róla.

-Nekem jobb.-vette elő a sajátját,majd elém tartotta.

-Ez mikor?-tátottam a számat. A képen én voltam,ahogy alszom. Szörnyűbb nem is lehetett volna. Ott fekszem a hátamon,a Mickey egeres pulóveremben és a hozzá illő rövidnadrágomban,a hajam össze vissza veszi körül az arcom,a takaróm pedig gyűrötten csavarodik rám,ahogy magamhoz ölelem-Nem is ebben aludtam ma.

-Nem is ma fényképeztem.-vette vissza a telefonját.

-Akkor mikor? Mióta leskelődsz utánam?- vontam össze a szemöldököm.

-A Pokoltanyás éjjel után fényképeztem. Emlékszel? Reggel megvolt válaszolva az első 3 kérdésed. Szerinted,hogy csináltam volna,ha nem lopózom be?-játszadozott a villájával.

-Ja,igen. Már emlékszem. Aznap amúgy a frászt hoztad rám. Főleg a délutáni leveled. Még mindig nem értem,hogy jutottál be? Reggel bezártam az ablakom,ami délután is zárva volt.-néztem rá értetlenül.

-Meg vannak a módszereim.-vont vállat titokzatosan.

-Néha annyira felhúzol ezzel a titokzatoskodásoddal.-mondtam sértődötten,majd visszatértem a Nutellás gofrimhoz,amit a róla készített képpel együtt meg is osztottam a közösségi oldalaimon,s ekkor vettem észre,hogy van egy új ismerősnek jelölésem Ridley Grey néven-Nahát,nahát.-nézegettem szórakozottan a falát. Tulajdonképpen semmi érdekes nem volt rajta,egy diszkrét,szinte semmit sem mutató profilképe volt csupán. De nem is ez volt a szembetűnő,hanem a rajta lévő lájkok és az ismerőseinek a száma-Hűha,valaki nagyon népszerű.-néztem rá elképedve.

-Ja,még csak tegnap regisztráltam fel,de az iskola háromnegyed része már egy órával később az ismerősöm akart lenni.-húzta el a száját.

-Látom.-bólintottam-Mára már az egész iskola itt van. Biztos,hogy csak tegnap regisztráltál?-vontam össze a szemöldököm.

-Igen és csak miattad.-vont vállat.

-Miattam?-tettem félre a telefonom.

-Igen. Nem nagy cucc,csak gondoltam örülnél neki.-tologatta a maradék gofriját a tányérján.

-Mondtam már mennyire szeretlek?-hajoltam át az asztal felett és nyomtam egy puszit az arcára.

-Várj egy pillanatot-húzott vissza,majd elővette a telefonját és lőtt egy képet arról,ahogy megpuszilja az arcom-Még valamit elfelejtettem beállítani.-kacsintott rám,én pedig visszaültem a helyemre és a kezembe vettem a telefonom. Pár pillanattal később meg is jött az értesítés,hogy Ridley Grey megjelölt egy bejegyzésben,majd mikor rányomtam láttam,hogy kiírta kapcsolatban van velem,alá pedig az imént csinált képünket rakta be.

-Remélem jól átgondoltad ezt.-vigyorogtam rá-Most már hivatalosan is a barátnőd vagyok a nyilvánosság előtt,ugyanis felvállaltál.

-Lökött vagy.-csóválta nevetve a fejét,majd egy gyors puszi után felállt leszedni az asztalt. Nekem sem kellett sok,én is átírtam a kapcsolati státuszom,de a közös képünk helyett azt állítottam be,amit az előbb csináltam róla,ahogy szórakozottan figyel rám. Ahogy ezzel megvoltam,láttam,hogy már rengeteg komment érkezett Rid bejegyzése alá,hogy sokáig meg ilyenek,ráadásul egy csomó ember még be is jelölt.

-Nahát,még a végén engem is népszerűvé teszel.-nevettem fel hitetlenkedve,mire mögém állt és úgy nézte mit csinálok-Szeretlek.-fordultam felé és megcsókoltam-De jobb lenne indulni most már.-álltam fel induláshoz,Rid pedig nyöszörögve követett.

