-Ridley!-kiáltott Natalie,a nagynéném a földszintről-Kész a reggeli!

-Jövök már!-morogtam lefelé haladva a lépcsőn.

-Jó reggelt kincsem!-vont szoros ölelésbe,majd leültünk a megterített konyhaasztalhoz.

-Ide adnád?-mutattam a gabonapelyhes dobozra.

-Persze.

-Kösz.

-Arra gondoltam..

-Ez már rosszul kezdődik.-szakítottam félbe,mit egy rosszalló pillantással jutalmazott.

-Szóval arra gondoltam elmehetnénk ma együtt vásárolni pár ruhát. Csak feketét hordasz semmi mást és ezen változtathatnánk. Tudod,hogy jó benyomást tégy az új osztálytársaidra..

-Tudtam,hogy ebből jó nem sülhet ki.-morogtam-Nem.

-De annyira jó lenne,csajos délután..

-Nem.-mondtam higgadt,határozott hangnemben,mire elhallgatott.

-Rendben. Kitöltötted már a beiratkozáshoz szükséges papírokat?

-Nem.

-És elárulnád mégis miért?-kérdezte szigorú hangnemben.

-Mondjuk mert nem érdekel?-tártam szét a karom,mire tekintetét a mennyezetre emelte,majd mikor megnyugodott újra rám.

-Majd akkor én kitöltöm. Délután szülői,gondolom arra sem akarsz eljönni velem.-sóhajtott lemondóan.

-Nem leszek itthon.-álltam fel a mosogatóba tenni a tányérom.

-Tudhatnám hol leszel?

-Itt is,ott is.-feleltem kurtán.

-Itt is,ott is.-ismételte hitetlenkedve.

-Van néhány elintézni valóm,így jobb?

-Megint bajba fogsz keveredni.

-Felnőtt vagyok,tudok vigyázni magamra.-csókoltam meg a homlokát,majd elindultam vissza a szobámba.

-Ridley!-kiáltott utánam a lépcső aljától.

-Igen?-fordultam meg.

-Vigyázz magadra!

-Mindig vigyázok.-húztam féloldalas mosolyra a szám.

-Ha hívlak,vedd fel a telefont.

-Meglátom.-azzal vissza is fordultam a szobám ajtaja fele és bementem. Egész nap az esti pókerpartyt intéztem,majd 6 körül el is indultam a szokásos helyünkre.

-Minden készen áll?-fordultam Tomhoz,miközben a vendéglistát néztem át.

-Minden rendben. Nagy party elé nézünk ma,az biztos.

-Úgyis kifosztom őket.-mosolyogtam gonoszul,majd megveregettem Tom vállát,s bementem a terembe.

-Akkor kezdhetjük is,nemde?-fordult felém Max,a kártyaosztó.

-Részemről mehet.-biccentettem.

Minden vagyunukból kiforgattam a két üzletembert akikkel ma játszottam. El sem akarták hinni,hogy mennyit buktak.

-Bámulatosan játszott fiatal hölgy.-nyújtott kezet az egyik a játék végén.

-Meg kell hagyni,valóban nagy tehetség.-biccentett a másik is,majd sietősen távoztak.

-Ééés végeredményben:300.000$ a mai bevétel.-jelentette be ünnepélyesen Tom

-Hű öcsém!-kiáltott fel Max-Szép volt srácok!-pacsizott körbe.

-Erre inni kell!-hoztam elő egy üveg wiskeyt.

Miután szétosztottuk a pénzt,még iszogattunk egy keveset,majd eszembe jutott,hogy másnap iskola így hazaindultam.Éjjel három körül fordultam be a motorral a felhajtónkra,meglepetésemre azonban még égtek a lámpák a nappaliban.

-Hahó!-kiáltottam mikor beléptem a házba,majd elindultam a nappaliba.

-Oh szia kincsem.-húzódott el zavartan Natalie az új pasijától.

-Hank.-biccentettem.

