Ridley:

-Mehetünk?-állt meg mellettem Max.

-Igen.-bólintottam,majd megfordultam és elindultam be a reptérre.

-Minden okey lesz,ne izgulj.-próbált nyugtatni,miközben felhelyeztük a poggyászainkat a szalagra átvizsgálásra,majd miután mindent kipakoltunk,átmehettünk a kapun.

-Nincs semmi baj,csak aggódom egy kicsit.-mondtam fél lábon egyensúlyozva a bakancsom felhúzása közben-Tommal mi a helyzet?

-Meg van. A srácok figyelnek rá,plusz Natalie lesi minden kívánságát a kis szarosnak,szóval nem panaszkodhat.

-Vannak még fájdalmai?

-Ja. De majd elmúlik. Legalább megedződik egy kicsit.-vont vállat tettetett hanyagsággal.

-Áh,átlátok ám rajtad. Felőlem aztán tagadhatod,ahogy akarod,akkor is tudom,hogy halálra izgulod magad miatta. Egyébként jól áll a nagybátyus szerep.-kacsintottam rá vigyorogva.

-Vigyázz mit beszélsz Grey,még a végén ellátom a bajodat.-nevetett,majd átkarolta a vállam és elindultunk a terminálunk felé-Egyébként,ne hangoztasd,még rontod az imidzsem.-nézett rám vigyorogva,majd beállt a büfé előtti sorba.

-Igazán nem akarom tönkretenni a "macsó" imidzsed. Álljak arrébb,vagy az még belefér,ha melletted állok?

-Te,most,hogy így mondod.-vágott elgondolkodó arcot,mire nevetve vállon bokszoltam-Nyugi,nyugi.-emelte maga elé a kezét védekezően-Maradhatsz. Ez még belefér.-nevetett.

-Igazán nagyvonalú gesztus tőled,hogy megengeded,hogy melléd álljak. Megtisztelve érzem magam.-pislogtam rá elérzékenyülve.

-Ja,én már csak ilyen nagyvonalú vagyok.-vont vállat-De ha jön valami jó maca húzás innen.

-Elmész te a francba!-nevettem fel.

-Mit kérsz?-fordult felém,mikor az ablakhoz értünk.

-Egy szendvicset,meg egy kólát.

-Jól van. Nekem ugyanez lesz.-adta le a rendelésünk a büfésnek,majd előszedte a tárcáját.

-Mi az,még a reggelim is állod? Nem lesz féltékeny a macád?-figyeltem szórakozottan,ahogy fizet,majd vigyorogva megfordul a szendvicsekkel meg az innivalókkal.

-Ja,hogy azt hitted neked is vettem? Ki kell,hogy ábrándítsalak, ez mind az én reggelim.-indult meg a székek felé,majd levágta magát és nekiállt kajálni.

-Hm. Micsoda úriember.-grimaszoltam,a csámcsogását hallgatva-Hallod,komolyan a tátott szádon keresztül az ember egész a gyomrodig látja a kaja útját.

-Nesze,egyél inkább. Addig is csendbe vagy.-vágta hozzám a másik szendvicset.

-Nahát,végül csak nekem adtad a reggelid. Ez a nap egyre jobb.-álltam neki én is kajálni.

-Te hallod.-szólalt meg hirtelen,mikor befejezte.

-Hm?-fordultam felé teli szájjal.

-Candyvel mi a helyzet? Jól átgondoltad ezt?-fürkészett mogyoró barna szemeivel.

-Nem tudom.-nyögtem ki miután sikerült lenyelnem a szendvicset-Együtt nőttünk fel,de ennek ellenére nem tudom biztosra,hogy bízhatok e benne.

-Csak vakon reménykedsz,hogy igen.-fejezte be helyettem.

-Pontosan.-bólintottam.

-És megbeszéltétek a...a tudod azt?-kérdezte óvatosan.

-Nincs mit beszélni rajta. Az a múlt,felesleges lenne már firtatni. Nekem itt van Lauren,csak rá kell gondolnom. Tudom,hogy Candy vigyázni fog rá,mert erre kértem.

-Egyre kíváncsibb vagyok erre a Laurenre. Ideje lenne már bemutatni nekünk,nem gondolod?-kérdezte mosolyogva.