-A francért kell neked ennyire tanulás mániásnak lenned.-morgolódott beszállva az autóba,mire vigyorogva fordultam felé-De komolyan. Mit szeretsz abban a lehangoló,börtönre emlékeztető épületben?-fordult felém ő is,mire csak mosolyogva vállat vontam és megcsókoltam.

-Már egészen kiskoromtól kezdve szeretek suliba járni.-szólaltam meg hirtelen,miközben a tájat figyeltem.

-Nem meglepő.-morogta Rid az orra alatt.

-Sosem voltam általános,még kisgyerek koromban sem.-vontam vállat-Míg más kicsi a játszótéren rohangált,homokvárat épített meg ilyesmi,addig én otthon ültem és ha épp nem könyvet olvastam,akkor apuval sakkoztam.

-Jézusom ne meséld tovább,ez szörnyen lehangoló.-nézett rám elszörnyedve.

-Haha.-fordultam felé-Egyáltalán nem volt lehangoló. Én igenis szerettem a gyerekkorom,nagyszerű volt. Apuékkal egy csomót jártunk kirándulni,túrázgatni. Aztán ott volt nekem a sport. Már egészen kiskorom óta atletizálok,röplabdázni meg kézizni is még harmadikos koromban kezdtem. De sosem volt vele bajom. Néha ugyan megterhelő tudott lenni,főleg,mikor napi 2 edzésem is volt egymás után,aztán még ott a tanulás is,de mégis imádtam.-fordultam vissza az út felé.

-Miért múltidőben beszélsz? Már nem?-szólalt meg pár pillanat múlva.

-Nem. Már nem.-mosolyogtam rá keserűen.

-Miért?-nézett rám a visszapillantóból.

-Tavaly volt egy nagyon csúnya sérülésem. Abba kellett hagynom a sportot,valószínűleg végleg.

-Ne haragudj. Nem tudtam.-szakította el a figyelmét egy pillanatra az útról-Mi történt?

-Kézi meccs volt. Épp rálőttem volna,mikor az egyik védő ugrás közben a levegőből rántott le. Pont lendületben voltam,így elég nagy erővel csapódtam be a földbe a hátamra. Abban a pillanatban semmit nem érzékeltem magam körül,nem hallottam semmit,nem láttam semmit. Egyetlen dologra tudtam koncentrálni csak,a gerincemben sugárzó fájdalomra. Sikítottam,zokogtam annyira fájt. Mentővel kellett elvinni. Az is kétséges volt,hogy lábra állok e még,ugyanis az egyik csigolyám elmozdult. Majdnem egy évig tartott a felépülésem. A sporttól pedig végleg eltiltottak.-fejeztem be könnyes szemmel a történetet,mire Rid félre húzódótt az útról,majd kicsatolta a biztonsági övét és szorosan magához ölelt.

-Ne haragudj Angyalom. Sajnálom,hogy felhoztam.-motyogta a hajamba.

-Semmi baj.-toltam el magamtól egy kicsit-Ami volt elmúlt. Ez már a múlt. A lényeg,hogy mégis sikerült lábra állnom.-mosolyogtam rá halványan.

-Te vagy a legerősebb ember akit ismerek.-viszonozta ő is halványan a mosolyom,majd megcsókolt.

-Na de menjünk,mert elkésünk.-toltam a helyére nevetve.

-Máris Angyalom.-csatolta vissza az övét,majd összefonta az ujjaink és tovább mentünk.

-Te nem akarsz mesélni a gyerekkorodról,igaz?-néztem rá a visszapillantóban.

-Nem történt velem semmi említésre méltó.-nézett vissza rám.

-Hm. Szörnyen titokzatos vagy. Remélem idővel elhagyod ezt a szokásod.