-Ridley.-üdvözölt mosolyogva,majd épp állt volna fel,hogy megöleljen,így inkább hátrálni kezdtem.

-Lefekszem. Jó éjt.-szóltam vissza a vállam felett,majd felrohantam a lépcsőn,mielőtt szólhattak volna. A szobámba érve elmentem fürdeni,majd lefeküdtem aludni. Másnap az ébresztőmre keltem. Gyorsan felkeltem,magamra vettem egy fekete farmert,egy fekete hosszúujjút és egy fekete Vanst. Miután átöltöztem elmentem a fürdőbe,s elvégeztem a napi rutin dolgaimat. Hosszú,fekete,göndör hajamat hagytam,hogy lazán a vállamra omoljon. Sminket soha nem használok. Semmilyen mennyiségben. Amúgy sincs rá szükségem. Az arcom makulátlan,tökéletes ívekkel. A szemem éjfekete,hosszú dús szempillával. Miután végeztem felkaptam a táskám a szobapadlóról,majd lerohantam a konyhába köszönni Natalienak,meg elkérni a beiratkozásos papírokat.

-Jó reggelt!-köszöntött mosolyogva.

-Jó reggelt!-üdvözölt Hank is.

-Nektek is. Kellenének a papírok.-fordultam Nataliehoz.

-Máris,de előtte nem ülsz le reggelizni velünk?

-Nem vagyok éhes.

-Értem. Tessék a papírok.-nyújtott a kezembe egy köteget.

-Kösz.-fordultam ki a konyhából.

-Ne vigyelek el?-szólt utánam.

-A porscheval megyek.-lóbáltam meg a kulcscsomót,s már ki is mentem a bejárati ajtón. Az iskola elég messze volt tőlünk,tekintve,hogy a városszéli erdőnél lakunk,s túl hidegnek találtam az időt a motorozáshoz. Az iskolához érve természetesen mindenki megbámult. Egyrészt a kocsim miatt,másrészt a kinézetem miatt. Egyből tudták,hogy új vagyok. Nem mintha érdekeltek volna. Lazán felsétáltam a lépcsőn,át az aulán,majd be a titkárságra.

-Jó reggelt!-üdvözölt mosolyogva a szemüvege mögül egy olyan 50es éveiben járó nő-Bizonyára az új lány,Ridley Grey.

-Én volnék.-feleltem-Itt vannak a papírjaim.-nyújtottam át.

-Rendben. Itt is van az órarended és egy teremrend. Sok sikert a tanévhez.-mosolygott rám biztatóan miközben odaadta a papírokat.

-Köszönöm.-viszonoztam halványan a mosolyát,majd ki is mentem az irodából. Nem volt nehéz megtalálnom a tantermemet,egy emelettel volt feljebb. Épp a lépcsőn mentem felfelé,mikor a fordulóban az ölembe zuhant egy kb. velem egyidős,barna hajú lány,gyönyörű tengerkék szemekkel.

-Meg vagy.-néztem az ölemben fekvő lány szemébe,aki meredten bámult rám.

-Kö..kö..köszönöm.-dadogta zavartan,majd felállt az ölemből,azonban megszédült,s újra a kezeim között kötött ki.

-Jól vagy?-kezdtem fürkészni az arcát.

-Ja..csak..csak a szemed..sosem láttam még ilyen gyönyörűt..-nyögte ki.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Úr..úr isten..én..bocs..teljesen hülye vagyok...én tényleg..bocs..most biztosan azt hiszed mentális problémákkal küzdöm..jézus..bocs..-darálta égővörös arccal,majd gyorsan kifordult karjaimból,s elfutott vissza fel a lépcsőn. Egy ideig zavartan néztem utána,majd felindultam a termembe. A folyosó végén volt. Mikor felértem őrült lárma hallatszódott ki,de ahogy beléptem mindenki elhallgatott,s egy emberként fordult felém. Én mit sem törődve a pillantásaikkal szétnéztem,hogy hova ülhetnék le,s ekkor a szemem megakadt a lányon,aki az imént az ölembe hullt. Ő is észrevett és hitetlenkedve meredt rám,miközben elindultam felé,majd lazán leültem mellé. Oldalra néztem,és láttam,hogy még mindig kikerekedett szemekkel bámul rám.