-Hamarosan sort kerítünk rá. Csak legyünk túl ezen.-sóhajtottam.

-Megoldjuk kölyök.-karolta át a vállamat. Max köztünk a legidősebb,ugyanis ő már 25. Ebből adódóan szereti tisztázni a szerepeket,vagyis Tomot öcskösnek,engem pedig kölyöknek becéz,hogy éreztesse,ki a rangidős. Ezt leszámítva én vagyok a főnök,én hozom a döntéseket,de hát ha neki ez jól esik,hát legyen.

-Tudom.Legalábbis remélem.-mondtam meggyötörten,majd felálltam,mert időközben megkezdődött a beszállás a járatunkra.

-Hogy is van ez az időeltolódás?-fordultam felé,majd láttam,hogy a biztonsági övvel bénázik,így segítettem neki kicsatolni,mivel már javában felszálltunk.

-Kösz. Azt hittem darabokra zúzza a golyóim.-jelentette ki hangosan,a mellettünk ülő idős hölgy legnagyobb örömére.

-Na de fiatal ember,kérem. Mégiscsak egy repülőn van,nem valami putriban.-szidta le rosszallóan a nő,én pedig szinte fuldokoltam a visszafojtott nevetéstől.

-Bocsi nyanya,de tényleg rohadt szar volt. Nem tudom magam mit szólna,ha egy ilyen nyavalya zúzná össze a golyóit.-reagálta le Max,mire kitört belőlem a röhögés,így az egész osztály egy emberként kapta felénk a fejét.

-Na de hát...-hebegett elképedve a hölgy.

-Elnézést kérünk,a barátom nem mindig tudja modorálni magát. Nézze el neki,mentálisan kicsit sérült.-szóltam a könnyeim törölgetve,de a nő arcát látva még jobban kitört belőlem a röhögés. Pár percig még vitatkoztak Maxxel,Grace,mint kiderült így hívják,nekiállt kioktatni a drága barátomat a kultúrált viselkedés rejtelmeiről,nem sok sikerrel,mert mindeközben Max mindvégig arról beszélt,milyen szörnyű érzés egy férfinak,ha skatulyába szorítják a férfiasságát. Én mindeközben dőltem a röhögéstől a körülöttünk ülőkkel együtt,akiknek nagy része végig videózta a színvonalas társalgást,majd mikor már azt hittem Grace néni szívrohamot kap a nagy magyarázásokban,oda hívott egy stewardesst és új helyre ültette magát,így most már egy középkorú koreai férfi ült mellettünk,Yong,aki amúgy tök rendes ürge volt,egy csomót beszélgettünk vele. Abszolút benne volt a hülyülésben,de félúton elvesztettük,mert vissza kellett térnie a munkájához a laptopján.

-Szóval,hogy is lesz az időeltolódás?-fordultam ismét Max felé,aki épp egy stewardess hívott magához.

-Miben segíthetek?-kérdezte illedelmesen a fiatal lány Maxet,majd mikor észrevett szinte felragyogott az arca-A hölgynek segíthetek esetleg valamit? Kényelmesen utazik?-hajolt egy kicsit előre az uniformjában,pont annyira,hogy belássak a dekoltázsába.

-Nem köszönöm,minden rendben.-mosolyogtam rá,majd zavartan elkaptam a fejem.

-Ha valamiben mégis a segítségedre lehetek,csak szólj.-kacsintott,majd visszafordult Max felé,aki valami könyvet kért tőle,hogy ne unja magát halálra.

-Öhm,megnézem mit tehetek.-nézett a lány furcsán Maxre,majd elment.

-Khm. Könyvet?-kérdeztem meglepetten.

-Ja. Tudod,általános elsőben nekem is megtanították,hogy kell olvasni,ha hiszed,ha nem. Amúgy hat óra az eltolódás,szóval Everwood-i időben 10:00-kor indultunk és 13:00-ra érünk oda,New York-i időben 16:00-kor indultunk és 19:00-ra érkezünk meg.-magyarázta,mindeközben pedig megérkezett a stewardess valami romantikus regénnyel,majd mielőtt visszament,"véletlenül" elém ejtett egy kis fecnit rajta a számával és a nevével.
-Rebecca.-olvasta fel Max hangosan a nevet-Öcsém,nem kicsit van rád indulva a csaj.