-Talán.-nyomott egy puszit a kezünkre. Időközben megérkeztünk,úgyhogy Rid kiszállt ajtót nyitni nekem. A parkoló másik oldalán megláttam Jesset is,aki vadul kalimpált nekünk,azonban más is feltűnt.

-Mit keres már megint itt?-néztem szúrósan a kocsijának támaszkodó Candyre,aki mikor észrevette Ridet,elindult felénk.

-Ne izgulj,minden rendben.-nyugtatott Rid.

-Aha,minden a legnagyobb rendben.-sziszegtem a fogaim közt.

-Reggelt Rid. Angyalka.-biccentett vigyorogva Candy,mikor odaért hozzánk,majd beállt Ridley másik oldalára.

-Nekem ez így marhára nem okey.-rántottam ki idegesen a kezem Ridéből,majd Candy elé álltam-Mi a francot akarsz már megint itt? Nem volt elég a tegnapi?-kiabáltam az arcába,ő azonban csak szórakozottan nézett a szemembe smaragdzöld színű szemeivel.

-Lauren,minden rendben,okey?-tette a vállamra a kezét Ridley-Candy velünk van. Segít.

-Mit segít?-fordultam felé idegesen.

-Ezt ne itt beszéljük meg,kérlek.-nézett körül feszengve a parkolóban,ahol mindenki minket bámult-Candy azért van itt,mert én hívtam. Szükségünk van rá és a segítségére a te érdekedben.

-Hát nekem nem kell a segítsége. Nagyszerűen megvagyok nélküle.-indultam meg Jessék felé.

-Lauren!-kiáltott utánam Ridley,de nem érdekelt,csak mentem tovább. Azt hiszem életemben először valóban féltékeny voltam. Furcsa érzés volt,nem is igazán tudom mihez hasonlítani. Egyszerűen a pokolra kívántam Candyt.

-Hey,mi a helyzet? Minden okey?-nézett rám aggodalmasan Jesse,ahogy odaértem.

-Igen,de én most inkább bemegyek.-indultam meg a suli bejárata felé. A lépcső tetejéről engedélyeztem magamnak,hogy visszanézzek Ridley felé,de bár ne tettem volna. Ott állt Candy sportautója mellett és látszólag nem nagyon viselte meg a féltékenységi jelenetem,teljesen jól elbeszélgetett Candyvel. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk,de én gyorsan elkaptam a fejem és berohantam az iskolába. Szörnyen bedühödtem,s meg sem álltam a biológia teremig,ami még üres volt,tekintve,hogy még jóval becsengő előtt bementem. Levágtam a táskám és idegességemben elsírtam magam.

-Mire jó ez az egész?-hallottam meg a hátam mögül Rid hangját. Az ajtófélfának támaszkodva nézett rám felvont szemöldökkel.

-Neked mire jó ez az egész? Miért kell Candynek is velünk lennie?-töröltem le a könnyeim.

-Mert ő az utolsó kapcsolatom Carllal. És csak ő tud segíteni megvédeni téged.-felelte színtelen hangon.

-De ő nem akar megvédeni engem,hát nem érted? Ő visszaakar kapni téged. Nem igaz,hogy nem látsz át rajta.-tártam szét a karom hitetlenkedve.

-Épp ezért beszéltem vele tegnap este. Igen,vele találkoztam tegnap,hogy megbeszéljem vele ezt a dolgot. Tudomásul vette,hogy ő és én soha többet nem leszünk együtt,és megígérte,hogy segít. Ha bíznál bennem,akkor tudnád,hogy nem kell féltékenynek lenned,mert szeretlek. De ezek szerint egy cseppet sem bízol meg bennem.-nézett rám ridegen.

-Benned bízom. Benne nem.-válaszoltam ugyanolyan ridegen,mint ő.

-Ha bízol bennem,akkor fejezd ezt be kérlek. Szükségünk van Candy segítségére,de ennyi. Semmilyen más kapcsolat nincs köztünk ezen kívül. Kérlek Angyalom,ne veszekedj velem.-lépett elém,s arcom a két keze közé fogta-Bízol bennem?-kérdezte halkan suttogva.