-Ha így nézel rám,tényleg kénytelen leszek azt gondolni,hogy mentális gondjaid vannak.-billentettem oldalra a fejem-Egyébként Ridley Grey.-nyújtottam kezet.

-Lauren Parnell.-rázta meg óvatosan.

-Lauren.-ismételtem,mire teljesen elpirult. Többet nem tudtam beszélni vele,mert a következő pillanatban egy magas,fiatal férfi lépett be a terembe és megkért,hogy mutatkozzam be az osztálynak. Mára négy osztályfőnökink volt,aztán hazamehettünk. Laurennel többet nem beszéltem a nap folyamán. Az egyik szünetben belopóztam a titkárságra és belenéztem az aktájába. Magam sem tudom miért. Egyszerűen felkeltette az érdeklődésem. Lauren Parnell,minta diák,évfolyam első. Szülei boldog házasok,testvére nincs. Tagja a könyvklubbnak,a környezetvédők egyesületének,az állatvédőknek. Önkéntes munkát végez,mindemellett sportol. Úszik,atletizál és röplabdázik versenyszerűen. Egyszóval:stréber. Nem is gyengén. Teljesen az ellentétem. Ő a tökéletes gyerek,a szülők álma. Míg én? A szülők rémálma. Hajnalig marad kint póker játszmákon. Hazudik,csal. Illegális autós és motoros versenyeken vesz részt. Néha box meccseken is. Rossz vagyok. Túl rossz hozzá. Az lesz a legjobb,ha távol maradok tőle. Nem akarom semmibe belekeverni. Velem lenni veszélyesebb,mint sínekre feküdni. Ezért is szoktam általában elkerülni az embereket. Nincsenek barátaim. Natalie elől pedig mindent titokban tartok. Nem akarom,hogy belekeveredjen az ügyeimbe,s bántódása essen. Iskola után hazamentem. Nem volt otthon senki,így felvonultam a szobámba és hanyatt dőltem az ágyamon. Nem tudtam másra gondolni,csak rá. Laurenre. Visszaemlékeztem,milyen érzés volt a karjaim közt tartani. Tengerkék szemébe nézni. Édes illatát beszívni. Hajh,mi a franc van velem? Elmélkedésemből a telefonom csengése ébresztett fel.

-Hey! Egy óra múlva box a raktárban. Jössz?

-Egy óra kevés a felkészüléhez Max.

-Tudom,de most szóltak.

-Legyen. Fél óra és ott vagyok.-azzal bontottam a vonalat. Így legalább elterelem a figyelmem Laurenről,gondoltam,s nekiálltam készülődni.
******************************
-Éés KO!-üvöltött a bíró az ellenfelem felett állva,mire a tömeg őrjöngeni kezdett-Mai nyertesünk a híres Ridley Grey!-lóbálta a magasba a kezem.

-Szép volt csajszi!-veregetett vállon Max.

-Lett egy szép monoklim és felrepedt a szám. Ezt hogy magyarázzam meg Natalienak?

-Megoldod.-kacsintott.

-Mennyi?

-50.000$.

-Jó nagy tétekkel fogadtak.

-Ja. Tessék a részed.-nyomott a kezembe egy táskát.

-Kösz. Na léptem.

-Jól van. Jó éjt kislány.-szorított magához,majd nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-Neked is. Szia.-intettem,majd felültem a motorra,s hazaindultam. Otthon már senki nem volt fent szerencsémre,így majd csak reggel kell megmagyaráznom a sérüléseket. Halkan felosontam a szobámba,s végigterültem az ágyamon úgy ahogy voltam. Az álom szinte azonnal elnyomott,előtte azonban még eszembe jutott Lauren.