-Tessék tedd el emlékbe.-nyomtam a kezébe-Úgysem kaptad még meg sosem csaj számát.

-Hahaha. Humoros.-tömte a dzsekim zsebébe-Nem is tudod hány lány döglik a jó öreg Maxi bácsi után.-feszítette be a karját,hogy jól láthatóak legyenek az izmai.

-Ja. Rád néznek és megdöglenek.-röhögtem fel,mire sértődötten vállon bokszolt,de azért ő is röhögött-És hazafelé akkor hogy lesz?

-Mi?-nézett fel egy pillanatra a könyvéből.

-Hű,nagyon izgalmas lehet,ha így beleéled magad.

-Kuss!-csapott a fejemre a könyvvel nevetve-Mi hogy lesz?

-Hát az idő.

-Jézusom,számold ki. Tudod,összeadás,kivonás. Általános iskola első osztály.-fordult vissza a könyve felé.

-Hah. Szóval?-kezdtem bökdösni,hogy figyeljen rám.

-Hajh,de idegesítő vagy te lány!-fordult felém idegesen-Ha elmondom leszállsz végre rólam és hagysz olvasni?

-Uhum.-bólintottam,mire megdörzsölte az orrnyergét és belekezdett.

-Szóval. Hazafelé holnap New York-i időben 21:00-kor indulunk és 00:00-ra érünk haza,ami Everwood-i időben azt jelenti,hogy 15:00-kor indulunk el és 18:00-ra érkezünk meg. Stimm?-vonta fel a szemöldökét.

-Uhum.

-Akkor most már békén hagysz?-kérdezte gyanakodva.

-Uhum.-bólogattam.

-Még valami?

-Semmi.-ráztam a fejem,majd mikor épp újra olvasni kezdett volna megszólaltam-Illetve mégis. Bepisilek.

-Istenem,miért kell nekem dedósokkal foglalkozni?-emelte a tekintetét a mennyezet felé,majd feltápászkodott,hogy kiengedjen,aztán megvárta míg visszaérek,hogy ne kelljen fel-le ugrálnia. A wc előtt ott állt Rebecca is,így inkább a távolabb eső mosdó felé indultam el a biztonság kedvéért.

-Még valami egyéb kínod esetleg?-kérdezte meggyötörten Max,mikor mindketten visszaültünk.

-Nincs.-csóváltam a fejem.

-Biztos? Nem felejtettél el tampont cserélni vagy valami ilyesmi?

-Hey.-ütöttem a karjára,mire reflexszerűen visszaütött,így én is és ez így ment egy darabig,míg rá nem unt végül.

-Szóval?-kérdezte nevetve.

-Nem. Nyugodtan olvasd a kis szerelmes regényed.

-Köszönöm.-bólintott,majd visszatért az olvasáshoz,én meg a hátra lévő időben jobb híján zenét hallgattam. A leszállás előtt nem sokkal,ahogy azt szokás,a stewardessek végigjárják a gépet,hogy szóljanak a biztonsági öv miatt. Én is épp becsatoltam volna,mikor egyszer csak egy kéz nyúlt az övemhez,majd becsatolta helyettem.

-Meg is van.-mosolygott az arcomba Rebecca,teljes belátást engedve a dekoltázsai közé.

-Köszönöm.-hajtottam le inkább a fejem.

-Nem tesz semmit.-csúszott valamivel lentebb a keze a kelleténél,mire kínosan én is lentebb csúsztam az ülésben-Ma egész este itt leszünk. Ha gondolod gyere át a hotelunkba.-csúsztatott egy kis fecnit a nadrágomba,majd még utoljára végig simított a combomon és elment.

-Öcsém,rohadt mázlista.-nézett rám Max elkerekedett szemekkel-Már attól felizgultam,ahogy néztem a jelenetet.

-Szívesen lepasszolom neked.-húztam elő a kis papírt a motel címével,majd a kezébe nyomtam.

-Hooh,ezt nem adom vissza. Talán később még jól jöhet.-tette zsebre. Időközben le is szálltunk,a biztonsági öv kikapcsolása után pedig szinte mindenki egyszerre indult meg az ajtó felé,így én és Max beragadtunk a széksorok közé.

-Nem kellene visszaadni?-néztem a kezében szorongatott könyvet.