-Bízom.-bólintottam.

-Akkor rendben.-csókolt homlokon,majd megölelt-Tudod,hogy az életem adnám érted Angyalom.-puszilt bele a hajamba.

-Szeretlek.-motyogtam a vállába,majd elhúzódtam-Meddig lesz velünk?

-Nem tudom. Míg szükségünk van rá.-cirógatta kézfejével az arcom.

-Rendben.-sóhajtottam,majd megcsókoltam.

-Nahát,milyen meleg van idebent.-törte meg a romantikus pillanatunkat Candy csilingelő hangja,ahogy az ajtófélfának támaszkodva figyelt minket.

-Khm.-köszörülte meg Rid a torkát-Keress magadnak egy helyet.

-Itt tökéletes lesz.-vágta le magát Ridley mögé,majd felült a pad tetejére-Amúgy mizu? Hogy vagy Angyalka?-kérdezte bájosan.

-Tökéletesen voltam egész addig,míg meg nem láttalak.-feleltem epésen,mire felnevetett,Rid pedig kínosan feszengve állt közöttünk.

-Van humora a barátnődnek,meg kell hagyni.-nézett Ridre.

-Mintha viccnek szántam volna.-grimaszoltam,mire szélesen vigyorogva fordult felém.

-Nyugi Angyalka,nekem legalább annyira nem tetszik ez a helyzet,mint neked. Csak és kizárólag Ridley miatt vagyok itt. Nem fogom hagyni,hogy kinyírassa magát.

-Na jó,elég lesz.-szólalt meg Rid-Fejezzétek be! Mindketten!-nézett ránk külön-külön-Nem kell barátnőként viselkednetek egymással,de örülnék,ha meg lehetne maradni a társaságotokban. Lauren-fordult felém-te ettől érettebb vagy,viselkedj is úgy.

-Jól van.-sóhajtottam legyőzötten.

-Candy,te pedig csak hagyd békén Laurent.-fordult Candyhez.

-Nyugalom,leszállok az Angyalkádról.-emelte fel amaz a kezét védekezően,majd előszedte a tekefonját és azzal kezdett babrálni.

-Köszönöm.-ült le Ridley is a helyére,majd ő is előszedte a telefonját.

-Mit csinálsz?-bújtam hozzá,mire átkarolta a vállam és úgy ölelt magához.

-Találtam valami tök jó játékot,azzal játszom. Nézd-tartotta elém a telefont,aminek a kijelzőjén egy kis virtuális cukrászda volt látható-kész a muffinom. Rányomok és már ki is rakja az asztalra,a vevők meg jönnek,megveszik és mikor elmennek otthagyják a pénzt az asztalon,amiből újabb adag süteményt sütök,vagy cappucinot csinálok,vagy bútorokat,meg ilyen díszelemeket veszek.-mutogatta büszkén a játékját,mire felnevettem,ő pedig értetlenül nézett rám.

-Bocs,csak ez annyira aranyos volt,ahogy magyaráztad,hogy hogy működik a kis virtuális cukrászdád.-nevettem még mindig-Más korosztályunkbeli 17 éves megállás nélkül a közösségi oldalalakon lóg,te meg cukrászdát vezetsz.

-Én nem vagyok olyan,mint más korosztályombeli. Én király vagyok.-vont vállat mosolyogva.

-Az vagy.-pusziltam meg az arcát nevetve,majd visszabújtam a vállához és úgy figyeltem mit csinál.

-Bakery Story?-kérdezte Candy a másik oldaláról.

-Aha.

-Csúcs,azt hittem sosem találok valakit aki rajtam kívül ezzel játszik.

-Te is játszol?-fordult felé Rid,majd elkezdtek mindenféle beállításról beszélgetni,meg hogy legyenek szomszédok,meg ilyenek. Először hitetlenkedve néztem a kissé szürreális jelenetet,majd végül elnevettem magam. Két,az alvilágban mozgó tinédzser,akik cukrászdás játékkal játszanak a telefonjukon. Hát az biztos,hogy az ember nem pont így képzeli el egy bűnöző mindennapjait. Egy darabig még hallgattam,ahogy más ehhez hasonló játékról diskurálnak,majd inkább felálltam,hogy odamenjek Jessékhez,akik akkor jöttek be a terembe pár osztálytársunkkal.

-Hey,minden okey?-szakította el egy pillanatra Rid a figyelmét Candyről és aggodalmasan nézett utánam.

-Igen. Játszatok csak,én úgysem tudok hozzászólni.-bólintottam mosolyogva-Candy,nyugodtan ülj át a helyemre.-fordultam felé,aki mosolyogva bólintott,majd mikor Ridley nem figyelt eltátogott egy köszönömöt,amit csak egy biccentéssel konstratáltam,majd tovább mentem Jessékhez.

-Hey kislány!-üdvözölt vigyorogva Jesse,majd a tekintete elkomorodott,ahogy Candyék fele nézett-Ez mit keres itt?-biccentett a fejével feléjük.

-Nem tudom pontosan. Sulit váltott és most itt van.-vontam vállat tetetett hanyagsággal,elvégre mégsem mondhatom azt a legjobb barátnőmnek,hogy valószínűleg életveszélyben vagyok,Candy pedig megvédeni van itt.

-Aha. Biztos,hogy nem csak Ridley miatt váltott hirtelen iskolát?-méregetett Jesse gyanakodva.

-Nem tudom,de megbízom Ridleyban.-néztem felé,s mintha csak megérezné mikor nézek rá,ő is felemelte a fejét a telefonjából,majd mikor elkapta a pillantásom vigyorogva,mint egy kisgyerek integetni kezdett. Nevetve visszaintettem,majd újból Jesse felé fordultam,aki összevont szemöldökkel figyelte az iménti jelenetet.

-Bár nem lett szimpatikusabb és még mindig,úgy gondolom,hogy baj van vele. Az iménti jelenetet látva mentálisan mindenképp. De-tette fel a mutatóujját,mikor látta,hogy szólni készülök-Kétségkívűl szeret téged. Ebben még én is biztos vagyok benne. Elég ránézni,szinte lerí róla,hogy odavan érted.

-Gondolod?-sandítottam ismét egy pillanatra Rid felé,majd a számat beharapva fordultam vissza Jesse felé a válaszát várva.

-Tudom. Jesse mama mindent tud.-bólintott mosolyogva.

-Még mindig Jesse mama a legjobb.-öleltem át nevetve.

-És ezzel Jesse mama még mindig tisztában van.-nevetett ő is. A nap ezután viszonylag gyorsan eltelt,Candyvel sem vitáztam többet. Igyekeztem eleget tenni Ridley kérésének és éretten viselkedni,ami nem mindig volt könnyű,de végül csak összehoztam. Candy pedig nem szólt hozzám. Ha Ridleyval épp kettesben beszélgettünk,vagy csókolóztunk,ami elég sűrűn megesett,diszkréten hallgatott és arrébb állt. Olyan volt,mint egy árny,ami egész nap követett minket,viszont egy szót sem szólt. Persze ettől függetlenül engem már maga a jelenléte is feszélyezett,elvégre mégis csak Ridley exe,de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Mikor pedig ő beszélgetett valamiről Ridleyval,akkor pedig én álltam odébb. Így megtudtuk oldani,hogy ne keresztezzük egymás útját. Hogy ez hosszútávon hogy fog működni? Nem tudom. De ebbe még belegondolni sem akarok.

-Hétvégén látlak?-szakítottam el a figyelmem az útról Ridley kocsijában ülve.

-Nem hiszem. New Yorkba megyek holnap reggel és csak vasárnap este érek haza.-nézett rám a visszapillantóból.

-Oh. Okey.-feleltem csalódottan,majd újra az út felé fordultam-Candy is megy?-kérdeztem csak úgy mellékesen,mire felnevetett.