-Kellene,de kíváncsi vagyok Hulio és Rosa összejön e a végére. Meg amúgy is van egy csomó ilyenjük,biztos nem fog hiányozni nekik.-közölte tök természetesen,majd vállat vont,mire nem tudtam mit reagálni. Először néztem rá elkerekedett szemekkel,majd végül egyszerűen szakadni kezdtem a nevetéstől.

-Igazi született feleség vagy.-veregettem vállon röhögve.

-Ugye? Már csak azt nem tudom milyen színűre lakkoztassam majd a kozmetikusommal a körmöm. Szerinted?-tartotta elém a kezét-Szerintem a zöld menne a szemem színéhez,nemde?-kérdezte elvékonyított hangon,majd rebegtetni kezdte a pilláit én meg szinte megfultam,annyira nevettem már. Végül ő sem bírta és belőle is kitört. Elég furcsán néztek ránk beérve a reptérre,mert még mindig nem bírtuk abbahagyni,főleg mikor a szalagnál összetalálkoztunk Grace nénivel,Max pedig megkérdezte,tudna e neki etikett órákat tartani,hogy ne legyen ennyire faragatlan tuskó. Legalábbis cenzúrázva ezt mondta,csak nem pont ezeket a szavakat használva. A poén az egészben,hogy Grace néni tök komolyan vette és megadta neki a New York-i és az Everwood-i elérhetőségeit is,s egy "Ne félj fiam,sikerülni fog. Pár délután benézel hozzám és meglásd,kész úriemberré faraglak majd." mondattal vállon veregette,majd a poggyászát megfogva sarkon fordult és elment. Egy darabig még tátott szájjal bámultunk az idős nénike után,majd összenéztünk és egyszerre kezdtünk el hangosan röhögni. Még a taxiban sem sikerült abbahagyni,főleg,hogy mikor a taxis megkérdezte mitől van ennyire jó kedvünk,Max előadta neki az egész történetet,a repülőúttól kezdve,így már a taxissal együtt hárman nem bírtuk abbahagyni a röhögést.

-Hű,ez marha jó.-ámult Max a szálloda elé érve-Tyűha.-füttyentett elismerően.

-Be is megyünk,vagy egész végig itt akarsz ámuldozni előtte?-indultam meg a bejárat felé. A hotel egyébként tényleg gyönyörű volt. A bejáraton belépve egy hatalmas hallban találtuk magunkat,mindenfelé festmények,drága fotelek,kanapék,majd a végén egy hosszú recepciós pult. Bármerre néztünk mindenhol turisták voltak,javarészt a gazdag,előkelő,szivarozó rétegből. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen a pulthoz,ahol egy olyan 20-as éveiben járó lány telefonált épp,majd az érkezésünkre felkapta a fejét.

-Hello. Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen,a szemét egy pillanatra sem levéve a melleimről,ami kicsit zavarba hozott.

-Öhm..Ridley Grey néven van foglalásunk.-próbáltam elkapni a tekintetét,de nem jött össze,így végül feladtam.

-Máris nézem.-fordította el a fejét kelletlenül,majd sebesen pötyögni kezdett a klaviatúrán-Meg is van. 345-ös,kétszobás lakosztály. Ezek itt a kártyáik a szobához.-adott a kezünkbe két arany színű kártyát-Vízállóak,de azért oda kell figyelni rájuk. A lakosztályban a hűtő és a szekrény fel van töltve élelmiszerrel,valamint a minibár is,de minden fogyasztásért fizetni kell.

-Rendben.-bólintottam.

-Érezd jól magad.-kacsintott rám mosolyogva.

-Köszönöm.-viszonoztam zavartan a mosolyát,majd elindultunk a liftek felé.

-Hallod,szerintem nővé operáltatom magam.-szólalt meg Max a liftben,mire értetlenül felé kaptam a fejem-De komolyan. Az összes szép nő,mind meleg. Nem bírom. Nő leszek.-jelentette ki.

-Már az vagy.-vágtam rá,mire mindketten elnevettük magunkat-Csak ön után hölgyem.-tartottam a kezem,mikor kinyílt a liftajtó.

-Köszönöm szépen,igazán figyelmes.-nyivákolta,majd fenék rázva elindult a szobánk felé. Hitetlenkedve néztem a jelenetet,majd fejcsóválva én is elindultam utána.