-Tudtam,hogy nem állod meg.-fordította az arcom szabad kezével maga felé-Nem. Candy nem jön velem. Én megyek,mert van egy kis elintézni valóm. De igyekszem.

-Vigyázol magadra? Nem akarom,hogy bajba keveredj.-néztem rá aggodalmasan.

-Mindig vigyázok,ne félj.-puszilta meg a homlokom-Candy itt lesz,hogy figyeljen rád.

-Remek.-húztam el a szám a gondolattól.

-Tudod,hogy szükség van erre. Nem akarom,hogy bajod essen,amíg távol vagyok. De ne aggódj,nem fog követni,meg semmi ilyesmi. Ez itt-adott a kezembe egy egyszerű gombos telefont-vészhelyzet esetére van. Csak az én és Candy titkos száma van benne. Ha bármi van erről hívj vagy engem vagy őt.

-Hű. Tisztára,mint valami rossz akció filmben. Kapok egy testőrt,aztán most ez.-forgattam a kis készüléket a kezemben-A következő mi lesz? Fegyvert is kapok?-kérdeztem szarkasztikusan.

-Muszáj valahogy megvédenem téged. Ha bajod esik,abba belepusztulok.-fordult felém teljesen,mert időközben megérkeztünk hozzánk.

-Jól van,jól van. Vettem. Ha baj van erről telefonáljak neked,vagy Candynek. Okey.-sóhajtottam,majd magamhoz öleltem és az arcom mélyen a nyakába fúrtam.

-Hiányozni fogsz.-motyogtam a nyakába.

-Te is nekem Angyalom. Vigyázz magadra,rendben?-tolt el magától,s tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

-Te is magadra.

-Mindig vigyázok.-húzott az ölébe,majd megcsókolt-Valamit adni akartam még,mielőtt elmegyek.-nyúlt a pólója alá és egy láncot húzott elő,majd lecsatolta a nyakáról és a kezembe ejtette.

-Hű.-nézegettem a kis ezüst láncot,rajta egy ugyanolyan szemmel,mint ami a másikon is volt,ebbe azonban más volt vésve-Mit jelent?-néztem fel rá.

-Serva mi. Servabo te.-olvasta fel hangosan a szembe vésett mondatokat-Latinul van. Annyit tesz: 'Ments meg. És én megmentelek.'

-Ez tetszik.-mosolyogtam rá,majd újra megcsókoltam-Segítesz feltenni?-húzódtam el.

-Persze.-vette ki a kezemből,majd félre tolta a hajam és a nyakamba akasztotta a láncot.

-Köszönöm.-forgattam a tenyeremben a kis ezüst szemet-Van története is a láncnak?

-Anyukámé volt. Ez az egy dolog maradt utána,mikor meghalt.

-Akkor nem fogadhatom el.-nyúltam a kapocshoz,de visszahúzta a kezem,s tekintetét az enyémbe mélyesztette-Szeretném,ha elfogadnád. Sokat jelent nekem ez a lánc. Épp ezért adom neked. Mert te is sokat jelentesz nekem. Sőt,igazából mindent. Kérlek.-suttogta könyörgőn,mire a nyakába borultam.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek.-ismételgettem a fülébe,majd eltoltam magamtól és megcsókoltam. Keze végig simított az oldalamon,mire megborzongtam,majd a hajamban állapodott meg,s közelebb húzva magához nyelvével végigsimított az alsó ajkamon,mire ajkaim elnyíltak egymástól,ő pedig finoman átcsúsztatta a nyelvét az én számba,s elmélyítette a csókot.

-Lassan indulnom kell. Még van pár dolgom.-döntötte homlokát az enyémnek.

-Okey.-feleltem lehunyt szemmel,még mindig az előző csók hatása alatt.

-Vigyázz magadra Angyalom.-simított végig ujjai hátával az arccsontomon,majd még utoljára megcsókolt.

-Hey!-szóltam vissza a felhajtóról,mire lehúzta az ablakát-Serva me.

-Servabo te.-mosolygott rám,majd beindította az autót és egy utolsót intve elment.