-Nem működik ez a vacak.-kiabált idegesen,mikor mellé értem.

-Talán,ha nem fordítva próbálnád beletuszkolni.-forgattam meg a szemem,majd kivettem a kezéből és kinyitottam az ajtót.

-Hű,kösz. Azt hittem már kint alszunk a szoba előtt.-veregette meg a vállam,majd bement-Hallod Ridley,ha az előtérben elámultam akkor itt konkrétan mindjárt elájulok!-kiabált bentről,mire bementem én is.

-Wow!-néztem körül én is tátott szájjal. Az ajtón belépve egy rövid elő folyosó után egy óriási,nappali szerűségbe léptünk be,aminek minden fala üvegből volt,s teljes panorámát nyújtott New York városára. Az üveg előtt egy kis emelvényen egy fa asztal,valószínűleg munka céljából,mögötte fekete bőr székkel,előtte két faragott székkel. Középen egy fekete bőr kanapé és egy üveg dohányzóasztal. Két oldalra nyíltak a lakosztályok,a bejárat mellett pedig egy kis folyosó a konyhába vezetett,amit egy bárpult választott el a nappalitól. Benéztünk a lakosztályokba is. Mindkettő közepén hatalmas,hófehér franciaágy,plazmatévé és persze itt is az üveg falak.

-Öcsém,jó kis szobát foglaltál Grey!-vetette magát a franciaágyára,majd ugrándozni kezdett rajta,mint valami rossz kiskölyök.

-Ki is a dedós?-fontam össze a kezem a mellkasom előtt.

-Ne csak állj ott,gyere és próbáld ki inkább!-noszogatott,mire felsóhajtottam és én is beálltam mellé ugrálni. Hazudnék,ha azt mondanám nem élveztem. Marha jó érzés egy óriási franciaágy közepén ugrálni.

-Pffu. Ez király volt.-dőltem le kifulladva az ágyra.

-Ez kurva jó volt.-fogalmazta meg ő is sajátosan a véleményét-Megyek lenézek a bárba. Jössz?-fordult felém felajzottan.

-Kösz,de azt hiszem inkább kihagyom.-ráztam meg a fejem,mire megszédültem így inkább abbahagytam.

-Miért?-vonta össze a szemöldökét.

-Nincs kedvem. Szerintem megyek megnézem mit lehet kajálni,aztán megnézek valami filmet,játszok a telómon,majd lefekszem.-vázoltam fel a terveim az estére.

-Mikor lettél te nyugdíjas?-kérdezte röhögve.

-Mikor te nő.-vágtam vissza,mire arcon vágott egy párnával,így egy darabig párnacsatáztunk-Okey,okey feladom!-futottam ki a szobájából.

-Feladod Grey?-kérdezte a párnával a kezében.

-Fel.-bólintottam.

-Attól ez még jár.-vágott fejen a párnájával,mire rádőltem a kanapéra.

-Hallottál már a kegyelemről?-kérdeztem nevetve.

-Nem,az mi? Valami kaja?-kérdezett vissza a konyhából,így én is kimentem utána.

-Hát nem aprózták el a feltöltött hűtőt és szekrényeket.-vizslattam a rengeteg kaját,ami elém tárult. Édességtől kezdve,mireliten át minden volt. Zöldség,gyümölcs,hús,minden.

-Nutellás-banános kenyeret,Oreós jégkrémmel?-tartotta fel az említett élelmiszereket.

-Jöhet. Hagymás-tejfölös chipsz mellé?-vettem ki a szekrényből.

-Jöhet.-állt neki összeállítani a "vacsoránkat". Hát a végeredmény nem volt olyan étvágygerjesztő,mint egy tál főtt étel,de ízre tökéletes volt. A vacsora után,mivel Max "főzte",így nekem kellett elpakolni utána,ami persze jóval nagyobb munka volt,mint összedobálni minden szenny kaját egy kenyérbe.

-Na milyen?-fordult körbe előttem a rózsaszín ingjében és a fekete csőfarmerjában.

-Melegnek már elmész.-grimaszoltam.

-Most mér'?-nézett végig magán értetlenül.

-Áh,semmi. A rózsaszín ing kifejezetten férfias,tuti bukni fognak rád a nők. Csak csekkold majd,hogy szíved hölgyének nincs e véletlen farok is a lába között.-kacsintottam rá vigyorogva.

-Akkor átveszem.-közölte sértődötten,majd visszament a szobájába. Fejcsóválva néztem a jelenetet,majd előkotortam a titkos telefonom és bekapcsoltam. Sem Lauren,sem Candy nem hívott még,így vissza kikapcsoltam és beültem a nappaliban lévő kanapéra tévézni.

-Na és ez?-tért vissza nemsoká Max egy fehér ingben,ugyanazzal a fekete farmerjával.

-Máris jobb.-bólintottam helyeslően.

-Na akkor megyek. Jó unatkozást. Ha hangoskodnánk a csajommal,akit felhozok,csak fogd be a füled.

-Te meg ne feledd el csekkolni,mi van a szíved hölgyének lába közt.-kiáltottam utána,mire pár nem épp szép szóval válaszolt,majd bezárta az ajtót én pedig nekiálltam unatkozni.

Lauren:

-Reggelt kislány!-kiabált full hangerőn Jesse a telefonba,mire el kellett tartanom a fülemtől,hogy ne süketüljek meg.

-Délután egy óra van.-válaszoltam,mikor elhalkult a kiabálása.

-A normális emberek ilyenkor kelnek hétvégén,de le merném fogadni,hogy te már reggel hattól várod,hogy a kis ügynököd üzenjen. Csak úgy megjegyzem,hogy New Yorkban már este van,szóval az is lehet,hogy alszik.

-Attól még írhatott volna valamit.-harapdáltam a számat idegesen.

-Na jó,nem fogom hagyni,hogy egész nap otthon dekkolj és arra várj,hogy írjon. 20 perc és ott vagyok érted.Legyél kész.-közölte,majd bontotta a vonalat.

-Remek.-húztam el a számat,majd feltápászkodtam az ágyamról és elmentem készülődni.

-Jó napot ifjú hölgy,csak nem felkeltünk?-nézett rám furcsán anyu,mikor beléptem a konyhába.

-Eddig is fent voltam. Jesse jön értem,hogy elvonszoljon valami "izgalmas" programra.-motyogtam kedvtelenül,mire anyu szeme felragyogott.

-Pompás.-mosolygott rám biztatóan.

-Az. Pompás.-morogtam.

-Amúgy sem árt szocializálódnod egy kicsit.

-Auch. Ez fájt.-néztem rá sértődötten.

-Az igazság mindig fáj annak,aki hazugságban él.-veregette meg a vállam-Egyébként nagyon aranyos a képetek Ridleyval,lájkoltam is.-mosolygott büszkén.

-Hű. Tudod,mi az,hogy lájkolni. Őszintén megleptél.-néztem rá elképedten.

-Ne szemtelenkedj Lauren Parnell!-nézett rosszallóan.

-Apu?-kérdeztem,mikor feltűnt,hogy apu nem ül az asztalnál.

-Ha hamarabb méltóztattál volna lejönni,tudnád,hogy üzleti útra ment.

-Üzleti útra? És nem szólt?-ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

-Nem. Úgy gondolta,úgy sem érdekel.-felelte szárazon.

-Már hogy ne érdekelne? Ilyenkor mindig elköszönök tőle és most még esélyt sem adott rá.-csóváltam csalódottan a fejemet.

-Talán,ha nem lennél mostanában olyan rideg és lekezelő velünk,akkor másképp állnánk hozzád.

-Most akkor haragszotok rám?-biggyesztettem le a szám,mire anyu elmosolyodott.

-Nem haragszunk,csak hiányoljuk a régi,kedves,aranyos kislányunk.-puszilta meg a homlokom-Aput majd hívd fel később,de most menj,úgy hallom Jesse megérkezett.-figyelt fel a dudaszóra.

-Ugye tudod,hogy szeretlek?-öleltem magamhoz.

-Én is téged kicsim.-simogatta meg a hátam.

-Sietek haza. Szia.

-Jól van kicsim. De nem kell sietned,érezzétek jól magatok.-integetett a konyhából.

-Úgy lesz.-intettem vissza,majd kisiettem az ajtón,mert Jesse egyre őrültebb módon kezdett dudálni.

-Na végre,azt hittem sose érsz ki.-indította be a kocsit azonnal,ahogy beültem.

-Hova megyünk?-kérdeztem előre rosszat sejtve.

-Shoppingolunk egy kicsit.-vigyorgott rám a visszapillantóból.

-Okey.-egyeztem bele a sorsomba,majd előszedtem a titkos telefont,hátha Ridley jelentkezne.

-Mi van? Évtizedet tévesztettél?-nézett Jesse összevont szemöldökkel a kis egyszerű készülékre.

-Ja nem,csak most ezt használom.-vontam vállat.

-Mi van a régivel?

-Tönkre ment az aksija,úgyhogy szervizbe vittem.-hazudtam rögtönzötten,de úgy látszik elhitte.

-Szólhattál volna,hogy adjam kölcsön a régi telóm,mielőtt elkéred a dédnagyanyád telefonját.-vont vállat,majd beparkolt egy szabad helyre az üzletsorok között.

-Hova megyünk először?

-Nem tudom. Nézni kéne valami jó kis fehérneműt. Biztos díjazná a kis ügynököd is.-mosolygott rám kajánul.

-Khm.-köszörültem meg a torkom-Mi. Mi nem. Na. Érted.-hebegtem vörös arccal.

-Jó,jó,jó vettem. Nem feszegetem a témát,okey?-tette fel a kezét védekezően-Akkor ne vegyünk fehérneműt?-sandított a mellettünk lévő Victoria Secret üzlet felé.

-De menjünk.-mosolyogtam rá halványan,mire felcsillant a szeme.

-Király!-mosolygott-Szuper lesz,meglátod.-pattant ki a kocsiból,majd én is követtem.

-Na menjünk akkor.-indultam el az üzlet felé,de hirtelen az a furcsa érzésem támadt,mintha figyelnének. Óvatosan körbenéztem,miközben Jesse beszélt és akkor vettem észre,hogy az út túloldalán egy talpig feketét viselő alak áll a falnak támaszkodva,de nem tudtam eldönteni,hogy férfi e vagy nő,mert a kapucnija mélyen az arcába volt húzva,a ruhája pedig látszólag is több számmal nagyobb volt rá-Jesse,siessünk.-ragadtam meg a karját és sietősen húzni kezdtem magam után a boltba.

-Hey,minden okey?-rántotta ki a kezét a szorításomból és a kabátját levéve el is indult az egyik csipkés fehérneműket tartalmazó polc felé.

-Azt hiszem figyelnek.-néztem át az út túloldalára,s láttam,hogy a fekete ruhás alak még mindig ott áll és a kijáratot figyeli.

-Mi? Ki?-hagyott fel a fehérneműs polc vizslatásával.

-Ne nézz oda feltűnően,de ő ott a túloldalt,full feketében.-biccentettem egy aprót az út másik oldalában álló alak felé.

-Aha,meg van. Biztos,hogy téged figyel?-nézett mélyen a szemembe,mire aprót bólintottam-Na akkor mindjárt kiderül mit akar. Add ide a dzsekid.-nyújtotta a kezét.

-Mire készülsz?-adtam a kezébe.

-Felveszem a dzsekidet és abban megyek ki. Ha valóban téged követ akkor utánam jön majd. Elcsalom a kisbolt melletti kis sikátorba és ha utolér letámadom és megkérdezem mit akar. Ennyi.

-Jesse ez veszélyes. Fegyvere is lehet. Ráadásul nem valami akciófilmben vagyunk,hogy csak úgy letámadod.-hebegtem idegesen,de elcsitított.

-2 évig jártam önvédelmi tanfolyamra,a legtöbb küzdősportban otthon vagyok. Nem kell aggódni,Jesse mama intézi.-Veregette meg a vállam,majd a fejébe húzta a kapucnim és kiment az üzletből,miközben én elbújtam egy félreeső sarokba és onnan figyeltem mi történik. Az alak,mint azt reméltük,a dzseki láttán Jesse nyomába szegődött. Megvártam,míg távolabb ér,majd magamra húztam Jesse kabátját és én is utánuk indultam. Még csak a járásából sem lehetett megállapítani a nemét,konkrétan olyan volt,mintha egy fantomot vagy egy szellemet kergetnék. Már majdnem odaértek Jessel a kisbolt melletti sikátorba,mikor rezegni kezdett a nadrágom zsebében a titkos telefon. Azonnal előrántottam,de Rid neve helyett Candy neve villogott. Egy pillanatig elgondolkodtam,hogy lerakom,de ekkor eszembe jutott,hogy ő végül is azért van,hogy megvédjen,szóval valószínűleg segíthet.

-Candy!-szóltam ziláltan a telefonba,s gyorsítottam a lépteimen,mert közben eléggé lemaradtam Jesséktől.

-Na végre! Azt hittem sosem veszed fel. Kifogott rajtad a gombos telefon,vagy mi tartott ilyen sokáig? Mindegy,látszólag élsz Angyalka,úgyhogy le is raklak. Nincs kedvem egy bájcsevejhez.

-Ne! Várj!-kiáltottam a telefonba.

-Mi az? Mégsem élsz?-kérdezte idegesen.

-Bajban vagyok!-kezdtem futni,ahogy meghallottam a sikolyokat.

-Hol a fenében vagy? És mi történik? Maradj nyugton,hallod! Ne hősködj Angyalka! Ha kinyíratod magad megöllek! Hol vagy?-kiabált a telefonban,mire lediktáltam neki gyorsan a címet és tovább futottam a sikátor felé. Egy pillanatra megtorpantam,mikor a sarokról láttam,hogy a fekete ruhás alak kifut a onnan,majd szét se nézve elmenekült én pedig tovább rohantam Jesse irányába.

-Jesse! Jesse!-kiabáltam a sírás szélén állva,mikor nyöszörgéseket hallottam az egyik kuka mögül-Jézusom! Jesse!-kaptam a kezem a szám elé. Jesse ott feküdt összevert,vérző arccal a falnak támaszkodva-Jesse! Jesse! Jól vagy?!-fogtam a kezeim közé az arcát,de nem reagált,csak nyöszörgött tovább. Akkor néztem át tüzetesebb a testét és láttam,hogy egy hatalmas vérfolt növekedik az oldalán-Jézusom,meglőtt!-sikkantottam fel,majd lerántottam róla a dzsekit és felhúztam a pólóját-Jól van,jól van,csak szúrt seb. Elég mély.-vettem alaposabban szemügyre a sebet-De nem vészes. Minden okey lesz. Hallod?! Minden rendben lesz.-kaptam elő a kis gombos telefont és azonnal tárcsáztam a mentőket.

-Mi a szar folyik itt?-lépett be Candy fintorogva a sikátorba,majd mikor meglátta,hogy sokkos állapotban,sírva térdelek az eszméletlen barátnőm mellett stílust váltott és átvette a helyem Jesse mellett,hogy ő is megvizsgálja a sebet.

-Minden okey lesz. Nem olyan mély.-nézett a szemembe,kezét a sebre szorítva-Hívtál már mentő?-kérdezte,mire bólintottam-Rendben. Ne aggódj,valószínűleg csak a sokk miatt nincs eszméleténél,meg a fejét ért ütések miatt.

-Köszönöm.-nyögtem ki nagy nehezen,majd a kezembe fogtam Jesse kezét-Itt vagyok veled. Minden rendben van.

-Ideértek a mentősök. Megyek megmutatom nekik,hova kell jönniük.-állt fel Candy,de nem figyeltem rá,csak azt éreztem,hogy végig simít a vállamon-Nem tesz semmit Angyalka. Ez a dolgom.-sétált ki,majd pár pillanattal később 3 mentőssel tért vissza. Ahogy tudtam válaszolgattam a mentősök kérdéseire,miközben ők nekiláttak a helyszíni stabilizálásnak,majd hordágyra rakták és betették a kocsiba.

-Elnézést. Gond lenne,ha magukkal mennék?-néztem az eszméletlenül fekvő Jessere.

-Nem gyere csak. Rokonokat tudsz értesíteni?-kérdezte az egyik.

-Igen. A legjobb barátnője vagyok.-bólintottam.

-Rendben. Gyere szállj be.

-Egy pillanat.-fordultam az épp induló Candy felé,majd mielőtt bármit mondhatott volna,magamhoz öleltem-Köszönök mindent.-néztem a szemébe,mikor elhúzódtam,majd visszarohantam a mentőautóhoz Jesse mellé és elindultunk a kórházba.